A szarvasmarhák kokcidiózisa

2012. augusztus 17., 10:00 , 605. szám

A féléves borjam étvágytalan, vízszerű, véres hasmenése van, egyre jobban lefogy, nem fejlődik, s ha megtapogatom a testét, érzem, hogy melegebb, mint volt korábban. Azt hiszem, lázas. Milyen betegség támadhatta meg, s lehet-e tenni valamit a meggyógyításáért? – érdeklődött telefonon szerkesztőségünknél egy tiszaújhelyi olvasónk. Kérdéseit Lajos Ferenc salánki állatorvoshoz továbbítottuk.

– Valószínű, hogy a borjúnak kokcidiózisa van – indítja beszélgetésünket az állatgyógyász. – A szarvasmarhák kokcidiózisa jelentős gazdasági veszteségeket okozhat a hasmenésben, sőt elhullásokban megnyilvánuló klinikai megbetegedések révén, valamint az olyan szubklinikai problémák következtében is, mint a növekedésbeli visszamaradás és a gyenge takarmányértékesítés. A kokcidiózis elleni sikeres védekezés érdekében optimalizálni kell a borjak környezetének higiéniai viszonyait és a gazdaság tartástechnológiai gyakorlatát is.

A betegség kórokozója az Eimeria nemzetségbe tartozó egysejtű parazita, protozoa. E nemzetség több különböző fajáról ismert, hogy a szarvasmarhákban kokcidiózist okoz. A szarvasmarhákban klinikai tünetekben megnyilvánuló kokcidiózist előidéző legnagyobb kórokozó képességű és legfontosabb fajok az Eimeria bovis és az Eimeria zuernii. De még okozhat megbetegedést az Eimeria alabanelasis és az Eimeria smithi is. A parazita fertőzőképes alakja az oociszta, amely a beteg és a fertőzést tünetmentesen hordozó szarvasmarhák bélsarával ürül. Az oociszta nagy ellenállóképességgel rendelkezik. Nedves, hűvös helyeken több éven át élet- és fertőzőképes maradhat. Először a kórokozók bejutnak a vékonybél nyálkahártyájának a sejtjeibe, s ott ivartalanul osztódnak. Ezután 16 nap elteltével az ivartalan ciklus leáll, és a vastagbélben kezdetét veszi a hím és női ivarsejtek keletkezését eredményező ivaros szaporodási ciklus. Miután a hím ivarsejt megtermékenyíti a női ivarsejtet, egy oociszta jön létre, amely néhány nap múlva kiszabadul a felrepedő hámsejtből, és a bélsárral a külvilágba ürül. A megbetegedésre a borjak 3-6 hetes koruktól egészen egyéves korukig fogékonyak. Néha még a felnőtt állományban is előfordulhat a megbetegedés.

– Mik a betegség tünetei, hogyan lehet meggyógyítani a kórban szenvedő állatokat, s mit lehet tenni a megelőzés érdekében?

– A betegség lappangási ideje 2-3 hét. Klinikai tünetei a vízszerű és nem ritkán véres hasmenés, étvágytalanság, a görcsös erőlködés és az elhullás. Egyes esetekben klinikai tünetek nem jelentkeznek, ez a szubklinikai forma. A klinikai tüneteket produkáló kokcidiózisnál a testhőmérséklet megemelkedik 40-41 Celsius-fokra, és a beteg állat erősen lefogy. A betegség kialakulásában fontos szerepet játszanak a nem megfelelő higiéniai körülmények. Kezeléskor oda kell figyelnünk a beteg szervezet dehidratációjára. A folyadékpótlást alkalmazhatjuk szájon át vagy injekció formájában. Egyes vélemények szerint jó eredményt érhetünk el 30 mg/kg Norszulfazol vagy Szulfodimezin adagolásával, 20 mg/kg Levomicetinnel együtt. Megelőzésre alkalmazhatjuk a Vecoxan 2,5 mg/ml A.U.V. készítményt. Ez egy belsőleges szuszpenzió, amely diklazurilt tartalmaz. Az egészségügyi várakozási idő ebben az esetben nulla nap. Dózisa 1ml/2,5 testtömeg-kilogramm, s szájon át adagolandó. Szintén a megelőzés céljából alkalmazható a Baycox 5% szuszpenzió, 30 ml, a borjak elválasztásakor.

– elem –