Önkéntesség határok nélkül

2012. március 2., 09:00 , 581. szám

Az Európai Unió társfinanszírozásával 2011. január 1-jén kezdődött és 2012. december 31-ig tart az „Önkéntesség határok nélkül” projekt, melyben a nyíregyházi Inspi-ráció, a vásárosnaményi Kárpátokért Egyesület, valamint a Kárpátaljai Katolikus Szent Márton Egyesület vesz részt. A projectről Megyesi Lászlót, a Szent Márton Egyesület elnökét kérdeztük.

– Mit tudhatunk erről a projectről? Hogyan kezdték?

– 2011 januárjában kezdődött meg a közös munka. A program célja az, hogy a régió fiataljainak körében az önkéntességi munkát népszerűsítsük, melynek során megismerhetik a civil szektort is. Korunkban, amikor a szeretet és a segítőkészség fogalma, sajnos, sok embernek semmit nem jelent, elmondható, hogy igazán nemes, és a rászoruló emberek életét szebbé tehető mozgalomról van szó.

– Kárpátalján tavasszal kezdődött meg a szervezőmunka. Magyar oktatási és nevelési intézményeket felkeresve találkoztunk a fiatalokkal, akiknek bemutattuk egyesületünket, tevékenységi területeinket, egyben ismertettük az Önkéntesség határok nélkül program célját is. Kiderült, hogy nagyon sok fiatal már végez önkéntes tevékenységet, vagyis szívügyüknek tartják embertársaik megsegítését. A fiatalok némelyike pl. kórházmisszió keretében az árva gyerekeket kereste fel, ahol velük játszva igyekeztek napjukat szebbé tenni.

– Tavaly májusra már három önkéntes csoportot tudtunk szervezni: egyet-egyet Beregszászon, Munkácson és Ungváron. Nagy hangsúlyt fektetünk a fiatalok képzésére is. Előadások szervezésével lehetőséget biztosítunk számukra a munkához szükséges elméleti tudnivalók – pl. kommunikáció, önismeret, konfliktuskezelés és elsősegélynyújtás – megszerzéséhez. Az egynapos képzéseken kívül szerveztünk nagyobb volumenűeket is. A nyár folyamán Karácsfalván két turnusban megrendeztük az ún. Nyári Egyetemet kárpátaljai, vásárosnaményi és nyíregyházi önkéntesek részvételével. Ezzel megvalósult a határokon átnyúló együttműködés első lépése. Az egyetem idején a résztvevők többek között megismerkedtek a fenntartható fejlődés, a kommunikáció, valamint a média fogalmával. Kipróbálhatták magukat a filmkészítésben, a színjátszásban, betekintést nyerhettek a házi kenyér sütésének folyamatába. Az ott töltött idő alatt megismerhették az ottani emberek életét is. A közös élmények során a fiatalok egy nagy csapattá formálódtak, jó kapcsolatok, barátságok alakultak ki.

– Milyen jellegű segítséget nyújtanak a rászorulóknak?

– Az egyházak, illetve a különböző szervezetek részéről érkező felkérések, valamint a saját ötleteik alapján mindegyik csoport megbeszéli, hol és miben tudna segíteni. Ezenkívül is végezhetnek karitatív munkát, ha a szükség úgy indokolja. Ezidáig mindegyik csoport derekasan helytállt. Csak néhány példa: a munkácsiak a helyi Caritas segélyszervezetnél segédkeztek, templomkertet takarítottak, az utcákon meleg teát osztottak a hajléktalanoknak. A beregszásziak elhanyagolt sírokat szedtek rendbe a temetőben, a Caritas munkáját segítve segélyeket osztottak, karácsony ünnepének előestéjén a Máltai Szeretetszolgálat munkatársainak segítve gulyást osztottak a hajléktalanoknak. Az ungvári csoport pedig többek között a ráti gyermekotthonban tartott kézműves foglalkozást a gyerekeknek. A közös kikapcsolódásra is gondolunk, nemrég az ungvári fiatalok farsangi bált szerveztek, melyen anyaországi önkéntes fiatalok is részt vettek. Úgy érezzük, eredményes a tevékenységünk, jók a visszajelzések is, ez további ösztönzést jelent számunkra.

– Mi lesz a csoportokkal a project idejének letelte után?

– A csoportokat utána is szeretnénk fenntartani, feloszlatásra nem is gondolunk! A fiatalok is hajlanak a további segítségnyújtásra. Lassan kiválasztódnak közülük azok, akikről úgy gondoljuk, alkalmasak lesznek csoportvezetésre. Számukra animátorképzést tartunk majd, a későbbiekben saját önkéntes csoportot alakíthatnak és vezethetnek majd.

Fischer Zsolt