Egy Ung-vidéki község a Kárpátok déli nyúlványainál

Ha Ungvártól keletre, Börvinges községnél letérünk a Munkács felé vezető főútvonalról, az Oroszkomorócnak tartó mellékúton haladva, Hegyfark helység elhagyása után, megérkezünk a megyeközponttól 12 kilométerre eső Kor­láthelmecre, melynek 965 lakosából 408-an magyar anyanyelvűek. A dél felé kitárulkozó síkság peremén a Kárpátok két nyúlványa, a Nagy- és Kis-hegy emelkedik a falu fölibe. Az utóbbi oldalában keresztet, illetve csillagot nyújt az ég felé a római, valamint a református templom tornya, a magaslatról keletre tekintve, tiszta időben kivehetővé válik a munkácsi vár masszív tömbje, orgonavirágzáskor pedig lilában és fehérben pompáznak a lejtők. Most, március elején viszont még a tél hópalástja takarja a földet.

A Helmeczyek birtoka

A községről elsőként egy 1298-ban íródott oklevélben tesznek említést, mint a Helmeczy család birtokáról, s a legkorábbi okiratokban „Helmech”-ként, illetve „Helmuch”-ként olvashatunk róla. A XV. században azonban a Gömör vármegyéből származó Korláth család szerezte meg a falut, s a két földesúri família nevét egyesítve alakult ki a település mai megnevezése. A helység a kora újkorban sem tartozott a népes falvak közé, az 1567. évi adólajstromban mindössze néhány nemes- és nyolc jobbágycsalád neve szerepel, ám ennek ellenére már 1618-ban református anyaegyház alakult a településen. A hagyomány szerint előbb a Kis-hegy csúcsán álló fatemplomban imádták az Istent, melynek helyén később kőből emelt szentegyházat építettek, majd ezt elbontva, a lejtő alacsonyabban fekvő részén húzták fel – 1801 és 1806 között – a ma is álló, klasszicista stílusú kőtemplomuk falait.

A trianoni békeszerződés előtt a falu Ung megye Szerednyei járásához tartozott. A II. világháborúban 12 korláthelmeci honvéd esett el a Vörös Hadsereg elleni harcokban, 1944 novemberében pedig a szovjet katonai hatóságok 24 férfit hurcoltak el a kényszermunkatáborokba, ahol tizenhatuk életét vesztette, s már a hazatért szerencsések is örök álmukat alusszák a temetőben. Az ateizmust valósággal „államvallási” rangra emelő szovjethatalom pedig az 1980-as években elvette, bezárta és lerombolta a római katolikus egyházközség lelki otthonát. A hívek ezt követően évtizedekig az ungvári templomban vettek részt a miséken, illetve a református templomban, ahol az istentisztelet után tartottak misét, s csak a rendszerváltás után építették fel jelenlegi szentegyházukat. A munkálatok költségeit a községből elszármazott, Amerikában letelepedett Matyi János és hitvese, Jolán, valamint a helybeli egyházközség állta, amellett a hívek fizikai munkával is hozzájárultak templomuk tető alá hozásához.

Nemzeti öntudatőrzés – kisebbségi helyzetben

– A KMKSZ-alapszervezet 1989. szeptember 24-én alakult meg, s jelenleg 151 tagot számlál – közli Gortvay Gizella, az alapszervezet elnöke. – A következő évben a Kis-hegyen elterülő temetőben lelepleztük a II. világháború és a sztálini lágerek áldozatainak emlékművét, ahol minden év utolsó novemberi vasárnapján, a református és a római katolikus egyházközséggel együtt, lerójuk kegyeletünket azok előtt, akik életüket adták a hazáért, illetve mártíromságot szenvedtek magyarságukért. 1998-ban – ugyancsak a sírkertben – felavattuk a falu első említésének 800. évfordulójára állított emlékoszlopot, március 15-én a helyi kultúrházban is megemlékezünk a magyar szabadság napjáról, de a KMKSZ ungvári, központi március 15-i ünnepségén is csoporttal képviseltetjük magunkat. A kulturális szövetség megyei szervezetének a támogatásával a magyar kultúra napján megtekintjük a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház ungvári előadását, júliusban pedig – szintén a megyei szervezet segítségével – részt veszünk a tiszaújlaki Turul-ünnepségen. A KMKSZ Ungvári Középszintű Szervezete által megszervezett honismereti kirándulások során általában minden évben felkeressük vidékünk legszebb tájait, így például már eljutottunk a Nárciszok völgyébe. Önerőből pedig kisebb csoportot szerveztünk a Munkácsy Mihály festményeiből a munkácsi várban megszervezett kiállítás megtekintésére. Emellett részt veszünk a KMKSZ programjaiban, közreműködünk a schengeni vízumhoz szükséges támogatói nyilatkozatok kiállításában. Ez év márciusában pedig – táncház keretében – fel fog lépni nálunk a tiszapéterfalvai Kokas banda.

