Ukrajna kultúrája Lawrence Harrison koncepciójának szemszögéből

A társadalmi fejlettség szintje jelentős mértékben függ az adott társadalom kultúrájától, maga a kultúra pedig változhat a politika hatására – legalábbis ez Lawrence Harrisonnak, az amerikai Taft Egyetem professzorának, a 2006-ban megjelent A legfőbb liberális igazság elmélete című könyv szerzőjének a véleménye. Vagyim Novikov a pravda.com.ua portálon megjelent cikkében nem csupán ismerteti Harrison elméletét, de megpróbálja alkalmazni azt Ukrajnára. Íme, próbálkozásának rövidített változata.

Harrison több évtizedet szentelt annak a problémának a tanulmányozására, miként függ a fejlődés a társadalmi kultúra sajátosságaitól. Ugyanakkor a kérdésfelvetés egészen a XIX. századig nyúlik vissza, mégpedig Alexis de Toqueville francia politikusig és történészig, aki az amerikai demokráciát kutatta, és Max Weber német szociológusig, ki a megközelítőleg azonos feltételek között élő protestáns és a katolikus családok gazdasági prosperálásában mutatkozó eltéréseket tanulmányozta.

Weber például bebizonyította, hogy éppen a protestáns etika a gazdasági fejlődés forrása. E kutatás eredményét Weber klasszikus műve, A protestáns etika és a kapitalizmus szelleme foglalja össze. Lawrence Harrison tovább ment ennél: nemcsak az etika, de a társadalom egész kultúrája hatással van annak gazdasági és társadalmi fejlődésére. Az empirikus kutatások ezen a téren különösen az utóbbi 20 évben voltak rendkívül érdekesek. A kutatásokba tudósok tucatjait vonták be 22 ország 30 egyeteméről. Harrison említett könyve e hatalmas munka egyéni összegzése.

A kultúra szónak minden nyelvben több jelentése van. Hétköznapi értelemben ezen a kifejezésen leggyakrabban a társadalmi életnek azt a szféráját értik, amely átfogja a művészet valamennyi ágát, a tudományt, az irodalmat, a vallást. Olybá tűnhet ebből, mintha azok az emberek, akik nem foglalkoznak mindezzel hivatásszerűen, avagy nem érdeklődnek az élet ezen szférái iránt, a kultúrán kívül rekednének. A szóban forgó kutatásokban ezért a kultúra a társadalom kivétel nélkül valamennyi tagjára kiterjed, mivel minden ember értékeinek, hiedelmeinek, attitűdjeinek, viselkedési normáinak az összességét értik rajta.

A kultúra ebben az értelemben 25 empirikusan megállapított elemből áll, amelyeket először az argentin Mariano Grondona határozott meg. Ezt az osztályozást Ronald Inglehart a világ lakosságának 85 százalékát felölelő 81 országra kiterjedő vizsgálat empirikus adatain tesztelte.

A Harrison könyvéből származó táblázat tartalmazza a kultúra elemeinek osztályozását, valamint befolyásukat a társadalom fejlődőképességére.

E tipológia szerint a skandináv országokban a legkedvezőbbek a társadalom gazdasági és szociális fejlődésének feltételei. Közel állnak hozzájuk a konfuciánus országok kultúrái, különösen Japáné, míg a fejlődésnek ellenálló társadalom klasszikus példája Haiti.

A szerző nem ismer az ukrán társadalom modernkori kultúrájára vonatkozó, Harrison koncepciója alapján és Grondona tipológiája szerint lefolytatott kutatásokat, ezért javaslom, hogy legalább szubjektíven vessünk egy pillantást erre a 25 tényezőre egy egyszerű séma alapján: ha a bal oszlop dominál, hozzáadunk egy pontot, ha a jobb, elveszünk egyet, ha nem lehet egyértelműen megállapítani, nullával számolunk.

Ezen egyszerű módszer alapján a lehetséges minimális érték a - 25, ami egy a szociális-gazdasági fejlődéssel szemben teljességgel ellenséges társadalmat jelent. A maximálisan elérhető 25 pont viszont ellenkezőleg, olyan kultúrát feltételez, amely a legkedvezőbb az ilyen fejlődésnek.

Lássuk tehát Ukrajnát!

A provoszláv vallás kétségtelenül -1.

Sors: a nép többségére a passzív paternalizmus a jellemző, ami szintén -1-et jelent.

Az időben való tájékozódás bizonyosan még egyszer -1.

A bőséghez való viszonyulás nem egyértelmű, vagyis 0.

A tudás természete szerintem szintén nullát ér.

