A baromfileukózis

2012. július 20., 10:00 , 601. szám

Több fiatal tyúkom az utóbbi napokban fogyni kezdett, sápadtakká váltak, hasmenésük van, melynek során zöldes színű fekáliát ürítenek magukból, kevesebb tojást tojnak, lóg a hasuk, a fejükön és a lábszáraikon pedig daganatok jelentek meg. Mi történt velük, s meg lehet-e még menteni őket? – érdeklődött szerkesztőségünknél egy tiszapéterfalvai baromfitenyésztő. Kérdéseire Legeza Attila, a Munkácsi Agráripari College állatgyó­gyászati szakosztályának a vezetője válaszol.

– Könnyen elképzelhető, hogy az aprójószágokat baromfileukózis támadta meg – fejti ki az osztályvezető tanár. – Ez a kór a tyúkok és más szárnyasok (például fácánok, gyöngytyúkok) krónikus vírusos megbetegedése, melyet egy RNS-t tartalmazó, daganatképző vírusfaj okoz, és elsősorban a vérképző szerveket károsítja. Terjedése lehetséges a fertőzött tojáson keresztül és közvetlen testi érintkezés útján. A betegség nem újkeletű, már 1896 óta találunk róla feljegyzéseket. A házityúkon kívül a pulykák, a fácánok és egyéb madárfajok is fogékonyak rá. A kórokozók kevéssé ellenállóak: a külvilágon hagyományos fertőtlenítőszerek (klór-, illetve jódtartalmú készítmények, valamint formalin) hatására egy napon belül, 50–55 Celsius-fokos hőhatás nyomán pedig percek alatt elpusztíthatók. 37 Celsius-fokon 48 óráig fertőzőképesek, napfénynek (pontosabban a benne lévő ultraibolya sugárzásnak) kitéve pedig 35–40 percig életképesek. A baromfileukózis az egész világon előfordul, régiónkban 1957 óta találkozhatunk vele. A megbetegedéseket kiváltó vírusok azonban az emberre és egyéb háziállatokra nem jelentenek veszélyt.

A vírus elsősorban a fertőzött tojók petefészkéből kerül be a tojásba, ami immuntoleranciát idéz elő a kikelő csibében, a kiscsirke szervezete a vírust a „sajátjának” tekinti, s még csak nem is védekezik ellene. Az így megbetegedett állat egész életében hordozza, székletével pedig üríti a vírust, s utódai is biztosan fertőzöttekké válnak. Amennyiben a kórokozó a madarakat kikelésük után fertőzi meg, akkor az aktív immunválasz eredményeként termelődő ellenanyagok vagy éppen a passzív ellenanyagok hatására a mikroorganizmus előbb-utóbb eltűnik a vérből és az egyéb testnedvekből, vagyis megszűnik a vírusürítés, a vírushordozás azonban megmarad. A fiatal állatok – nyirokszerveik fejletlensége folytán – érzékenyebbek a fertőzésre, így a megbetegedésekre általában egyéves kor alatt lehet számítani.

A beteg állatok szervezetéből a kórokozó az ürülékkel, a nyállal és a tojással választódik ki, megfertőzve az almot, a vizet, a takarmányt, s később az ólban tartott többi szárnyast. A silány takarmánnyal táplált baromfik szervezetébe a vírus hamarabb fészkelődik be, mint a jól kosztolt háziszárnyasokéba.

– Melyek a kór tünetei, s gyógyítható-e a betegség?

– A leukózis tünetei kortól, egészségi állapottól, fajtától és a sejtek ellenállóképességétől függően változnak. A kór lappangási ideje 1-2 héttől 5-8 hónapig húzódhat, ezért felismerése elég problémás. A beteg szárnyasokra jellemző a testsúlyvesztés, a feltűnő sápadtság, a gyengeség. Zöldes, kenőcsös, jellegtelen fekáliát ürítenek, esetleg megkékül a fejfüggelékük (a taréjuk), ami vérszegénységre utal, s naggyá, lelógóvá válik a hasuk, amit a hasüregben felgyülemlő, gyulladás által képződő folyadék okoz. Állományszinten jellemző a testtömeg-gyarapodás és a tojástermelés csökkenése. A bőr alatt, az izmokban és a belső szervekben (a májban, a vesében, a lépben) daganatszerű képződmények jelennek meg. Ritkábban daganatok keletkeznek a fejen, a lábszárakon, s a láb csontjainak az orsószerű megvastagodása tapasztalható. Levágáskor pedig feltűnően kevés vér folyik ki.

A kórbonctani tünetek közül jellemző, hogy a máj, a lép, a vese kékesvörös színezetű, a nevezett szervek enyhén duzzadtak, a csontvelő teljesen folyékony. Több esetben észleltek májnagyobbodást (a szerv súlya elérheti a 350-500 grammot), a vese pedig elérheti normális súlya háromszorosát. A betegség pontos diagnózisát csak laboratóriumi vizsgálatok útján lehet felállítani.

Máig sem sikerült kidolgozni eredményes gyógymódot és megelőzési módszereket, a megbetegedett és a betegséggyanús háziszárnyasokat kényszervágásnak vetik alá. Minden gyanús esetet ajánlatos bejelenteni a körzeti állatorvosnál, aki a hatályban lévő élelmiszer-higiéniai előírások alapján tanácsot adhat, mit tegyünk a továbbiakban, s mihez tartsuk magunkat.

Legeza Attila,
a Munkácsi Agráripari College állatgyógyászati szakosztályának vezető tanára