Palántanevelés hajtatáshoz

2012. február 3., 09:00 , 577. szám

Mikor és hogyan vessük el a magokat? Hogyan határozzuk meg azok csírázási erélyét? Melyek a kelés és a palántanevelés optimális feltételei? A főbb melegházi kultúráink, vagyis a paradicsom, a paprika és az uborka palántáinak nevelésével összefüggő kérdésekről Őr Hidi László nagydobronyi gazdálkodót, a Terra Dei Alapítvány szaktanácsadóját kérdeztük.

– Mikor vessünk?

– Nyilvánvalóan nagyon fontos meghatározni a gazdálkodónak a vetés pontos időpontját, nehogy túlnőjön a palánta, mire elérkezik a kiültetés ideje, de az sem szerencsés, ha fejletlen palánta kerül ki a hajtató létesítménybe. Ha ugyanis a palánta fejlettsége nem megfelelő, késve érnek be az első termések, miáltal csökkenhet az árbevételünk. Fajtafüggő, hogy mi számít fejlett palántának. A paradicsom esetében például a folyton növő fajtáknál a virágos palánták kiültetése mondható ideálisnak, az a cél ugyanis, hogy a kiültetett palántánk „ne menjen el” vegetatív irányba, míg féldeterminált vagy determinált fajtánál ajánlatos, hogy kiültetéskor ne legyen rajta virág, különben idő előtt leállhat a növényünk fejlődése. Ugyanez áll a paprikára is, amelynél a kiültetés ideje szintén fajtafüggő. Vannak olyan erős növekedésű fajták, amelyeket bizony fehér bimbós állapotukban kell kiültetni, míg más, generatívabb típusú fajtákat zöld bimbós állapotban ajánlott állandó helyükre ültetni, hogy normális legyen a fejlődési ütemük. Az uborkánál a palántanevelés gyakorlatilag három hét alatt befejeződik, vagyis mivel április 15. táján kell kiültetnünk a négy lombleveles állapotú palántát, elégséges majd csak valamikor március végén elvetni a magvakat, s ezért most nem érdemes részletesebben foglalkozni e növénnyel.

– Milyen magvakat és mibe vessünk?

– Mind a paradicsomot, mind a paprikát a hely- és energiatakarékosság miatt szaporító ládákba vetjük. Paradicsom esetében körülbelül 400 magot vetünk egy-egy átlagos szaporító ládába, míg a paprikánál ez a szám felmehet akár ötszázig is. A siker érdekében tudnunk kell persze, hogy milyen az elültetni szándékozott vetőmag csírázási erélye, vagyis hány szál palántára számíthatunk egy bizonyos számú mag elvetése után. Amennyiben nem ismerjük az adott fajtát, vagy nem bízunk a vetőmag előállítójában, feltétlenül végezzünk csírázási vizsgálatot. Ezt úgy csináljuk, hogy akár paprikából, akár paradicsomból kiszámolunk 100 szem vetőmagot, s 25 fokos nedves közegbe helyezzük. A gyakorlatban ezt kivitelezhetjük például úgy is, hogy egy kávéscsészealjra nedves homokot terítünk, s arra szórjuk el a magvakat. Ezt a „vetést” takarjuk le egy másik csészealjjal, s tegyük meleg helyre, például a radiátor környékére, ahol biztosított számára a legalább 25 fokos állandó hőmérséklet. A paradicsom esetében az számít jól csírázó vetőmagnak, amely körülbelül 4-7 nap alatt kicsírázik. A hét napon túl csírázó magvak csírázási erélye már olyan gyenge, hogy azokkal nem érdemes foglalkoznunk. Ha megszámoljuk, hogy hét nap alatt hány mag kelt ki a százból, megkapjuk a csírázási arányt. Érdemes tehát az eltervezett palántaszám eléréséhez arányosan annyival többet elvetni az adott vetőmagból, amennyi nem kelt ki a csíráztatás során. Ha tehát például a 100 magból 80 csírázott ki, 20 pedig nem, akkor vessünk 20 százalékkal többet, hogy elérjük a megfelelő növénysűrűséget a szaporító ládában. Paprika esetében a próbacsíráztatásnál egy 7–10 napos időszakot kell figyelembe venni.

– Milyen talajba vessünk?

