Múltunk megismerése nélkül nem lesz jövőnk

Tízmillió forint a gyermek néptánccsoportok támogatására

2012. december 6., 01:00 , 621. szám

A Kárpátaljai Ferences Misszió Alapítvány a Budapesten élő, de kárpátaljai származású Kiss Gyula nyugalmazott pedagógus adományának köszönhetően 10 millió forintos alapot hozott létre 2012. novemberi kuratóriumi ülésén, a Kárpátalján működő gyermek néptánccsoportok támogatására. Ezenkívül minden évben díjazni kívánja a rovásírás elsajátításában kiemelkedő teljesítményt nyújtó diákokat és az őket segítő tanárokat, illetve a magyar nyelv és irodalom, valamint magyar történelem iskolai oktatásában jeleskedő kárpátaljai pedagógusokat is. A pénzalapból minden év novemberében a törzstőke kamata kerül szétosztásra, mely 2013-ban várhatóan 700 000 forintot tesz majd ki.

Az alapot létrehozó 81 éves Kiss Gyula szándéka, hogy adományával megteremtse a magyar iskolákban az autentikus magyar néptáncok és népdalok, valamint a rovásírás megtanulásának feltételeit, és ráirányítsa a figyelmet a magyar nyelv és irodalom, valamint a magyar történelem megismerésének fontosságára. Ez elengedhetetlen feltétele annak, hogy a kárpátaljai magyar közösség megőrizhesse identitását, és teljes értékű, lelkileg egészséges életet élhessen szülőföldjén.

A Kárpátaljai Ferences Misszió Alapítvány megtiszteltetésnek tartja, hogy Kiss Gyula tanár úr a 10 millió forint hosszú távú kezelését rábízta. Kérünk mindenkit, aki fontosnak tartja a pénzalap célkitűzéseit, hogy támogassa e nemes kezdeményezést anyagi hozzájárulásával. Ha valakiben felmerül, hogy más fontos célokat szeretne támogatni, hasonló pénzalap működtetését is szívesen segítjük, vállaljuk.

A Kárpátaljai Ferences Misszió Alapítvány

Kiss Gyula a Csehszlovák Köztársasághoz csatolt Ung megyében született 1931. július 22-én mélyen vallásos római katolikus családban. Kisgyerekként megtapasztalta a tanyasi majd a falusi élet örömeit és nehézségeit. A színmagyar Gálocs község elemi iskolájában a kötelező szlovák nyelv tanulása közben szembesül először a kisebbségi lét nehézségeivel. 1938-ban katartikus élményként éli meg falujával együtt a terület visszacsatolását Magyarországhoz. A tehetséges kisfiút felveszik az Ungvári Drugeth Gimnáziumba, ahol csak négy évig tanulhat, mert az 1944 őszén bevonuló szovjet hadsereg újra elszakítja a területet az anyaországtól. A gimnáziumi időszak azonban meghatározó a számára: itt szilárdul meg nemzettudata, itt szerzi latinos műveltségét, kultúrák iránti nyitottságát, amelyek átsegítik az élet legnehezebb időszakain is. A szovjet érában iskolai tanulmányait orosz nyelven kénytelen folytatni. Közben több szakmát is elsajátít: hol szobafestő, hol pincér, míg végül 1963-ban felvételt nyer az ungvári egyetem angol szakára. Még tanul, amikor angol tanári állást kap az ungvári magyar középiskolában. Diákjai máig szeretettel gondolnak rá, mint olyan tanárra, aki a tilalmak ellenére is a múlt megismerésére, a magyarság vállalására és a szülőföld iránti szeretetre nevelt.

1975-től Budapesten él. Nyugdíjba vonulásáig angoltanárként dolgozott a felnőttoktatásban, fordítói munkákat vállalt. Az Autóközlekedési Tanintézet (ATI) munkatársaként részt vett a kamionsofőrök képzési projektjének nemzetközi kidolgozásában, külföldi delegációk tolmácsaként a világ sok országában megfordult.

A magyarság és a kárpátaljai magyarok iránti elkötelezettsége tettekben is megnyilvánul: emlékművet állíttatott a Gálocs melletti harcokban elesett magyar honvédek emlékére, jelentős összeget adományozott az Ungvári Drugeth Gimnáziumnak, támogatta az ungvári római katolikus templom orgonájának felújítását, negyedik éve segíti az ungvári magyar iskola néptánccsoportjának működését.