A beregi szőttes és a salánki bor sikere Budapesten

Hungarikumok Napja Újbudán

2014. április 3., 06:42 , 690. szám

Magyar népviseletek tömkelege, pálinka, bor, magyar ételek szállongó illata töltötte meg március 30-án az újbudai Torbágy utca parkját. E napon került sor ugyanis a Hungarikumok Napja elnevezést viselő rendezvényre, amelyen számos kulturális programon túl bemutatásra kerültek a magyarság kiemelt nemzeti értékei, a hungarikumok. Az eseményre a Kárpátaljai Népfőiskolai Egyesület is meghívást kapott.

A 2011-ben alakult egyesület 2012-ben kezdett bele a kárpátaljai értékek összegyűjtésébe a megye 4 járásának összesen 90 magyarok lakta településében. A felmérés alapján létrejött egy adatbázis, amelyből a Kárpátaljai Értéktárbizottság kiemelt 6 olyan értéket, amelyek végül bekerültek a Külhoni Magyarság Értéktárába. Ezek a beregi szőttes és hímzés, a kárpátaljai Rákóczi-kultusz, a Kárpátaljai archaikus ima, a salánki hordó, a magyar vagy Jósika-orgona és a vereckei honfoglalási emlékmű. A Hunarikumok Napján az egyesület vezetője, Molnár Eleonóra és munkatársai ezeket mutatták be a magyar népi értékek, hagyományok és kultúra iránt érdeklődőknek.

Az egyesület sátrában rövid leírással és fényképekkel a szervezet szemléltette értékeinket. Természetesen nem maradt el a bemutatás sem. Az érdeklődők megtekinthették a salánki csalihordót és különböző mintájú beregi szőtteseket, Salánkon viaszos technikával készített húsvéti tojásokat, Hidi Endre keramikus munkáit, megkóstolhatták a salánki hólabdát (a településen nagy népszerűségnek örvendő csörögefánkot), s ingyen ízlelhettek különböző salánki borokat és viski pálinkát is.

Míg a színpadon a hunga­rikumok bemutatása és kulturális program (ének, tánc, magyar szokások bemutatása) folyt, addig a Hungarikumok Napjára érkezett több száz érdeklődő magyar pálinkákat, tokaji és szekszárdi borokat, szikvizet, fröccsöt, hortobágyi halászlevet és sült halat, tarpai lekvárt, ajaki mangalicából készült füstölt húsokat kóstolhatott, megtekinthette a Mohácsi Busójárás jelmezeit vagy épp a kalocsai mintás ruhákat, ékszereket. Közben egy kisbíró dobolta ki és mutatta be egy rövid verssel a jelenlévő hagyományőrzőket, az értékeket bemutatókat. „Kárpátaljai Népfőiskolai Egyesület./Jaj, de jó, hogy ez a név megszületett!/Megalapította értelmiségiek egy csoportja,/azóta táncházakat szerveznek máról holnapra./Közösségépítés, ismeretek széles körű terjesztése,/ez a céljuk kérem a nemzeti identitásmegőrzés érdekében.”

Az egyesület sátra nagy népszerűségnek örvendett. Sokan érdeklődtek a kiállított tárgyak iránt, s sok érdeklődő osztotta meg egy-egy Kárpátaljához, vagy éppen valamelyik kárpátaljai értékhez kötődő élményét. Több sajtóorgánum képviselője és hagyományőrző rendezvények szervezésével foglalkozó személy is érdeklődött a kárpátaljai értékek iránt, így az új kapcsolatok kialakítása sem maradt el, ami Kárpátalja s a helyi értékek széles körű népszerűsítésére való tekintettel mindenképp sikerként könyvelhető el.

Espán Margaréta