Gortvay Gizella kifejti, nagy gondot jelent, hogy a faluban nincs magyar tannyelvű oktatási intézmény. A szovjetrendszer előtt a református és a római katolikus gyülekezet is egyházi iskolát működtetett a településen, ám a kommunista hatalom „természetesen” mindkettőt megszüntette, a református tanintézet épületét le is bontották, a római katolikust pedig állami elemi iskolává alakították át, mely évtizedekig magyar tannyelvű volt, s végzősei a megyeközpont anyanyelvű középiskolájában tanultak tovább. Az 1980-as években azonban bezárták, helyette ukrán elemi iskolát nyitottak a volt jegyzőlakásban. A KMKSZ-alap­szervezet a 2000-es évek első évtizedének derekán elérte, hogy újrainduljanak a magyar osztályok, ám 2008-ban megszűnt a magyar tagozat. Az iskola szláv pedagógusai hevesen agitálták a magyar szülőket, hogy úgymond, csak úgy boldogulhatnak az életben, ha ukránul tanulnak, és sajnos, a Szövetség helyi aktivistái sem tudták megértetni a szülők túlnyomó többségével, hogy milyen fontos az anyanyelvű oktatás. Azóta az elemi iskola magyar végzősei is az ukrán tannyelvű Oroszkomoróci Középiskolában folytatják tanulmányaikat, s csak kevés gyermeket járatnak – első osztálytól kezdve – a Kisgejőci Középiskolába. Az utóbbi tizenöt évben pedig nagy számban települtek be verhovinai ukránok az egykor színmagyar faluba, miközben sok magyar fiatal – a jobb megélhetés reményében – beköltözött Ungvárra vagy áttelepült Magyarországra. Jelenleg is 30-40 ház áll üresen a községben, melyek idős magyar tulajdonosai elhunytak, s félő, hogy ezeket is szláv betelepülők fogják megvásárolni.

Egyházközség – virágvasárnapi keresztúttal

– Mintegy 130 lélek alkotja a Korláthelmeci Római Katolikus Gyülekezetet, a múlt évben négy gyermeket részesítettem a keresztség szentségében, hat hívünket búcsúztattam el, az elhalálozások száma általában meghaladja a születésekét, s nem minden évben kerül sor esküvőre, melyek között etnikumközi vegyes házasságok is akadnak – mutatja be az egyházközséget Pohareczky Róbert, a Császlócon lakó koncházai plébános, aki 2008 óta plébániai kormányzóként vezeti a korláthelmeci hitközséget is. – Még az elődöm, Molnár János atya hagyománnyá tette a virágvasárnapi keresztutat, melynek során a gyülekezet tagjai a Kis-hegyre vezető utca mentén felállítják a keresztút 14 stációját, a körmenet résztvevői – vállról vállra helyezve – a temetőig viszik a Krisztus golgotai halálára emlékeztető keresztet, a sírkertben pedig szabadtéri ünnepi misére kerül sor. A helybeliek mellett többnyire ungvári és beregszászi járási, de rajtuk kívül munkácsi, felső-Tisza-vidéki, sőt magyarországi hívek is végigjárják a keresztutat. A rendezvényt az idén kilencedik alkalommal rendezzük meg, a résztvevők száma pedig ezer fő körül lesz. Emellett zarándokutakat szervezünk a máriapócsi kegyhelyre, de többen vannak azok a gyülekezeti tagok, akik a környékbeli templombúcsúkon vesznek részt, s természetesen 1993 óta a helybeli egyházközség is évről évre templombúcsút tart Urunk mennybemenetele ünnepén, melyen a korláthelmecieken kívül Ungvárról, illetve az ungvári járási falvakból érkező római katolikusok is megjelennek.

Pohareczky atya hetente háromszor keresi fel a falut, megtartva a vasárnapi és a hétköznapi szentmisét, valamint a hittanórát, melyre ugyancsak a templomban kerül sor. Az idén 11 kiscsoportos és öt nagycsoportos gyermekkel foglalkozik. Korláthelmecen sohasem volt plébánia, a gyülekezet régen a Nagygejőci Római Katolikus Egyházközség fíliája volt, s a tervek között sem szerepel az önálló plébánia létrehozása. A legközelebbi, Munkácsi Karitász nem rendszeres jelleggel, de segíti a rászorulókat, alkalmanként a helyi egyházközség is élelmiszerekkel, szükség esetén gyógyszerekkel vagy a megvásárlásukhoz szükséges össze­gekkel siet a szegény sorsú, illetve a beteg hívek megsegítésére, minden évben támogatást nyújt a Munkácsi Szent István Líceumnak, 2009-ben pedig elvégezték templomuk belső felújítását.

