Mit kell tudni a veszettségről?

2012. január 20., 09:00 , 575. szám

A veszettség (Rabies lyssa) egy vírus okozta, emberre, állatra egyaránt veszélyes fertőző betegség, ami agy- és gerincvelő-gyulladást okoz emlősökben.

A veszettség kórokozója az úgynevezett szűrhető mikroorganizmusok közé tartozik, és az idegsejtekben jellemző sejtzárványoknak, a Negri-testeknek képződését idézi elő. A betegség egyformán veszélyes kutyára, macskára, rókára, nyestre, borzra, vadmacskára, szarvasmarhára, juhra, kecskére, sertésre, lóra, baromfira, denevérre. A veszettség a világon szinte mindenhol jelen van.

Néhány európai országban a macskát emberre is veszélyes vírushordozó fajnak tekintik. A fertőzés forrása a veszettség vírusát hordozó állat. A vadon élő állatfajok közül elsősorban a róka jelent fertőzésveszélyt, a háziállatok közül főként a macskák és a kutyák a terjesztők. A veszettség vírusát a fertőzött állat nyála terjeszti. A kórokozó a szervezetbe a bőrön lévő nyitott seben keresztül jut be. Ezért az azonnali, szakszerű sebellátás döntő fontosságú a betegség megelőzése szempontjából. Veszett állat simogatása, vagy a vérével, vizeletével, ürülékével való érintkezés nem jelent fertőzésveszélyt.

A betegség kifejlődése számos tényezőtől függ: a vírusfertőzés mértékétől, a seb jellegétől, a harapás helyétől, és attól, hogy a sérülés ruhával fedett avagy meztelen testrészen következett-e be.

A vírus először a fertőzés helyén, az izomsejtekben szaporodik, majd az idegek mentén a központi idegrendszer felé vándorol, ahol kiterjedt károsodást okoz. A fertőzést hosszabb-rövidebb lappangási idő (általában 2–8 hét, 10 nap–1 év) követi. Tartama attól is függ, hogy a test melyik részén történt a sérülés. Minél közelebb van ugyanis a fejhez, annál korábban jelennek meg a tünetek. A veszettség emberre, állatra nézve gyógyíthatatlan, halálos kimenetelű, ezért fertőzés gyanúja esetén mindenképpen sürgősen orvoshoz kell fordulni. A tünetek állatfajonként változhatnak. A veszettség főbb tünetei: nyálzás (nyálcsorgás), kancsalság, viselkedészavar (agresszió), kóborlási hajlam, emészthetetlen tárgyak (kő, kavics, fadarab, üvegdarabok, szegek) lenyelése, majd nyelészavar, rekedtté váló hang, víziszony, a víz látványa is görcsös fájdalmat okoz, az állat úgy tesz, mintha legyek után kapkodna, lóg az állkapocs, a bénult nyelv előreesik, majd a bénulások átterjednek a törzs és a végtagok izmaira is, végül az állat teljes mozdulatlanságra ítélve, a betegség 5–8., ritkábban a 12–15. napján, a légzőizmok bénulása miatt elpusztul.

A vadon élő állatokra a szokatlan szelídség jellemző, de bármilyen ingerhatásra előtörhet belőlük az agresszivitás. A róka elveszíti közismert „ravaszságát”, óvatosságát, megszelídül, bemerészkedik a lakott helyekre, megengedi a megfogást, simogatást, nem menekül az embertől. Váratlan ingerekre azonban dühöngeni kezd, sérüléseket okozva a körülöttük lévő élőlényeknek. Rókán a bénulások csak ritkán jelentkeznek, ezek az állatok elbújva pusztulnak el. Ezért kerüljük a „szelíd, játékos rókával” a találkozást. De ha véletlenül megtörténik, ha gyanúsan viselkedő állatot észlelünk környezetünkben, értesítsük az illetékes állatorvost vagy a helyi vadásztársulat képviselőjét, aki tudja, mi a teendő az ilyen esetekben.

Ha az állat elhullott vagy kiirtották, jelenteni szükséges a körzeti állatorvosnak, akinek agymintát kell küldenie laboratóriumi vizsgálatra. A szövetből ugyanis megállapítható, hogy az állat veszettség következtében pusztult-e el. Amennyiben a sérülést okozó állat ismert, és nincsenek a veszettségre jellemző fent leírt tünetei,10 napos állatorvosi megfigyelés alá helyezik. Az állatorvos által végzett megfigyelés során derül ki, vajon az állat valóban fertőzött-e. Ez azért szükséges, hogy ha a harapást elkövető állat nem volt fertőzött, elkerüljük a felesleges emberi oltásokat. Az oltással rendelkező állat esetén az oltási bizonyítványt az állat gazdájának be kell mutatnia.

A betegség megelőzése: A hatályos törvények szerint házi kedvenceinket kötelező évente egyszer beoltani veszettség ellen. Az első védőoltást életük 3. hónapjától kaphatják. Az ezzel kapcsolatos információkról a helyi állami állategészségügyi központokban részletesen tájékozódhatunk. A vadászebeket ajánlatos a vadászidény kezdetéig beoltani, mivel a természetben a kutya feladata a vaddal való találkozás, és soha nem tudjuk, mi rejtőzködik a természetben élő vadállatok szervezetében.

Oltás után kérhetjük a megfelelő beírásokat kedvenceink állategészségügyi könyvébe, amelyet minden állatorvosi patikában meg lehet vásárolni.

Legeza Attila,
a Munkácsi Agráripari College állatgyógyászati szakosztályának tanára