A „vérgrófnő”: Báthory Erzsébet

2013. február 15., 02:00 , 631. szám

A legtöbb ember számára ismerősen cseng Drakula gróf neve: ő a vámpírizmus misztikus alakja. Egy valóban létezett havasalföldi nagyúrról, Vlad Tepesről van szó, azonban megemlítendő, hogy a „vámpír” szót egyáltalán nem a vérszívás okán érdemelte ki: az elfogott török hódítókkal szemben tanúsított brutális bánásmódja – karóba húzta őket – okán kreált belőle a néphit vámpírt. Magyarország kapcsán egy grófnő, ecsedi Báthory Erzsébet esik ebbe a „kategóriába”, ugyanis az ő alakját is rémséges, kegyetlen tettek legendái övezik. Habár a történelemtudomány ma már koncepciós vádakként tekint ezekre, a történetek még mindig negatív színben tüntetik fel alakját, „vérgrófnőnek” is nevezve őt.

Család, magány, depresszió és emberség

Ecsedi Báthory Erzsébet (Nyírbátor, 1560. augusztus 7. – Csejte, 1614. augusztus 21.) a történelmi Báthory család szülötte. A család a sváb származású Gutkeled nemzetségből ered. Apja ecsedi Báthori György volt, aki 1570-ben halt meg, anyja somlyói Báthory Anna, anyjának testvére Báthory István fejedelem (1571–1586), aki később lengyel király lett (1575–1586). Báthory Erzsébet az ecsedi kastélyában töltötte gyermekkorát. A nála öt évvel idősebb Nádasdy Ferenc gróffal tizenegy éves korában jegyezték el egymást. 1575-ben léptek frigyre, amire még Miksa magyar király is hivatalos volt, habár ő az út veszélyeire hivatkozva nem jött el. Nádasdy gróf feleségének a csejtei kastélyt és a körülötte lévő 12 falut adta nászajándékba. A Pöstyén közelében fekvő összes falu csak 1602-től lett a Nádasdyak tulajdona. Erzsébet először Sárvárra került, ahol a Nádasdy családnak volt kastélya, majd ezután nemsokára a Pöstyén közelében fekvő Csejtére költöztek. Miközben Nádasdy Ferencet – akit kegyetlensége és bátorsága miatt „Fekete Bégként” is emlegettek – a török ellen vívott csatározások kötötték le, Erzsébet sokat tartózkodott egyedül, magányos és zárkózott volt, s mindez erősen depresszióssá tette. Ennek ellenére mégis igen emberséges volt: pártfogásába vette a török által kirabolt és fölégetett falvak legyilkolt férfijainak özvegyeit, a megerőszakolt, mindenükből kifosztott lányokat-asszonyokat, nemzetiségükre való megkülönböztetés nélkül.

Házasságukból Nádasdy 1604-es haláláig öt gyermek született.

Állítólagos vérfürdő és egyéb könyörtelenségek

Erzsébet alakját már férje életében is sötét homály övezte. Rosszakarói okkult tudományokról és megkínzott szolgálókról beszéltek. Ma a köztudatban leginkább az öregedés ellen folytatott azon praktikáiról ismert, hogy minden tükröt összetört: azért, hogy ne lássa magát öregedni.

Számos misztikus, horrorfilmbe illő legenda kering róla. Állítólag egyszer úgy megütött egy szolgálót – aki a haját fésülve azt meghúzta – hogy a lány kiserkent vére Erzsébet kezére fröccsent. Úgy látta, a bőre megszépült tőle. A legenda szerint a fiatalság titkát keresve megölte a lányt, majd megfürdött a vérében. Később úgy gondolta, erre a célra az érintetlen szüzek vére a legalkalmasabb: birtokán összegyűjtötte a lányokat, majd megkorbácsolva, megcsonkítva és megkínozva őket, a lábuknál fogva fellógatva vette a vérüket. Állítólag ivott is a vérükből, kezdetben aranyserlegből, majd közvetlenül a testükből. Miután a környéken élő lányok elfogytak, kastélyában nőiskolát létesített női szeretőjével és az ideküldött lányokkal hasonló módon végzett. A történet szerint elfogatásáig hatszáznál is több lány életét oltotta ki.