Az erkölcsi kódex annyira rugalmas, hogy nagy valószínűséggel kifejezetten anómiáról van szó, vagyis biztos -1.

Az összes kisebb erénynek sincs jelentősége anómiás állapotban, azaz megint csak -1.

Oktatás: bizonyosan értéknek minősül, de a minősége olyan gyenge, hogy nem biztosíthatja az önállóságot, azaz 0-ra értékelendő.

Munka: a két ellentétes viszonyulás közül se a protestáns, se az afrikai nem jellemző ránk, azaz nullát számolunk fel.

A takarékosság szintén nullát érdemel.

Vállalkozás: Ukrajnában minden nagy vagyon hatalmi hűbérként jött létre. Azaz biztos -1.

A kockázatvállalási hajlandóság szerintem mérsékelt, vagyis +1.

A konkurenciához való viszony negatív az üzleti és a szakmai életben egyaránt, ami -1-et jelent.

Az innovációhoz való adaptációs készség nekem jónak tűnik, azaz nullát adhatunk rá.

Az előmenetel a valóságban inkább függ a rokoni kapcsolatoktól és patrónusoktól, mint a képzettségtől és az érdemektől, vagyis: -1.

A jogállamiság és a korrupció szintje stabil -1.

A bizalom szintje nem skandináviai, de nem is latin-amerikai, vagyis: 0.

A család már nem a várunk, vagyis szintén 0.

A társadalmi tőke nem hatalmas éppen, de mégiscsak van, tehát szintén nullával számolhatunk.

Nincs amerikai személyiségkultusz, de már a kolhozi ideálok sem láthatók, ami ugyancsak nullát jelent.

A hatalom túlzottan központosított, de még mindig nem abszolút deszpotikus. Inkább nulla, semmint mínusz egy, de a tendencia negatív.

Az elit teljességgel felelőtlen: -1.

Az egyháznak nincs komoly befolyása a civil szférára: +1.

A nemek közötti viszony inkább +1-et ér.

A népszaporulat bizonyosan +1.

A végeredmény -6, azaz távol állunk a reménytelen haitiaktól, de a svédektől még messzebb vagyunk. […]

A Marshall-terv hatalmas sikere után Nyugat-Európában, s latin-amerikai megfelelőjének (Szövetség a haladásért John Kennedytől) nem kevésbé grandiózus bukását követően teljességgel logikus volt levonni a következtetést, hogy a pénz nem döntő tényezője a fejlődésnek. A természeti források és a külső tőkeinjekciók társadalmi-gazdasági fejlődést idézhetnek elő, de előfordulhat, hogy semmit sem adnak a társadalom számára.

Miért van így? Pillanatnyilag e jelenség leglogikusabb magyarázata Lawrence Harrison kulturális befolyásolási koncepciója. Az ukrán kultúra elemzése Harrison koncepciójának szempontjából választ adhat arra a kérdésre, hogy Lengyelországtól vagy Litvániától eltérően Ukrajna miért nem fejlődik, sőt inkább degradálódik.

Milyenek a perspektívák? Vajon megváltozhat-e a kultúra állapota oly módon, hogy kedvezővé váljon az ország fejlődése szempontjából? Harrison és kollégái úgy vélik, hogy a kultúrák képesek változni, bár első pillantásra nem így látszik. De a nagyobb időintervallumok elemzése során a kultúra változásai nyilvánvalóak, amit sok példa támaszt alá.

Ezek a változások igen ritkán következnek be külső beavatkozások eredményeként, mint például Németországban és Japánban a második világháborús vereséget követően. Leggyakrabban belső tényezők eredményei, de mindig mély társadalmi válság előzi meg őket. Azonban önmagában a válság csupán a változások előfeltételeit teremti meg, ezek a feltételek csak akkor vezetnek eredményre, ha a társadalom ugyanabban a pillanatban erőteljes vezetéssel rendelkezik. […]

Egy ilyen példa a szocialista tábor széthullása az 1980-as években: a társadalmi válság számos országra terjedt ki, de Oroszország és Ukrajna nem esett át alapvető kulturális átalakuláson, mert nem rendelkeztek az ehhez szükséges vezetőkkel.

Sőt mi több, észrevehető kulturális visszafejlődésről beszélhetünk: a bizalom szintjének csökkenéséről, az anómia terjedéséről, a korrupció rákfenéjéről – ezekről a tényezőkről széles körben folyik a vita. A leplezetlenül fosztogató hatalom napjainkban gyors ütemben mélyíti az általános válságot, már kialakulóban vannak a kultúraváltás feltételei.

hk