A Jobbik pártpolitikai kampányra használja a rovásírást

Interjú Szakács Gábor rovásírás-kutatóval

2013. szeptember 12., 02:37 , 661. szám
Szakács Gábor rovásírás-kutató

Az ősi magyar írás, vagyis a rovásírás egyre népszerűbb. Klubok, körök gyakorolják, az egész Kárpát-medencei magyarságot megmozgató versenyeket szerveznek, és egyre többfelé bukkan fel, s már jó ideje divattá vált Magyarországon és nálunk, Kárpátalján is, hogy a települések nevét is kiírják rovásjelekkel. A hét végén a Kárpátalja Expresszel érkezett vidékünkre a budapesti Szakács Gábor rovásírás-kutató, régi írásunk egyik legelismertebb ma élő szakértője. A nosztalgiavonat bátyúi megállóját kihasználva beszélgettünk vele a rovásírásról, az elterjedésében rejlő lehetőségekről, és a Jobbik vidékünkre is jellemző, rovásírásos helységnévtábla-állító akciójáról.

– Magyarországon ön és felesége kezdték széles körben népszerűsíteni a kihalófélben lévő ősi magyar ábécét. Hogyan kezdődött mindez?

– Minden ezzel kapcsolatos kutatás alapjait tanítómesterem, Forrai Sándor rakta le, akit a székely-magyar rovásírás-kutatás atyjának szoktunk nevezni, és aki Kárpátalján, Munkácson született 1913-ban. Menekültként érkezett a mai Magyarország területére szüleivel, testvérével, miután édesapja a trianoni békeszerződést követően negyvenezer aláírást gyűjtött össze e terület Magyarországhoz történő visszacsatolása érdekében. Tevékenységét feleségemmel, Friedrich Klára rovásírás-kutatóval már régóta követtük, mielőtt elismerését fejezte ki az általunk 1998-ban, Budapest XVI. kerületében szervezett rovásírásversenyért. 2000-ben Kárpát-medencei Rovásírásverseny elnevezéssel már a határon túli, valamint az egész ország tanulói számára szerveztük, majd megalakítottuk a Magyar Rovók és Rovásírók Országos Szövetségét (MAROSZ), amelyet tiszteletből Forrai Sándor Rovásíró Körre változtattunk. Ennek vagyok az elnöke. E szervezetnek sikerült Magyarországon és az egész Kárpát-hazában legátfogóbban beindítani azt a folyamatot, amely következtében sok-sok magyar ember tanulhatta meg az őseink által használt írást.

Forrai tanár úr, sajnos, hat évvel ezelőtt elhunyt, hiánya pótolhatatlan. Kezdeményezésünkre idén márciusban posztumusz megkapta a Magyar Örökség díjat, Magyarországon pedig a rovásírás ma már választható tantárgyként az iskolákban néhány órában oktatható is.

– Új jelenség, hogy rovásírásos település-névtáblák jelennek meg a Jobbik szervezésében Kárpátalján is. Mi erről a véleménye?

–A Forrai Sándor Rovásíró Kör az első ilyen táblát 2007-ben Kunszentmiklóson avatta, azóta pedig több mint hatvanat. Ebbe Magyarország mellett beleértendő Erdély, Felvidék, Délvidék, és bár itt, Kárpátalján nekünk ez még nem sikerült, három évvel ezelőtt az itteni cserkészek szerveztek kárpátaljai előadókörutat, amit ezúton is köszönök. Ennek keretében több településen népszerűsíthettem a rovásírást.

Azzal viszont nem tudok egyetérteni, hogy a Jobbik Magyarországhoz hasonlóan Kárpátalján is pártpolitikai kampányt csinál a rovásírás ügyéből. Nagyon sajnálom, mert szerintem ezzel sokat árt ősi írásunknak. Ha ugyanis valamiről kijelentjük, hogy párt akarja, azzal elriaszthatunk olyanokat, akik más kérdésekben nem értenek egyet ezzel a párttal, a rovásírás ügyét viszont felvállalják.

A KMKSZ tevékenységét teljes mértékben támogattam és támogatom, hiszen már akkor segítette a rovásírás terjesztését, amikor a Jobbik még nem is létezett. Szívből kívánom a KMKSZ-nek, hogy ezt az ősi örökségünket a magyarság javára tudja használni.

– Mikori a legrégibb rovásemlék?

– A Pilisben talált legrégebbi rovásemlék körülbelül 15 000, a tárlakai lelet (Erdély) 8 000 éves. 1961-ben N. Vlassa kolozsvári régész egy hamuval telt sír aljában egyebek mellett három, rajzos agyagtáblácskára bukkant. Ezek egyikén a rovásírásból ismert jelek láthatók. A tatárlakai lelet világszerte nagy feltűnést keltett, mivel a C14-es radiokarbon vizsgálatok szerint az eddig legrégebbinek tartott mezopotámiai sumér képírásnál mintegy ezer évvel korábbi. Az említett leletek megtalálásával a Kárpát-medence egy ősi íráskultúra kialakulásának központja volt. A megtalált írás a magyar nyelv hangkészletével mutat szoros összhangot, tehát minden arra utal, hogy ezt magyarul beszélő, vagy a magyarral közeli rokonságban álló népek használták.

Ennek bizonyítéka, hogy a magyar nyelvben 13 olyan hang létezik, amelyre a latin ábécében eredetileg nem volt jel, míg a rovásírásban minden hangunk számára van. Ezért is lehetséges, hogy 10-12 éves gyerekek pillanatok alatt elsajátítják, majd folyékonyan írnak rovásírással, hiszen egyszerűbb a latin betűsnél.

Egyébként meggyőződésem, hogy a nemzetet és ezen belül a kárpátaljai magyarságot erősíti a rovásírás. A jövőben a jelenleginél is szélesebb körben elterjed, ezt segíti, hogy elkészült számítógépes alkalmazása is, ami újabb távlatokat nyit meg.

Badó Zsolt