Teendők és problémák kullancscsípés után

2013. július 26., 02:00 , 654. szám

A közelmúltban számoltunk be olvasóinknak arról, hogy igen elszaporodtak a füves, fás, bokros területek apró és veszélyes vérszívói, a kullancsok. Csípésük ugyan alig észrevehető, az állatok azonban nagy bajt is okozhatnak, hisz ha fertőzöttek, áldozatuknak akár Lyme-kórt vagy fertőző agyhártyagyulladást is átadhatnak.

Cikkünk után nem sokkal értesültünk egy olvasónk által arról, hogy sajnálatos módon neki is sikerült összetalálkoznia eggyel. A diáklányt Beregszászban csípte meg egy kullancs, s mivel az észlelés után nem sokkal sikerült azt el is távolítani és megbizonyosodni arról, hogy egy része sem szakadt le, telefonon konzultált egy családorvossal, aki megnyugtatta: elegendő akkor orvoshoz fordulnia, ha fellépnek nála a fertőzés tünetei.

– Azonban két és fél héttel a csípés után annak helye megduzzadt és bepirosodott. Nagyon megijedtem. Mivel vasárnap volt, elmentem a Beregszászi Járási Kórházba. A felvételin egy nővér megvizsgált, majd átirányított a sebészetre. Ott a folyosón úgy-ahogy, megnézték a lábam, aztán felírtak két gyógyszert azzal, hogy másnapig szedjem be, majd menjek vissza, de már a traumatológiára, merthogy ez oda tartozik. Másnap még nagyobb duzzanattal, visszamentem. A traumatológián az orvos közölte, hogy ha a kullancs már nincs bent, akkor ez nem rá, hanem a fertőző osztályra tartozik. A fertőző osztályon az orvos kérte az orvosi könyvemet, ami nem volt, mert nem beregszászi bejelentett lakcímmel rendelkezem. Ekkor felírt 10 napos szedésre egy gyógyszert (még véletlenül sem azt, amit a sebészeten felírtak), aztán azzal küldött el, hogy nyittassak könyvet és másnap menjek vissza hozzá. Három orvos látta tehát két nap alatt az egyre növekvő duzzanatot a lábamon, de egyik se csinált semmi érdemlegeset, s közben a fertőzés csak terjedt. Azt reméltem, legalább vérvizsgálatra beutalnak, mert hát mégiscsak kullancscsípésről van szó és komoly betegséget is elkaphattam, de semmi. Két napig teljesen fölöslegesen róttam a köröket.

Végül a Nagyszőlősi Poliklinika sebészetén segítettek a bajomon. Kiderült, hogy a csípés elfertőződött. Az akkorra már ökölnyi, belilult duzzanatot megvizsgálták, felvágták, kitisztították, bekötözték. És mindez egy órámba sem telt, Beregszászban meg két napig járkáltattak. Mindenesetre Nagyszőlősön is értetlenül álltak azelőtt, hogy ennyire nem törődtek velem.

Beregszászban tehát sem rendes vizsgálatra, sem vérvizsgálatra nem került sor. Utóbbira nem véletlenül. Olyan vizsgálatot ugyanis, amellyel kullancscsípés után kimutatható a vérből, hogy az állat adott-e át valamilyen fertőzést áldozatának, a járási kórházakban nem végeznek, mivel nem rendelkeznek az ehhez szükséges speciális eszközökkel. Az, akit kullancscsípés ért és meg szeretné vizsgáltatni magát, a következőt teheti: vagy egy független, elemzésekkel foglalkozó laboratóriumba, vagy a klinikára megy. Ott az orvos részletes kórtörténetet, vagyis anamnézist vesz fel a csípéssel kapcsolatos tudnivalókról, amit aztán továbbküld. Az anamnézis és a vérminta vizsgálata a Megyei Köjál (Közegészségügyi- Járványügyi Állomás) feladata.

Tény, hogy vannak dolgok, amelyeket kellő felszereltség híján kórházainkban nem képesek megtenni, de hogy mért nem teszik azt, ami a dolguk lenne, és amire felesküdtek? Ki tudja?

T.n.