Ezeket a mendemondákat azonban egyértelműen cáfolják a biológiai tények, hiszen az emberi vérben – alvadása miatt – lehetetlen megfürödni, hacsak valamilyen véralvadásgátlót nem alkalmaznak... Fontos megjegyezni még, hogy a mendemondák ellenére Báthory Erzsébet a saját jobbágyaival jól, szeretettel bánt, és sosem ölt meg senkit közülük, bár az akkori viszonyok közt ez nem lett volna hallatlan. Ellenfelei később ezzel magyarázták, hogy nagyon sokáig nem került sor viselt dolgainak felgöngyölítésére.

Letartóztatás és halál

Báthory Erzsébetet 1610. december 29-én meglepetésszerűen meglátogatta, majd letartóztatta Thurzó György nádor. Erre a grófnő körül keringő pletykák kényelmetlensége – vagy talán éppen irigylésre méltó vagyonának megszerzése – miatt volt szükség: a Báthory család ugyanis rokonságba került a Zrínyi családdal, sőt magával a nádorral is. A vád szerint a csejtei kastély udvarában több lány holttestét találták eltemetve, amelyeken sérülések voltak. Erről állítólag Kereskényi György báró, a Báthoryak jó képességű, de rendkívül gátlástalan főembere értesítette Thurzót, így remélve anyagi haszonszerzést az eljárásból. Ez indította előzetes vizsgálatra és számtalan tanúvallomás jegyzőkönyvbe vételére a nádort. A visszavonultan élő grófnő ellen eljárást indítottak, aminek során a kínvallatás hatására szolgálói és komornái beismerő vallomást tettek. Az ő sorsuk egy héttel később érdekes módon lefejezéssel ért véget, testüket máglyán elégették. Báthory Erzsébetet ugyan rangja a kínvallatástól megóvta, azonban a „beismerő” vallomások alapján sorsa szomorú véget ért: per és ítélet nélkül a csejtei várban élete végéig befalazva tartották, s csak egy kis nyíláson keresztül adtak be néha számára ennivalót. Erzsébet itt halt meg 54 évesen, elborult elmével 1614. augusztus 21-én.

„Vérgrófnő” vagy ártatlan áldozat?

Habár II. Mátyás király is szorgalmazta, szabályos per nem volt. Az „előzetes letartóztatásnak” Erzsébet majdnem 4 évvel későbbi halála vetett véget. Koncepciós eljárásról beszélhetünk, hiszen tényleges tárgyalás nem volt, ítélet sem született. A vádat bizonyítottnak tekintették, és a cáfoló iratokat meg sem vizsgálták. A váddal kapcsolatban technikai kétségek is felmerülnek. A több száz áldozat szinte lehetetlen, a hírhedt vérben fürdést pedig – ahogy már említettük – az emberi vér gyors alvadása kérdőjelezi meg. Van olyan álláspont is, miszerint a sértettek sérülései a korabeli orvosi beavatkozások – pl. tályog felvágása, seb besütése – jelei voltak, ám ezt fenntartásokkal kell fogadnunk.

Bűnösségét, amit négyszáz éven keresztül nem vontak kétségbe, sokféleképpen magyarázták.

Az ezt alátámasztani igyekvő jegyzőkönyvek a négy szolgálója elleni tanúvallomásokat tartalmazzák, de azokat igen részletesen. „Özvegy Nádasdy úrnő egy lányt oly kegyetlenül megkorbácsoltatott, hogy patakzott a vére. A verés után pedig csalánnal bedörzsöltette, és mezítelenül, kitárt karokkal, egy karóhoz kötöztetve, szolgája által hideg vízzel öntette le” – vallotta például egy Saáry László nevű tanú. A háromszáz tanú vallomásának és a vádlottakból kicsikart beismerésnek meg is lett az eredménye: nyolc lány meggyilkolásának vádjával három szolgálót kivégeztek. Miután állításuk szerint a lányok gyötrését „parancsra tették”, illetve számos tanú beszámolt a Nádasdyné keze által okozott sérülésekről – gyertyával égetés, húskitépés –, az úrnőt házi őrizetbe kényszerítették, és ott is maradt négy évvel későbbi haláláig.

