Vízzel a rák ellen?

2012. július 20., 10:00 , 601. szám

Egy korábbi orvostudományi hipotézis szerint a rákbetegség megelőzésében, illetve gyógyításában, valamint az emberi szervezet immunitásának erősítésében igen eredményes lehet, ha a páciens – illetve az egyszerű fogyasztó – csökkentett deutériumtartalmú vizet fogyaszt. A kutatók az elméleteket később a gyakorlatba is átültették: piacra került ez a víz, azonban az eredményekről a vélemények megoszlanak.

Köztudott, hogy a felnőtt ember szervezetének mintegy 60-70%-a víz. A vízmolekulák egy része azonban a hidrogén- és az oxigénatomok mellett deutériumot is tartalmaz. A deutérium (D) a hidrogénnek egy olyan stabil változata, amely abban különbözik az egyes tömegszámú hidrogénatomtól, hogy atommagja a proton mellett egy neutront is tartalmaz. Az egyik legegyszerűbb deutériumot tartalmazó vegyület a nehézvíz (D2O), melynek nevét a második világháború története kapcsán hallhatta a tisztelt olvasó: ezzel a vegyülettel folytattak ugyanis atombomba előállítására tett kísérleteket a náci Németország tudósai. Megjegyzendő még, hogy számos kutató „könnyűvíznek” nevezi a deutériumtól „megtisztított” vizet, melyről az alábbiakban szó lesz.

Földünkön az élőlények deutériumtartalmát alapvetően az óceánok vizének, illetve a légköri mozgások következtében az óceánokból elpárolgó, majd eső és hó formájában a szárazföldre lehulló csapadék deutériumtartalma határozza meg. Általánosságban megállapítható, hogy a csapadék deutériumtartalma az Egyenlítőtől az Északi- és a Déli-sark felé, az óceánoktól a szárazföld belseje felé haladva, valamint a tengerszint feletti magassággal arányosan csökken.

Éghajlati övünkön a felszíni vizek deutériumtartalma minimális ingadozással 150 ppm (azaz a vízben egymillió hidrogénatom között 150 deutériumatom található), szemben az Egyenlítő területén lehulló 155 ppm-es, vagy a Kanada északi részén, a kontinens belsejében mért 135-140 ppm-es értékekkel. Természetes vizeink 150 ppm deutériumot tartalmaznak. Egy felnőtt ember szervezetében a deutérium koncentrációja kb. 12-14 mmol/l. Ha ezt a mennyiséget összevetjük más létfontosságú elemek mennyiségével, kiderül, hogy a deutérium kb. hatszor akkora mennyiségben van jelen benne, mint a kalcium, tízszer akkora mennyiségben, mint a magnézium.

Tudományos vizsgálatok, klinikai tesztek igazolták a deutérium élettani jelentőségét, a deutériummegvonás daganatellenes hatását. A deutérium­megvonás elméleti lényege, hogy a szervezet teljes vízkészletét le kell cserélni deutérium­csökkentett vízre, azaz DDW-re (Deuterium Depleted Water). Ehhez nagyon sok ilyen vizet kell fogyasztani. Még főzni is ebből kell. Más folyadékot bevinni viszont nem ajánlott.

A DDW tumoros sejtekre gyakorolt hatása annál erősebb, minél kisebb a víz D-tartalma. Az emberi test körülbelül 75%-a vízből áll. Ennek a vízkészletnek kell a deutériumtartalmát jelentősen csökkenteni, majd az elért csökkentett állapotot fenntartani.

Egerekkel folytatott kísérletekben a DDW nagymértékben gátolta az állatokba transzplantált tumorok növekedését, többszörösére növelte az állatok túlélését, és sok esetben a tumor teljes visszafejlődését eredményezte.

48 egeret olyan kémiai rákkeltő ágenssel oltottak be, melynek hatására fél éven belül megjelentek a daganatok, és – „normál” esetben – meg kellett indulnia az állatok elhullásának. A daganatok kialakulását követően az állatokat két azonos számú csoportra osztották, melyből az egyiket DDW-vízzel kezdték itatni. Az ilyen vizet nélkülöző csoportban az egyedek elhullása az első fél évet követően folyamatos volt, az állatok 75%-a (18 egyed) 270 napon belül elpusztult. Ezzel szemben a DDW-vizet fogyasztó csoportban a kezelést követő 150. és 330. nap között csak 2 állat hullott el (8%), és a kísérlet lezárásáig (370 nap) is csak 12 állat pusztult el daganatos betegség miatt. A kezelt csoportban jelentősebb elhullás több mint 200 nappal később következett be, mint a kontrollcsoportban, ami emberre vetítve azt jelentheti, hogy elméletileg 15-20 évvel lehetne késleltetni a daganatok megjelenését a csökkentett deutériumtartalmú víz alkalmazásával.

Mindez a kísérlet függvényében arra enged következtetni, hogy a DDW többek között immunerősítő hatással is rendelkezik, és antioxidáns jellegű hatást mutat. A DDW tumoros sejtekre gyakorolt hatása annál erősebb, minél kisebb a víz deutériumtartalma.