„Nagyon kevés a fiatal egyháztag”

– A Korláthelmeci Református Egyházközség 110 tagot számlál, s jelenleg a kisgejőci gyülekezet társegyházaként működik – tájékoztat a Korláthelmecen is szolgáló Nagy István kisgejőci tiszteletes. – Sajnos, nagyon kevés a fiatal egyháztag, a gyülekezet inkább 50 éven felüli hívekből áll. Tavaly a négy temetés mellett egy keresztelőt tartottunk, esküvőt nem tartottam, több évre visszamenőleg pedig azt mondhatom, hogy esztendőnként legfeljebb két újszülött fejére hullatom a keresztvizet, két-három hívünket kísérem el az utolsó útjukon, s egyenlő mértékben kerül sor etnikumközi, illetve tisztán magyar házasságra, de nem sokra. A parókiát visszakaptuk, de olyan romos állapotban, hogy semmire sem tudjuk használni. Tervezzük a felújítását, de most a templom rendbehozására összpontosítunk. Az Ungi Református Egyházmegye és a Kárpátaljai Református Egyházkerület támogatásával, részben önerőből, s a gyülekezeti tagok kétkezi munkájával 2010-re befejeztük a falak és a tetőszerkezet felújítását, a torony- és a templomtető átfestését, de ezt követően felfedeztük, hogy gomba támadta meg a padokat, a mózesszéket és a szószéket. Az egyházmegye és a gyülekezeti tagok segítségével az új padok fele már elkészült, de további összegekre lenne szükségünk a munka befejezéséhez.

A lelkipásztor a vasárnapi és a hétközi istentisztelet mellett megtartja a bibliaórát és a konfirmációi foglalkozást, míg a hittanórákon a helybeli Ádám Borbála vallástanár foglalkozik – a saját lakásában – a gyermekekkel, maximum nyolccal-kilenccel, az idén viszont mindössze öttel. Igaz, az Ungvári Dayka Gábor Középiskolában tanuló korláthelmeci diákok a megyeközpontban vesznek részt a hittanórákon. A hittanos gyermekek számára nyaranta hitmélyítő táborozást szerveznek a Ráti Sion Központban. Az egyházkerület diakóniai osztálya évente élelmiszerrel támogatja a rossz anyagi körülmények között élő híveket, ha pedig a presbitérium szükségesnek találja, ruhasegélyt kér a számukra a Dorcas Segélyszervezettől, ám erre nem minden esztendőben kerül sor. A helyi gyülekezet – az egyházkerület segélyakcióiban való részvétel mellett – rendszeresen kihelyezi a perselyt a Nagydobronyi Református Líceum támogatására, s a kisgejőci társegyházzal együtt élelmiszereket juttat el a tanintézménybe. Érdekesség, hogy a két nagyobb harangjuk mellett van egy kis méretű, ún. lélekharangjuk is, melyet a hagyomány szerint korábban a gyermekek temetésekor szólaltattak meg, jelenleg viszont használaton kívül áll.

A megélhetés fő forrásai az ungvári üzemek

– Helyben alig van munkalehetőség – fejti ki Gortvay Gizella. – Sokan vállalnak munkát a megyeközpontban, a Jabil, illetve a Jadzaki vállalatnál, illetve a szolgáltatóiparban. Nagyon kevesen dolgoznak viszont a magyarországi, csehországi, kijevi és moszkvai építkezéseken. A kollektív gazdaság felosztásakor annak volt tagjai négy hektár szántóföldet kaptak, de senki sem műveli meg a parcelláját, hanem bérbe adták azokat a környékbeli mezőgazdasági vállalatoknak, melyek azonban a múlt évben ezer hrivnya alatti értékű terményt adtak – bérleti díj gyanánt – a gazdáknak. Az utóbbiak szőlőket is kaptak a falu fölé magasodó hegyeken, de (bár a szovjet éra előtt Korláthelmecen jó minőségű szőlőket termesztettek, s jó borokat készítettek) az elmúlt évtizedekben a kollektív gazdaság csak novát termesztett, s leesett a szőlészet színvonala. A takarmányozási és az értékesítési problémák miatt már negyven tehenet sem tartanak a faluban, azokat is inkább az ukránok, mert náluk több a gyermek, mint a magyar családokban, sokan pedig már eladták a szarvasjószágukat. Nincs, aki hízót nevelne eladásra, mert az árukból nem térül meg a felnevelésükbe fektetett pénz és munka. Nagyon kevés zöldséget, tejet szállítanak a piacra (fóliaházas zöldségtermesztéssel senki sem foglalkozik, ahogy egyetlen farmergazdaság sem működik a községben), a gazdák maguk élik fel a háztájiban megtermelt javakat, s amelyik családban senki sem foglalkozik gyári munkával, ott a nyugdíjas (vagy a nyugdíjasok) járandóságából próbálnak „megélni” az emberek.

Lajos Mihály