Ki fizet a „gyengeelméjű” által okozott kárért?

„Szomszédunk gyengeelméjű felnőtt fia beült az utcán a szemközti szomszéd nyitva felejtett személygépkocsijába, s elütötte vele kerékpáron hazafelé tartó édesapámat, akinek ettől mindkét lába és több bordája is eltörött. A kezelés hosszadalmas és költséges volt, a szomszédék azonban alig fizettek meg ebből valamit, mondván, mindenki tudja, hogy a fiuk nem normális, nem várható el, hogy tudja, mit tesz. Nekünk viszont az a véleményünk, hogy ha tudták, hogy elmebajos, annál jobban kellett volna vigyázniuk rá, és szeretnénk, ha legalább a gyógykezelés költségeit megfizetnék. Van erre lehetőség?”

– Mindenképpen van lehetőség a kártérítésre. Sajnos, nem tudható, hogy a balesetet okozó személy cselekvőképtelenné lett-e nyilvánítva vagy sem. Amennyiben cselekvőképes volt, úgy a bíróságon, polgári peres eljárás keretében követelhet tőle kártérítést.

Ukrajna Polgári Törvénykönyve értelmében a bíróság által cselekvőképtelennek nyilvánított személy okozta anyagi kárért a gyámja vagy a felügyeletével megbízott intézmény (ez általában valamely lelki betegeket kezelő-ellátó egészségügyi intézmény szokott lenni) felel, hacsak nem bizonyítják, hogy a kár nem az ő mulasztásukból kifolyólag keletkezett. A cselekvőképtelen személy által okozott kár megtérítésére vonatkozó kötelezettsége a fentebb említetteknek akkor sem szűnik meg, ha a károkozó visszanyeri a cselekvőképességét. Olyan esetekben, amikor a kárt okozó cselekvőképtelen személy gyámja elhalálozik, vagy nem rendelkezik a kár megtérítéséhez elégséges tulajdonnal, maga a károkozó viszont igen, a bíróság dönthet úgy is, hogy a rokkantságot, egészségkárosodást okozó kártételt részben vagy egészében a cselekvőképtelen tulajdonából kompenzálják.

Esetenként előfordul, hogy hirtelen eszméletvesztéskor, zaklatott állapotban egyébként cselekvőképes személyek sem képesek mérlegelni cselekedeteik következményeit. Az általános szabály szerint miután az ilyen személyek indítékai közül hiányzik a bűn, nem felelnek az okozott kárért. Azonban a károkozó beszámíthatatlan állapotát a károkozás pillanatában ilyenkor orvosszakértői véleménynek kell alátámasztania. A bíró által elrendelt orvosszakértői vizsgálatnak arra a kérdésre kell választ adnia, hogy az egyébként cselekvőképes károkozó tisztában volt-e azzal, mit cselekszik, avagy képes volt-e kontrollálni a cselekedeteit a károkozás pillanatában.

A fokozott veszélyforrás által okozott káresetekre ugyanakkor nem érvényesek ezek a szabályok, amennyiben annak tulajdonosa a bűnösségétől függetlenül felel az okozott kárért. A gépkocsivezető például, aki egyben a fokozott veszélyforrásnak minősülő jármű tulajdonosa is, nem mentesülhet a felelősség alól, ha például elájul a jármű vezetése közben, s elüt egy gyalogost, bár ájultan nem ura cselekedeteinek, s nem akadályozhatta volna meg a tragédiát. Amennyiben a károkozó személy maga idézte elő azt az állapotot, amelyben nem volt tisztában tettei következményeivel vagy nem volt önmaga ura – például alkoholt fogyasztott, kábítószer hatása alatt állt stb. –, szintén nem mentesülhet a felelősség alól az okozott kárért.

Amennyiben a kárt olyan személy okozza, aki valamilyen pszichés betegség, elmebaj következtében nincs tudatában annak, hogy mit cselekszik, a bíróság kártérítésre kötelezheti a károkozóval egy háztartásban élő munkaképes személyeket – például házastársat, szülőt, felnőtt gyermeket –, ha bizonyítást nyer, hogy tudtak a károkozó állapotáról, de nem kezdeményezték a cselekvőképtelenné nyilvánítását és a gyámság alá helyezését.

Felmerül az utcán felügyelet nélkül hagyott jármű tulajdonosának felelőssége is az ügyben, őt ugyancsak kártérítésre kötelezheti a bíróság.

hk