Parlamenti választások Ukrajnában

2012. november 2., 09:28 , 616. szám

A szakértők a parlamenti választások legfőbb eredményének az ukrán társadalom és a politika polarizációját, a szélsőségesek előretörését nevezik az eredmények ismeretében.

Országosan a választók 57,98 százaléka járult vasárnap az urnákhoz, ami jóval kevesebbnek bizonyult ugyan, mint amennyit a Központi Választási Bizottságnál (CVK) hivatali optimizmusból reméltek, a közvéleménykutatók többségének a felméréseken alapuló pesszimista előrejelzései viszont beigazolódtak.

Az enyhén szólva mérsékelt érdeklődés mellett lezajlott voksolás eredményeként a választásokon indult 92 párt és frakció közül öt jutott be a Legfelsőbb Tanácsba. A lapzártánkkor rendelkezésre álló adatok szerint (97,71 százalékos feldolgozottságnál) első helyen a hatalompárt, a Régiók Pártja végzett a szavazatok 30,27 százalékával, megelőzve az egyesült ellenzék pártját, a Batykivscsinát (25,33 százalék), Vitalij Klicsko pártját, az Udart (13,85 százalék), az Ukrán Kommunista Pártot (13,29 százalék), és a nacionalista Szvobodát (10,32).

Az előzetes becslések szerint így a Régiók Pártjának 192 mandátuma lesz a törvényhozásban, míg a Batykivscsinának 100, az Udarnak 39, a Szvobodának 35, az Ukrán Kommunista Pártnak 34. Ötven mandátum az önjelölteknek és a parlamentbe be nem jutott pártok egyéni jelöltjeinek jutott. A Régiók Pártja és a kommunisták így 236 szavazattal megszerezhetik a többséget a 450 fős törvényhozásban, s várhatóan a függetlenek révén is gyarapíthatják majd a kormánytöbbséget.

Figyelemre méltó, hogy a politikailag a Dnyeper mentén kettéosztott ország 26 megyéjéből 14-ben – a folyótól nyugatra, a döntően ukrán nyelvű régiókban – az ellenzék győzedelmeskedett, 12-ben pedig – jobbára Keleten, az oroszajkú lakosság körében – a Régiók Pártja. Az egyetlen kivételt e tekintetben a legnyugatibb Kárpátalja jelenti, ahol szintén a hatalompárt érte el a legjobb eredményt.

Az elemzők mégsem ezt a nyelv szerinti megosztottságot emelik ki az eredményeket kommentálva, hanem a politikai paletta két szélét képviselő kis pártok, a kommunisták és az egyesek által ultranacionalistaként emlegetett Szvoboda jelentős előretörését. Ukrajna ezáltal mind külpolitikailag, mind belpolitikailag kiszámíthatatlanabbá válik, megnőtt a belső politikai konfliktusok kirobbanásának valószínűsége – mutatnak rá. Ennél is lényegesebb azonban, vélik sokan, hogy a szélsőségesek előretörése a politikai életben a társadalom radikalizálódását tükrözi.

„A politikai szektor különböző szárnyain elhelyezkedő rendszerpártok, mint amilyen a Viktor Janukovics-féle Régiók Pártja és a Mi Ukrajnánk elveszítette a választók egy bizonyos rétegét” – mondta el az Amerika Hangja orosz adásának Vlagyimir Zsarihin politológus, a FÁK Intézet helyettes igazgatója. Véleménye szerint a régiósok kisebb mértékű vesztesége a kommunistákat erősítette, míg a teljesen csődöt mondott Mi Ukrajnánk a szavazatok kevesebb mint egy százalékát szerezte meg. Ez utóbbi választói azonban a politológus szerint nem akartak vagy nem tudtak a Batykivscsina pártra szavazni, már csak azért sem, hiszen az utóbbi időben Julija Timosenko nyíltan a Mi Ukrajnánkat vezető Viktor Juscsenko ellenségévé vált. Egyes szakértők rámutatnak: az ellenzéknek erre a megosztottságára is szüksége volt ahhoz, hogy a lakosság a Szvoboda felé forduljon.

A világot és Ukrajnát igen komolyan megrázta a hír, hogy a nacionalista és antiszemita kijelentéseiről elhíresült Szvoboda a jövőben az előzetes számítások szerint 35 képviselővel lesz jelen a törvényhozásban. Megfigyelők ugyan nem zárják ki, hogy a parlament falai között a szvobodás honatyák visszavesznek valamelyest az éles hangnemből, annyi azonban bizonyos, hogy a parlamenti ellenzék összefogását és együttműködését minden bizonnyal megnehezíti a jelenlétük.

Sokan abban reménykedtek előzetesen, hogy a megosztott és jelentős mértékben hitelüket vesztett narancsos erők helyét ellenzéki oldalon Klicsko pártja foglalhatja el. Ráadásul olyan „harmadikutas”, az európai értékekre orientált erőként képzelték el az Udart, amely nem köti össze közvetlenül a demokratikus értékek hirdetését sem az ukrán, sem az orosz népcsoport érdekeinek képviseletével. És bár fiatal párt létére az Udar kétségtelenül jól teljesített, de nem tudott az ellenzék meghatározó erejévé, Janukovicsék kihívójává válni, az ellenzéki őrségváltás csak részben következett be.

A politológusok szerint egyértelmű, hogy a Régiók Pártja nem a gazdasági eredményeknek és a végrehajtott reformoknak köszönheti a választási győzelmet. Sokkal inkább az új nyelvtörvénynek tudható be a siker: a keleti országrész orosz ajkú lakossága nagyra értékelte, hogy anyanyelvük végre hivatalosan is a hivatalok nyelvévé vált. A sikerhez persze arra is szüksége volt a hatalompártnak, teszik hozzá egybehangzóan, hogy így vagy úgy, de mégiscsak eltávolították a politika színpadáról Julija Timosenkót, a Batykivscsina vezéralakját.

A választások ezúttal sem múltak el csalások nélkül, elsősorban a szavazatok tömeges felvásárlásáról érkeztek hírek, bejelentések. Figyelemre méltó azonban, hogy hivatalosan viszonylag kevés szabálysértési eljárás indult, s még kevesebb esetben sikerült bizonyítani a csalás tényét. Érthető, hogy ebben a helyzetben a nemzetközi megfigyelők sem tudták, mitévők legyenek, s nem is tellett tőlük egyéb, mint hogy kijelentsék, nem voltak egyenlők az esélyek a választásokon indulók számára. Az Európa Tanács (ET) és az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) megfigyelői szerint nem volt kiegyensúlyozott a választási küzdelem, az állami erőforrásokkal kampánycélból visszaéltek, a kampány- és pártfinanszírozás nem elég átlátható, a média pedig nem nyújtott kiegyensúlyozott tájékoztatást – összegezték kifogásaikat az MTI szerint.

hk