– Mint arról korábban már volt szó ebben a rovatban, a szaporító láda talajának nem szabad tápdúsnak lennie, inkább legyen sovány, mert abban jobban csírázik a vetőmag. (Lásd a Kárpátalja 2012. január 20-i számát!)

– Hogyan ültessük el a magvakat?

– A magokat körülbelül 1,5–2 cm mélyre vetjük, majd ezután a talajt kissé lelapogatjuk. A gombafertőzések megelőzésére ajánlatos belocsolni a szaporító ládákat valamilyen fertőtlenítő oldattal. A fertőtlenítő oldat állhat 10 liter vízhez számolva 30 milliliter Previcurból, egy dkg Dithane-ból és egy dkg Fundazolból. Ez a 10 liter víz körülbelül öt ládára elegendő.

– Milyen gondozást igényel a veteményünk?

– Ajánlatos betakarni a ládákat valamilyen fóliával, hogy a talaj felszíne ne száradjon ki, amíg a kis csíranövényeink el nem kezdenek kelni. A csírázás hőmérséklete lehetőség szerint haladja meg a 25 fokot, de ne legyen több 32 foknál. A paradicsom 4-5 nap után kezd el kelni, a paprikánál 7–10 nap után jelennek meg az első gyököcskék.

Kísérjük figyelemmel a csírázás folyamatát, s mielőtt megjelennének az első hajtáskezdemények, feltétlenül távolítsuk el a takarófóliát, mert a talaj felszínének mindenképpen fel kell száradnia, megelőzendő a palántadőlés kórokozóinak az elterjedését.

Nagyon fontos kelés után visszavenni a hőmérsékletet, ugyanis szikleveles állapotában a paradicsompalánta fejlődéséhez az ideális hőmérséklet 16 fok, ami napsütéses idő esetén felmehet 18 fokra. A paprika esetében az optimális fejlődési hőmérséklet 18 fok, ami legfeljebb 21 fokra mehet fel. Láthatjuk, hogy a paradicsom és paprika hőmérsékletigénye eltérő, ezért nem ajánlom, hogy a palántáikat együtt neveljük. Ha ugyanis a paprikához állítjuk be a palántanevelő helyiség hőmérsékletét, akkor a paradicsom el fog nyúlni, ellenkező esetben viszont, ha tehát a paradicsomhoz igazodik a hőmérő, akkor a paprika lesz gyenge fejlődésű. Hangsúlyoznám a megfelelő hőmérséklethatárok betartásának fontosságát. A paradicsom esetében ajánlott 16 fokot például az ember hőérzete hidegnek érzékeli, s hajlamos befűteni, holott a palánták számára éppen ez az ideális hőmérséklet az optimális fejlődéshez. Ha az első lomblevelek megjelenéséig ennél a hőmérsékleti értéknél magasabbat tartunk, akkor bizony el fognak nyúlni a növényeink, s hajlamossá válnak a különféle betegségekre.

Főleg a kisebb gazdálkodóknál találkozhatunk azzal a gyakorlattal, hogy a déli fekvésű ablak előtt próbálják nevelni palántáikat. Szoktam is mondogatni, hogy könnyebb meleget biztosítani a növényeknek, mint fényt. Ebben az időszakban ugyanis a fényviszonyok még nem elégségesek ahhoz, hogy teljes értékű palántákat tudjunk kinevelni, rövid a megvilágítás időszaka. A paprika és a paradicsom is hosszú megvilágítási időszakot igényel a megfelelő fejlődéshez. A paprika esetében napi 14 órán át kell fényben fürödnie a palántának, a paradicsomnak pedig 16 óráig. Ebből következik, hogy mindenképpen pótlólagos megvilágításra van szükség. Ez pedig azt jelenti, hogy a nappali órák után mesterséges fényforrást is be kell vetnünk – még a déli ablak előtt nevelt növények esetében is. Az ideális mesterséges megvilágítás fényének hasonlítania kell a napéhoz, tehát a teljes fényspektrumot át kell fognia. Ezért fontos tudni, hogy a most divatos takarékos izzók csak a spektrum egyes szegmenseiben sugároznak látható fényt, miáltal nem elégítik ki a palántanevelés szükségleteit. Emiatt ajánlatosabb nátrongőzlámpát vagy higanygőzlámpát alkalmazni növényeink pótlólagos megvilágítására. (Folytatjuk)

pszv