Értelmezésekből sosem volt hiány, de hogy a szadista orgiák valóban megtörténtek-e – és ha igen, mekkora szerepet is játszott bennük Báthory Erzsébet –, azt először Benda Kálmán történész vette alaposabban szemügyre 1980-ban. A per iratait vizsgálva gyanúsnak találta a szemtanúk hiányát – a tanúk csak mástól hallottak a tortúrákról –, és hogy az egyetlen, kínzásokat túlélő lányt be sem idézték. A per akár kitalált vagy felnagyított vádakra is épülhetett – következtetett Benda. „Ma már nyilvánvaló, hogy az elítélt szolgálókat kínvallatásnak vetették alá. Báthory Erzsébetet nemesi előjogai megvédték ettől, a szolgálóktól eltérően így nem is tudott volna olyan bűnöket bevallani, amelyeket nem követett el. A konstruált bizonyítékok pedig nem bizonyultak elegendőnek” – indokolta Szádeczky-Kardoss Irma jogásznő, aki könyvet is írt az ügyről, arról, hogy miért nem állították bíróság elé Báthory Erzsébetet.

Szádeczky-Kardoss Irma az általa átvizsgált dokumentumok alapján kijelentette még: „Báthory Erzsébet udvarában valójában nem bűnös, hanem gyógyító tevékenység folyt”. Ez egy teljesen újszerű megközelítése az ügynek. Szerinte „a gyógyítás felé billenti a mérleget az is, hogy Nádasdyné nemcsak a vénasszonyaival gyógyított, hanem orvossal, sőt gyógyszerek beszerzésére is van adat”. A főuraknak, nemeseknek korabeli szokás szerint kötelezettségük volt az udvarnép gyógyítása is. Szádeczky-Kardoss Irma könyvében számtalan gyógyítási technikát sorol fel, amelyeket a tanúvallatási jegyzőkönyvekből rekonstruált. Lényegesen kevesebb eredménnyel járt a gyógyítás járványos időben. A szerző feltételezi, hogy egy ilyen járvány kitörése alkalmával az egyik gyógyító asszony – egy esetleges büntetéstől félve – a járványban elhunyt betegek magas számát nem merte jelenteni Báthory Erzsébetnek, inkább a nyomokat eltüntetve, sebtében eltemette őket Csejtén. Akaratlanul is tehát ezek a holttestek okozták a későbbiekben a grófnő vesztét, de felvetődik a kérdés: honnan tudta mindezt Thurzó György? Mindez egyenlőre még nem teljesen tisztázott, de feltételezhető, hogy volt(ak) olyan(ok) személy(ek), aki(k) jutalom ellenében kiadtá(k) ezt az értékes információt, melyre – a kínzással kicsikart vallomásokkal együtt – a későbbiekben a Báthory Erzsébettel szembeni leszámolás „forgatókönyve” épülhetett.

Azok a történészek, akik rágalomhadjáratot sejtenek a háttérben, választ találtak arra is, miért kellett kivonni a forgalomból Nádasdy Ferenc özvegyét. A három részre szakadt Magyarországon a Magyar Királyság területén azoknak, akik a Habsburgok híveinek számítottak, érdekei ellen való volt, hogy az erdélyi fejedelemség erőre kapjon. Márpedig Báthory Gábor, Báthory Erzsébet unokaöccse tehetségesen uralkodó fejedelemnek bizonyult, mígnem 1613-ban meggyilkolták. Báthory Erzsébet nevének befeketítése alkalmas lehetett a család hírnevének aláásására – állította Szádeczky-Kardoss Irma. A szolgálók ellen pert indító Thurzó György nádor azért vette célba a Báthory család nevének megtépázását, mert valószínűleg fiának szánta az Erdélyi Fejedelemséget – feltételezi a jogásznő.

A témával foglalkozó kutatók nagy része azon a véleményen van, hogy Báthory Erzsébet rágalomhadjárat áldozata lett.

A történelemtudomány a grófnőre ma már úgy tekint, mint aki semmivel nem volt kegyetlenebb, mint korának más arisztokrata özvegyei.(Forrás: wikipedia.org/mult-kor.hu/urbanlegends.hu/eliteday.com)

Fischer Zsolt