Egy korábbi összefoglaló értékelés alapján képet kaphatunk egy emlőtumoros emberi betegcsoportnál végzett kúra következtében a víz hatásáról. Ennek a csoportnak a 122 betege a hagyományos kezelések (műtét, kemoterápia, sugárkezelés) mellett a csökkentett deutériumtartalmú készítményt fogyasztotta 1992 és 2003 között. 74 betegnél (esetenként többéves tumormentes állapot után) már távoli áttétek voltak jelen a csontban, májban, tüdőben vagy az agyban, mielőtt fogyasztani kezdték a készítményt. 48 beteg a műtétet követően, tumormentes állapotban egészítette ki a kezelését a DDW-víz fogyasztásával. Az adatok szerint a 74, távoli áttéttel rendelkező beteg közül négyszer annyian voltak életben két évvel az áttét megjelenése után, mint a csak konvencionális kezelésben részesült betegek közül. Ezzel párhuzamosan a tumormentes betegeknél a felére csökkent az 5 éven belül visszaesők száma.

A retrospektív vizsgálat eredményei egyéb tumorfajták (pl. tüdő, prosztata, vese, vastagbél) esetében is azt mutatták, hogy a hagyományos kezeléssel elérhető eredményeket duplázni, esetenként akár 3-4-szerezni is lehet a csökkentett deutériumtartalmú víz integrálásával. A daganatos betegek gyógyulási arányát egyes tudományos elméletek szerint már 2-3 éven belül jelentősen meg lehetne növelni, ha a hagyományosan alkalmazott kezelés kiegészülne a víz fogyasztásának terápiájával. Az elméletek szerint a kezelés alkalmával a betegeknek először 6-8 hónapig kellene helyettesíteniük normál folyadékbevitelüket ezzel a vízzel, majd 2-3 hónapos szünet után 2-4 hónapig újabb kúrát kellene tartaniuk, és ezt 3-4 éven keresztül kellene ismételniük. Mint ezen kezelési forma elméletének tudós pártfogoltjai rámutatnak: a deutériummegvonás alkalmazása különösen sikeres lehet sugárkezeléssel kombinálva.

A DDW-víz alkalmazása új terápiás lehetőséget kínál a klinikusok számára – a már meglévő tumorellenes kezelések mellett, azokat kiegészítve – a daganatos megbetegedések hatékonyabb kezelésére, és az eljárás jelentős szerepet tölthet be a későbbiekben a megelőzésben is.

Magyarországon az ilyen készítmények közül a Preventa termékcsalád ismert. 1999-ben daganatellenes állatgyógyszerként került törzskönyvezésre a Vetera-DDW-25 A.U.V., mely a daganatos betegségek széles spektrumánál bizonyította rendkívüli hatékonyságát, a kezelt állatok 75-80%-ánál tapasztalható pozitív változás, javulás, gyó­gyulás. A 2000 elejétől forgalomban lévő Preventa–105, a 2001-ben engedélyeztetett Preventa–85, valamint a 2003 elejétől megvásárolható Preventa–125 csökkentett deutériumtartalmú ivóvíz hatékony eszköz az egészség megőrzésében, segít a daganatos betegségek megelőzésében és legyőzésében. 1992-ben kezdődött el a gyógyszer-engedélyeztetési eljárás Magyarországon, a preklinikai dokumentáció alapján az OGYI főigazgatója 1995-ben engedélyezte a humán Fázis II. klinikai vizsgálatok megkezdését. A humán engedélyeztetés jelenleg is folyamatban van.

Ami Kárpátalját illeti, nem találkoztunk sehol ilyen jellegű készítménnyel. Popovics Péter beregszászi patikus lapunknak elmondta: „Közel két évvel ezelőtt szóba került, hogy megpróbálkoznak nálunk ilyen jellegű vízkészítmények értékesítésével, azonban végül ez mégsem valósult meg. Nincs tudomásom arról, hogy ásványvízen kívül bármelyik helyi patikában kaphatóak lennének ilyen termékek. Visszatérve a közel két évvel ezelőtti tervekre: emlékszem, hogy egy félliteres kiszerelés ebből a vízből akkor kb. harminc hrivnyába került. Figyelembe véve, hogy a legdrágább ásványvíznek számító Borjomi jelenleg tizenkét hrivnyába kerül, ez igen komoly árkülönbség, s bizony megterhelő a vásárló zsebére nézve.”

Megkérdeztük a kérdés kapcsán dr. Oroszi Pált, a Munkácsi Keresztény Egészségügyi Központ onkológusát, aki elmondta: „Egykoron nagy reményeket támasztottak ezzel kapcsolatban a tudós- és orvostársadalomban: mikor először hallottam minderről, én is elmélyültem a témában. Mostanra azonban úgy vélem, hogy ez a lelkesedés számos helyen lelohadt, mivel még sok a kérdőjel és a nem alátámasztható dolgok száma. Onkológusként azt mondhatom, hogy egyenlőre nagyon kérdéses a csökkentett deutériummentes víz hatásmechanizmusa. Jelenleg nálunk ennek a víznek a használata nem tartozik bele semmilyen onkoprotokollba. Úgy vélem, hogy a csökkentett deutériumtartalmú víz használata nem a medicina, hanem inkább a paramedicina hatáskörébe tartozik. Úgy gondolom, hogy akárcsak egyes homeopátiás, azaz gyógyszernek nem minősülő készítményeknél, itt is az üzlet mozgatja a szálakat. Mint minden esetben, itt is csak a végleges klinikai tesztek bizonyítékainak birtokában lehet majd valóban gyógyszerként alkalmazni az adott készítményt.

Fischer Zsolt