Nemzetiségi politika a visszacsatolt Kárpátalján. 1939–1944

Szokatlanul nagy számú érdeklődőt vonzott dr. Brenzovics László legújabb könyvének február 29-i bemutatója, amely végül egy tudományos vitafórummá alakult a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola Győr termében.

A moderátor szerepét Tóth István, Magyarország beregszászi főkonzulja vállalta, aki elöljáróban elmondta, hogy a magyar történelemnek Brenzovics László által kutatott korszaka csak az utóbbi időben lett feldolgozva, illetve van feldolgozás alatt. „Annál inkább hasznos és fontos ez a mű, mert a magyar–ukrán tudományos és politikai kapcsolatokban is gyakran előjön ez a kényes és kritikus időszak, amelyet az ukrán tudományosság egyféleképpen, a magyar szakma pedig másféleképpen ítél meg, mindez pedig ütközéseket szokott produkálni. Politikai szövegekben, jegyzőkönyvekben gyakran megfogalmazódik az, hogy tisztázni kell a fehér foltokat. Ezt teszi Brenzovics László is a most megjelent könyvében.”

Dr. Brenzovics László elmondta, hogy az ungvári egyetem történelem szakos diákjaként is nemzetiségpolitikai kérdésekkel foglalkozott, diplomamunkája a dualizmus nemzetiségpolitikájáról szólt, különös tekintettel az 1868-as Eötvös-féle nemzetiségi törvényre. A budapesti doktori iskolában dr. Vargyai Gyula lett a témavezető tanára és ugyancsak Kárpátalja visszacsatolás utáni időszakát, az akkori nemzetiségpolitikát kezdte kutatni, ezt választva disszertációja témájává. Annál is inkább, mert ez a téma Ukrajna függetlenné válása után a figyelem középpontjába került, újraértékelték a Kárpátalján 1939-től 1944-ig történt eseményeket mind az ukrán, mind a magyar történetírásban. Azonban nemcsak a történelmi kutatásoknak lett közkedvelt témája ez az időszak, hanem gyakran publicisztikai cikkeknek, újsághíreknek is, vagy akár politikai gyűléseken is szóba kerültek a vizsgált időszak eseményei.

A szerző most megjelent könyvének előzménye, hogy szerkesztésében a KMKSZ-kiadó kiadta Kozma Miklósnak, Kárpátalja egykori kormányzói biztosának addig publikálatlan naplóit.

Dr. Brenzovics László kijelentette: „Fontos, hogy ezekben a kérdésekben az elérhető források alapján próbáljunk mindenfajta elfogultság nélkül tárgyilagos képet alkotni, nem visszavetíteni a múltba a mai eseményeket, véleményeket, és nem projektálni a múlt eseményeiből a jövőt.”

A recenzensek közül elsőként dr. Kobály József, a Kárpátaljai Honismereti Múzeum Régészeti Osztályának vezetője értékelte a könyvet, aki mint fogalmazott, a felkérést a személyes kapcsolatok mellett azért is fogadta el: „mert valakinek az ukrán álláspontot is képviselnie kell”. A szerzővel egykor egy évfolyamon tanult ukrán történész az aktuálpolitikai szempontból is érdekes, olvasmányos könyv két hiányosságaként említette, hogy annak első részében főleg a magyar és az ukrán történetírás eredményeit ismertette és ütköztette a szerző, de nem tért ki a ma már hozzáférhető lengyel külügyminisztériumi iratok ismertetésére, ami ugyancsak segítené a tisztánlátást, valamint hiányolta, hogy nem foglalkozott kellő mélységben a kárpátaljai szláv nép elnevezéseinek eredetével, őket leggyakrabban a latinos rutén néven nevezi meg. Kobály József megemlítette a korszak ruszinok számára előnyös és hátrányos intézkedéseit, hangsúlyozva, hogy a magyar kormányzatnak, miután Csehszlovákiában a kárpátaljai autonómiát követelő pártokat és politikusokat támogatta,1939 márciusa után meg kellett adnia a félmilliós ruszinság számára az autonómiát. Teleki Pál miniszterelnök ezzel kapcsolatos őszinte szándékát nem lehet megkérdőjelezni. „Nagyon jó, hogy a könyv magyarul jelent meg. Mert az ukránok megszokásból is azt mondják: nekünk rossz volt abban az időben – ez egy toposz, ami részben igaz is. Viszont az itteni magyar közvélemény nem nagyon tudja azokat a dolgokat, amelyek a könyvben benne vannak. Elolvasva sokkalta árnyaltabb képet kapunk Kárpátalja történetéről”– jelentette ki dr. Kobály József.

A másik recenzens Molnár D. Erzsébet, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola tanára volt, aki elmondta, hogy a bemutatott könyv a szerző széles körű kutatómunkára épülő doktori értekezésének átdolgozott változata. „Az alapkoncepció, melyet Brenzovics László művének elején külön alfejezetben átfogóan ismertet: Magyarország nemzetiségpolitikája a Horthy-korszakban, amely alapján hiteles és részletes leírást kapunk a Szent István-i jelzővel illetett nemzetiségpolitikát illetően, melynek bemutatásával a szerző messzemenően figyelembe veszi mind a kor meghatározó politikusainak: Telekinek, Bethlennek és másoknak az álláspontját, mind pedig a magyar történetírásnak az eredményeit. Külön figyelmet szentel a két világháború között élt rutének helyzetének bemutatására, kitér a különböző politikai irányzatok elemzésére… A műben külön fejezetet kapott a Kárpátaljai autonómiatervezetek bemutatása.”

A szakmai értékeléseket követően sokan tettek fel kérdéseket a szerzőnek, mások a recenzensek konkrét megállapításait vitatták vagy kiegészítették. Válaszában Brenzovics László kifejtette, hogy a lengyelek az 1939. március 15-i eseményekben igen erősen részt vettek. A Galíciából beszivárgó ukrán nacionalista szervezetek tagjainak jelentős része lengyel ügynök volt. Lengyelországnak nem volt érdeke, hogy Kárpátalján létrejöjjön a Kárpáti-Ukrajna, ezt minden áron megpróbálta megakadályozni, felbomlasztani. A magyarok megvárták Hitler jóváhagyását ahhoz, hogy lerohanják az akkori Kárpátalja területét, viszont a lengyel hadsereg is felvonult a Vereckei-hágó másik oldalán, és be is jelentették a magyar csapatoknak, hogy ha ők nem vonulnak be, akkor a lengyelek mindenképpen bevonultak volna erre a területre. Az, hogy a kárpátaljai autonómiatörvény tervezete végül nem került a magyar parlament elé a háború kitörése mellett Lengyelország megszűnésével és a Kárpátaljára beözönlő több mint százezer lengyel menekült köztük katonák jelenlétével is magyarázható.

Tisztázták az ukrán történetírás több elterjedt tévedését is, például, hogy a Horthy-rendszer nem volt fasiszta, illetve, hogy maga Horthy Miklós nem régens volt Magyarországon, hanem kormányzó.

A rendezvény végül igazi tudományos fórummá alakult át.

Badó Zsolt