A ketózis

2013. január 11., 01:00 , 626. szám

Jófajta tehenem van, mely eddig sok tejet adott, de már jó ideje étvágytalan, fogy, egyre kevesebb tejet tudunk fejni belőle, a lehelete édeskés, de felfordul tőle a gyomrom. Nem tudom, hogy összefügg-e mindezzel, de egyre gyakrabban nyalogatja és meg is eszi a vizelettel, trágyával szennyezett almot, sokat vizel, a trágyája sötét és száraz, hosszú időt tölt állva, és a korábbinál kevesebb ideig fekszik. Valamilyen betegség támadta meg, s ha igen, mit tehetünk a felépüléséért? – érdeklődött szerkesztőségünknél egy nagypaládi gazda. Kérdéseire és a kapcsolódó kérdésekre Lajos Ferenc salánki állatorvos válaszol.

– Könnyen lehetséges, hogy az állatnak ketózisa van – magyarázza a szakember. – Ez a kór a bőtejelő tehenek szénhidrát- és zsír-anyagforgalmi betegsége. Olyan állapot, amit különösen az abrak fogyasztására vonatkozó étvágy hiánya és a vérben abnormálisan magas ketonkoncentráció (pl.: aceton, hidroxibutirát) jellemez. A ketózis (vagy acetionémia) akkor fordul elő, amikor a tehén a laktáció korai szakaszában nagy mennyiségű, a testben található tartalékot mozgósít.

Tünetei: étvágytalanság, szeszélyes étvágy, a tejmennyiség csökkenése. Ezek olyan szimptómák, melyek minden anyagforgalmi betegség bevezető szakaszában előfordulhatnak. A ketózisra jellemző a vércukorszint csökkenése és a ketonanyagok vérbeli fokozódása. Mivel ezek az anyagok a vizelettel és a tejjel ürülnek, ezért a ketózis megállapításához segítséget nyújtanak a helyszínen is elvégezhető úgynevezett istállópróbák.

A betegségnek van klinikai és szubklinikai formája. A szubklinikai forma jellemzően az ellés utáni első két hónapban jelentkezik, és egyes bőtejelő állományokban a megbetegedett állatok aránya eléri az 50-70 százalékot is. A betegség ezen formája a csökkent tejtermelés, egyes ellés körüli betegségek (méhgyulladás, tőgygyulladás, oltógyomor-helyzetváltozás) és a szaporodási mutatók romlása révén okoz gazdasági veszteséget. E forma legfőbb jellemzői, hogy a vérben, vizeletben, a tejben és más testnedvekben megemelkedik a ketonanyagok (aceton (Ac), az ecetsav (AcAc) és a béta-hidroxivajsav (BHBA)) koncentrációja, miközben a klinikai ketózisra jellemző tünetek nincsenek jelen. Ezért a betegséget csak a testfolyadékokból lehet kimutatni.

A klinikai tüneteket produkáló tehén hirtelen fogyásnak indul, mivel a ketózist a szervezet szénhidrát- és zsírforgalmának a zavara okozza. Ez azért van, mert a bőtejelő tehén az ellés után energiahiányos állapotba kerül, mivel a gyorsan növekvő tejtermelés és az életfenntartás energiaszükségletét még kifogástalan takarmányozás mellett is csak a saját testanyagainak, zsírraktárainak a lebontásával tudja kielégíteni.

A szárazonállás alatti elhízás szintén betegségre hajlamosít, mivel az ellés utáni zsírlebontás így nagyobb mértékű, a zsírok mozgósítása pedig meggyorsítja a ketonanyagok képződését (a zsírmobilizációs betegség és a ketózis azonos ok miatt jön létre).

A ketonanyagok felszaporodása a szervezetben idegrendszeri tüneteket is okozhat, a felhalmozódás mértékétől függően. A betegség ezért lehet idegrendszeri és emésztőszervi. Az emésztőszervi formánál a tehén először az abrakot, később a lédús takarmányt is elutasítja, végül a jó minőségű szénát sem eszi meg, de ezzel párhuzamosan egyre gyakrabban nyalogatja, sőt eszi a vizelettel, bélsárral szennyezett almot. Ilyenkor hirtelen fogyásnak indul a tehén, s akár a heti 50 kg-ot is elérheti a fogyás mértéke. A beteg állat vizeletürítése gyakori, a bélsár sötét színű és száraz. Az állat feltűnően bágyadt, sokat áll, keveset fekszik, a lehelete émelyítően édeskés, s a tejtermelése ilyenkor már jellemzően lecsökken. Néha ez az állapot gyógykezelés nélkül is javulni kezd, de a betegség súlyosbodásával megjelennek az izgalmi tünetek, az élénk szem- és fülmozgás, a környezet ingereire pedig ijedékenységgel „válaszol”. Majd ezen tüneteket tompultság, bágyadtság váltja fel. Ilyen állapotban jellemző a félig lehunyt szemhéj, s a tehén a fejét a jászolhoz támasztva áll.

A ketózisos kómás állapot megjelenése semmivel sem különbözik az ellési bénulástól.

– Miként lehet kikezelni az állatot a betegségéből, és hogyan előzhetjük meg a kór kialakulását?

– A kezelés érdekében az első tünetek észlelése után azonnal forduljanak állatorvoshoz, aki meggyógyítja a beteg állatot. Csakúgy, mint minden anyagforgalmi betegség megelőzése, ez is a biológiai alapokon nyugvó termelésorientált takarmányozáson nyugszik. Kerüljük a szárazonállás alatti elhízást. Az elapasztás fokozatos és kíméletes legyen. Fokozatos legyen az abrakhoz szoktatás (az ellés előtti 2-3. héten kezdjük). Az ellés tájékán kerüljük a hirtelen takarmányváltást. Ellés után szénhidrátban gazdag takarmányt etessünk, valamint jó minőségű szénát. Jó hatású a jártatás, a legeltetés (ha éppen nem téli időszak van, amikor nincs mód a legeltetésre). Étvágyzavar esetén az ellés előtti és utáni napokon adjanak 2 X 100 g/nap ruminogént. A napi 100-200 gramm ursoketin és a napi 300 g pékélesztő szintén előnyös hatású. Jó hatást fejt ki, és megelőzhetjük a súlyos forma kialakulását, ha naponta 0,5 kg melaszt vagy 0,2 kg répacukrot, plusz 1 kg kukoricadarát etetünk tehenünkkel. lm