A „B kategóriás” könyvtáros lázadása

A múlt csütörtökön egy váratlan fordulattal tarkított ünnepségen lehettünk jelen újságíró kollégáimmal, ahol Deme Ibolya, Beregsom könyvtárosa ünneprontó módon felállt és a következőket mondta: „A könyvtárosok a művelődési osztály értékelése szerint „B kategóriások”, szemben a klubosokkal és a zeneiskolák munkatársaival, akik egész évben megkapják a teljes fizetésüket. Tavaly ugyanis a Beregszászi járásban a könyvtárosok bérük 75%-áért dolgoztak 100%-os munkateljesítménnyel. Nem igaz, hogy önszántunkból kérvényeztük a fizetésünk csökkentését. Meg voltunk félemlítve, ki volt tőlünk kényszerítve a kérvény. Most ugyanezt csinálják velünk. Nagyon kérem önöket, hogy segítsenek a magyar könyvtárosokon!”

Mindez a kétségbeesett kérés egy szép ünnepség végén hangzott el, mely ünnepségről a Könyvcsomagok kárpátaljai könyvtárak számára című tudósításban lapunk is beszámol. A bensőséges ünnepségen felszólalt a könyvcsomagot Beregszászba juttató Tóth István magyar főkonzul, ukrán részről Mihajlo Ljasko, a Beregszászi Járási Közigazgatási Hivatal elnökének első helyettese, Braun Béla, a járási tanács elnökhelyettese, valamint Halász László, a járási művelődési osztály vezetője. Mindezek után Varga Éva óvatlanul megkérdezte, kíván-e még valaki szólni? Nos, ezt használta ki a mindenre elszánt, és már egyébként is nyugdíjas korú Ibolya néni.

Nem is kellett a válaszra sokat várnia. A díszvendégek távozása után Halász László, a művelődési osztály vezetője komoly fejmosásban részesítette a Beregszászi járás könyvtárosait. A hangnem és a stílus egy sokak szerint már letűnt korszakot idézett. Így indított a közigazgatási vezető: „Ibolya, kedves! Önök még nem voltak megfélemlítve, de ha gondolják, akkor majd meg lesznek. Higgyék el, semmi többet nem fogok önöktől követelni, csak azt, ami elő van írva!”. Majd elmondta, hogy a falusi könyvtárosok nagyobb része a 0,75%-os fizetésért elvárható munkát sem dolgozza le. A januári ellenőrzések során több könyvtárat zárva talált munkaidőben, akadt, amely előtt a hó sem volt ellapátolva, és bármennyire is kerestek, nem találtak benne lábnyomot. Ennek ellenére az Ungvárra leadott statisztika szerint a járás legkisebb könyvtárának is napi kétszáz olvasója van, ami nagyon távol áll a valóságtól. Majd pontról pontra elmagyarázta a jelenlévő újságírók számára, hogy a minden hájjal megkent könyvtárosok hogyan dokumentálják a valójában nem létező forgalmat. Halász László a nem várt támadásért cserébe a munkarend szigorú betarttatását, és amennyiben továbbra is ragaszkodnak majd a törvényességhez, a nyolc órás munkaidő négy órásra csökkentését ígérte, ami persze további fizetéscsökkenéssel jár majd.

A látvány megdöbbentő volt, a könyvtárosok maguk elé meredtek és pisszenni sem mertek, miközben az ingerült főnökük megkérdőjelezte, hogy „a XXI. század komputerizált világában” egyáltalán szükség van-e a falusi könyvtárakra. Ugyanakkor az is kiderült, hogy a járás könyvtáraiban évek óta nincs fűtés, kilenc éve nem kaptak állománygyarapításra vagy fejlesztésre egy kopeket sem. A csökkentett fizetések mellett jobb években legfeljebb két újság előfizetésére telik a költségvetésből, idén például arra sem. A könyvtárosok otthonról viszik a papírt és az újságokat, amit a betévedő olvasók kezébe tudnak adni. Csendesen jegyzem meg – a mostani hidegben napi nyolc órát ülni egy fűtetlen szobában, már-már kínzásnak minősül. Az is érthető, hogy napi 200 olvasó nem megy be egy olyan, jéghideg könyvtárba, ahol lassan egy évtizede nincs új könyv.

Halász László hangsúlyozta, hogy a jelenlegi financiális helyzetért pedig sem ő, sem a járás és még a megye sem felelős. A Ladeis táncegyüttesnek például saját zsebből varratot fellépőruhát.

Nekem az eset kapcsán az jutott eszembe, hogy a falusi klubok esetében is mást mutat a statisztika és a valóság, annak ellenére, hogy az azon a területen dolgozók megkapják fizetésük 100%-át. Lehet, hogy a legtöbb falusi klubra nincs is szükség? Szülőfalumban olcsóbban, és sokkal színvonalasabban működik a zeneiskola, amióta nem az állam, hanem egy alapítvány tartja fenn. Lehet, hogy állami zeneiskolákra ugyancsak nincs szükség? Akkor pedig Halász László osztályvezető úrra, és a járási közigazgatási hivatal művelődési osztályára sincs szükség. Sőt tovább megyek. Higgyék el nekem, a járási közigazgatási szintre sincs valójában szükség egy ilyen szegény országban, kiválóan lehetne igazgatni a járásokat közvetlenül Ungvárról is. Akkor, ha a sok feleslegessé vált csinovnyik a társadalom számára hasznosabb munkát végezne, talán újra jutna közpénz új könyvekre és újságokra, a klubok kulturális műsoraira és nem utolsó sorban fűtésére stb. De akkor ki lenne, aki meggyőzné a könyvtárosokat és s klubvezetőket arról, hogy törvényes fizetésünk mekkora részéről mondjanak le önként? Na meg arról, hogy a szabad választásokon melyik jelölt mellett kell agitálniuk.

Bonyolult a mi kis világunk. Csak egy dolog biztos benne: az ország nehéz anyagi helyzetéért senki sem felelős.

Badó Zsolt