Kell-e fizetni az egészségügyi ellátásért?

2012. december 28., 01:00 , 624. szám

„Minap megbetegedett a lányom. Elvittük a rendelőbe, ahonnan továbbküldtek minket a kórházba. Összeszámoltam: mire két héttel később a gyerek elhagyhatta a kórházat, több mint háromezer hrivnyába került a gyógykezelése, amiben egy fillérnyi borravaló vagy kenőpénz nincs. Csupán a megvásárolandó gyógyszerekről, eszközökről és a fizetett vizsgálatokról vezettem listát. Akkor hát miért mondják, hogy nálunk ingyenes az egészségügyi ellátás?”

– Ukrajna alkotmányának 49. paragrafusa értelmében az orvosi ellátás az állami és önkormányzati egészségügyi intézményekben ingyenes, függetlenül annak mértékétől. Azonban ha figyelmesen végigolvassuk a paragrafust, felfigyelhetünk egy pontosító megjegyzésre: „a programok finanszírozásának keretei között”. Azaz látnunk kell, hogy bár az állam kötelezettséget vállal a teljes és szükséges mértékű orvosi ellátás ingyenes biztosítására, a pénzügyi helyzet enyhén szólva sem stabil. Ezért aztán, ha egyik vagy másik kórházban egyszerűen nem rendelkeznek a szükséges berendezésekkel, gyógyszerekkel stb., természetesen nem biztosíthatják a páciens teljes körű ellátását sem.

Gyakorta az állami és önkormányzati egészségügyi intézmények, amelyek bizonyos szolgáltatásaikért pénzt kérnek, a miniszteri kabinet azon rendeletére hivatkoznak, amely tartalmazza a fizetett egészségügyi szolgáltatások jegyzékét. Azonban az alkotmánybíróság határozata egy ilyen lista összeállítását törvénytelennek mondta ki. Vagyis az alapvető orvosi ellátás (a diagnózis felállítása, az ambuláns kezelés és a fekvőbeteg-ellátás) teljesen ingyenes. Sőt, ugyanez az alkotmánybírósági határozat felhívja a figyelmet, hogy az egészségügyi szolgáltatások díját gyakorta „önkéntes” adakozásnak álcázzák, ami szintén törvénytelen.

Ugyancsak ingyeneseknek kellene lenniük az ambuláns kezeléshez szükséges gyógyszereknek és eszközöknek is. Valójában azonban csupán a súlyos betegségben szenvedők, s bizonyos társadalmi csoportok – például az első kategóriás rokkantak, a három évnél fiatalabb gyermekek – jutnak hozzájuk térítésmentesen. Egyébként azt is csak kevesen tudják, hogy a csecsemők gyógykezelése állami feladat, a szülők egy jelentős része „megszokásból” maga vásárolja az orvosok által felírt gyógyszereket. Tudni kell azonban, hogy ingyen a hazai gyártású gyógyszereket írhatják fel az orvosok, melyek felkerültek a létfontosságú gyógyszerek nemzeti lajstromába, s nem pedig drágább külföldi megfelelőiket.

Még komplikáltabb a helyzet a fekvőbeteg-ellátással. Kétségtelen, hogy a kezelésnek ingyenesnek kell lennie, de mi a teendő, ha az ember beteg, a kórháznak viszont nincs pénze a megfelelő készítmények beszerzésére? Például a beteget sürgősen meg kell röntgenezni, a kórházban azonban nincs film a felvétel elkészítéséhez. Érthető módon a beteg nem várhat 2-3 hónapot, amíg kerül rá pénz, s a kórházban beszerzik a szükséges alapanyagokat, tehát megvásárolja, amire szükség van.

Ugyanakkor arra kérnék minden kedves olvasót, hogy ha nem sürgős beavatkozásról van szó, feltétlenül álljanak ki a jogaik mellett, s ne hagyják, hogy megfizettessék önökkel az egyébként ingyenes szolgáltatásokat. Nyilvánvaló persze, hogy a kiszolgáltatott páciensek ilyenkor attól félnek, hogy ha nem fizetnek, nem kapják meg az orvostól a szükséges ellátást, ne feledjük azonban azt se, hogy az egészségügyi ellátás megtagadásáért büntetőjogi felelősségre vonás jár Ukrajna büntetőtörvénykönyve 139. paragrafusa alapján.

hk