Honfoglalási emlékünnepség Tiszacsomán

2013. október 24., 08:20 , 667. szám

Október 20-án Tisza­cso­mán, a régészek által feltárt honfoglaláskori temető mellett kialakított emlékparkban a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) megyei szervezetének, valamint a KMKSZ Tiszacsomai Alapszervezetének szervezésében immár tizennyolcadik alkalommal került megrendezésre a honfoglalási emlékünnepség.

A nemrég jelentősen megújult emlékparkban Sin József, a KMKSZ Beregszászi Középszintű Szervezetének (KMKSZ BKSZ) elnöke köszöntötte a vendégeket, köztük Magyarország kárpátaljai diplomáciai kirendeltségeinek képviseletében Marinka Viktor beregszászi és Gyurin Miklós ungvári konzulokat, Kovács Miklóst, a KMKSZ elnökét, továbbá Kovács Szvitlanát, Tiszacsoma polgármesterét, valamint a történelmi egyházak képviseletében Levcsenkó Róbert beregdédai görögkatolikus parochust, espereshelyettest, Dávid Árpád tiszacsomai református lelkipásztort, valamint a környező települések küldöttségeit és KMKSZ-aktivistáit – majd közösen elénekelték a Himnuszt.

„Összefogás, közös akarat, hit, hűség. Meggyőződésem, hogy a magyar honfoglalás felidézésekor szinte mindenkinek hasonló fogalmak jutnak eszébe, s nem alaptalanul: a honfoglalás ugyanis a felsoroltak nélkül nem sikerülhetett volna” – fejtette ki ünnepi beszédében Marinka Viktor konzul, rámutatva: az említett tulajdonságok értékét a magyar történelem is igazolja, hiszen nemzetünk akkor érte el legnagyobb sikereit, amikor a felsoroltak szellemében tevékenykedett. „A honfoglalók óriási tettet hajtottak végre: hont, hazát foglaltak, és meg is tartották az általuk birtokba vett földet. Nagyot álmodva képesek voltak ennek a szinte lehetetlennek tűnő feladatnak a véghezvitelére. Az ő példájuk és sikerük kell, hogy erőt adjon nekünk is” – folytatta, rámutatva arra, hogy honfoglaló őseinkhez hasonlóan a jelenlegi magyar kormány is nagy célokat tűzött ki maga elé: Magyarország gazdasági, kulturális és szellemi téren történő talpra állítását, valamint a nemzet határokon átívelő újraegyesítését, melybe a határon túli magyarság oktatási és kulturális téren történő támogatása, illetve a szülőföldön történő boldogulás elősegítése is szerepel.

Kovács Miklós KMKSZ-elnök honfoglaló őseink legendáriumából felidézte a hét magyar törzs vezetőinek Ópusztaszeren történt vérszerződését, mely a hagyomány szerint a magyarság első alapszerződése volt. A törzsek vezérei akkor eldöntötték, hogy az új ország vezetését az Árpád-dinasztiára bízzák, ezáltal központi hatalmat és állandó államrendszert hozva létre az új ország hatékonyabb igazgatásához. „Az akkor élt magyarok a vérszerződést örökérvényűnek tekintették – mondta Kovács Miklós –, olyan cselekménynek, mely az eljövendő generációk mindegyikére érvényes kell, hogy legyen. Ennél hatékonyabb módszert, hogy állandót és folyamatosat hozzanak létre, nem ismertek. Azonban az elmúlt 1100 esztendőben sok minden történt, hiszen nemcsak törzsi rendszerek tűntek el, hanem paraszti társadalmak is. Nekünk viszont a változó idők közepette is meg kell tartani a nemzetet, hogy a kárpátaljai magyarság ne üres, mások bábjaként vegetáló tömeg, hanem önszerveződésre képes nemzet legyen. Ezen célok eléréséhez pedig nem tehetünk mást, mint hogy honfoglaló őseinkhez hasonlóan mi is kialakítjuk a magunk nemzettudathoz és történelemhez kötődő „rituáléit”, melynek egyik példája a Tiszacsomai Honfoglalási Emlékünnepség: ilyen alkalmakkor nemzeti önazonosságunk fenntartása érdekében újból és újból visszaidézzük történelmünk legfontosabb momentumait, a történelmi fordulatoknak a legfontosabb szereplőit, műveit és történelmi nagyságaink tetteit, hogy belőlük merítsünk erőt. Ez az értelme annak, hogy a KMKSZ mint a kárpátaljai magyarság érdekképviseleti szervezete történelmi dátumainkhoz, a történelmi eseményeinkhez kapcsolódó megemlékezéseket makacsul, kitartóan, újból és újból megtartja. Minden egyes szimbolikus gesztus egyben a valamikori vérszerződés újbóli és újbóli megismétlődésének a gesztusa is. Egyben annak kinyilvánítása, hogy ragaszkodunk ahhoz, amit megörököltünk, és ragaszkodunk ahhoz, hogy jogainkat – ha megvannak – megőrizzük, ha pedig elvették, akkor újból kiharcoljuk. Minél inkább az utóbbi eset áll fenn, minél nagyobb nyomás alatt él a magyarságnak egy-egy nemzedéke vagy töredéke, annál inkább éles, küzdelemszerű ez a kiállás. Annál inkább történelmi múltunknak a harcos, forradalmár hagyományai azok, amelyek előtérbe kerülnek, s amelyekre hivatkoznunk kell. (…) A honfoglalás a magyarság első nagy tette és szervező erőfeszítése volt. Őseink első hősies nekirugaszkodása annak, hogy legyen nemzetünk és országunk. Nekünk pedig, akiknek nehéz helyzetben kell helyt állni, erőt kell, hogy adjon ez az esemény is, és az a több mint 1100 év, amely alatt a nemzedékek, bár különböző formában, de a lényegét tekintve mégiscsak megkötötték és megtartották a maguk vérszerződését” – zárta szavait a KMKSZ elnöke.

Levcsenkó Róbert atya az emlékpark kapcsán rámutatott arra: szent hely ez, a kárpátaljai magyarság egy kis ereklyéje, melyben járva nagyon fontos, hogy meghalljuk őseink üzenetét. Nagyon fontos, hogyan élünk és mit cselekszünk, hiszen egyenként, külön-külön is mindannyian magvetők vagyunk: a cselekedeteink révén elvetett „magok” határozzák majd meg, hogy életünk során, illetve halálunk után milyen aratásra, ill. termésre számíthatunk.

Dávid Árpád református lelkipásztor többek között kiemelte: „…itt elsősorban olyanokról emlékezünk meg, akik új hazát és új életet kerestek.” A tiszteletes rámutatott arra is, hogy az ember egész halandó földi élete lényegében egy folyamatos vándorlás az Isten országa felé, ám hogy eljut-e oda, azon múlik, istenfélő életet élt-e.

Majd Jakab Erika tanárnő felkészítésében ünnepi műsorral lépett az emlékezők elé a Nagymuzsalyi Hagyományőrző Turul Csoport. Az alkalmat Csizmár Adrián tiszacsomai iskolás szavalata, valamint a badalói Szoboszlai Csilla énekesnő által előadott dalok tették még ünnepélyesebbé.

Az ünnepség végén a jelenlévők közösen elénekelték a Szózatot, majd a rendezvény résztvevői elhelyezték az emlékezés koszorúit.

Fischer Zsolt