Fűtési rendszer a fóliaházba

Családi típusú gyermekotthon fenntartóin is segít a Pro agricultura Carpathica

2014. április 10., 08:03 , 691. szám
Füzesi Sándor és Olga néhány gyermekükkel

Mint már korábban beszámoltunk róla, az idén is folytatódott a KMKSZ égisze alatt működő „Pro agricultura Carpathica” Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány Első lépés nagycsaládos szociális programja, melynek során az idén huszonkét gazda részesült támogatásban. Köztük a családi típusú gyermekotthont működtető nagyberegi Füzesi Sándor, aki tavaly tavasszal fémvázas fóliaházzal, ez évben pedig fóliaházi fűtési rendszerrel gazdagodott. Ez is segít fenntartani az otthont, ahol a felcseperedő emberpalánták meleg fészekben készülhetnek fel a nagybetűs Életbe való kiröppenésre.

– 2010 óta foglalkozunk fólia alatti zöldségtermesztéssel, s már az első esztendőben két favázas fóliaházat építettünk. Semmit sem aprózunk el, ha valamibe belevágunk, mindig nagyban gondolkodunk – mutatja be gazdaságát Füzesi Sándor. – A múlt esztendőben kapott, 400 négyzetméteres, fémszerkezetes fóliaház felállítása mellett meghagytuk az egyik, 300 négyzetméteres, favázas építményünket is, mindkettőben termesztjük a zömmel eladásra szánt uborkát és földiepret, de a jórészt a család számára termesztett többi zöldségféle feleslegét is eladásra kínáljuk. A legtöbb bevételt az első évtől termesztett uborka áruba bocsátása hozza, de a 2012 óta termesztett földieperből is szép jövedelem folyik be a családi kasszába.

A termést felerészben a beregszászi piacon értékesítjük, ahová saját járművel fuvarozzuk el a zöldséget és az epret, felerészben pedig viszonteladóknak adjuk el azokat. Mert bár a piaci árusítás jövedelmezőbb, ám nem tudunk értékesíteni minden termést a piacon, így kénytelenek vagyunk üzletet kötni a felvásárlókkal is.

– Mivel segíti gazdálkodásukat a most kapott fűtési rendszer?

– Mindkét fóliaházunkban üzembe helyeztük a fűtési rendszert, melynek révén korábban tudjuk megkezdeni a termesztést, az értékesítést, s így nagyobb bevételt könyvelhetünk el. Eddig május elején kezdtük szállítani az uborkát a piacra, most viszont már március végén, április elején áruba bocsáthatjuk a termést, s míg eddig 8-9 hrivnyát kaptunk kilogrammjáért, most már 17-18 hrivnya üti érte a markunkat. A múlt évben 25 hrivnyás ár mellett bocsátottuk áruba a földiepret, de nem sok termett. Idén azonban a fűtött fóliaházban – remélhetőleg – több és hamarabb terem majd, mint tavaly, és jó árra számítunk.

– Most pedig térjünk át a családi típusú gyermekotthonra…

– 2006-ban határoztuk el, hogy a Kárpátaljai Református Egyházkerület által működtetett Sámuel Alapítvány támogatásával családi típusú gyermekotthont létesítünk, melynek fenntartásába a holland Szivárvány Alapítvány is bekapcsolódott, s állami segítséget is kapunk a gyermekek felneveléséhez. A vér szerinti saját lányunk és fiunk mellett – az előbbi most 25, az utóbbi pedig 21 éves – az elmúlt nyolc év folyamán további nyolc gyermeket fogadtunk be, akik vér szerint ugyan idegenek, ám őket is sajátjainkként szeretjük. Ők is minket tekintenek az igazi szüleiknek. Az első perctől édesapjukként, édesanyjukként szeretnek minket.

– Az állami gyermekotthonokat felkeresve, megsajnáltuk és megszerettük a szülői gondoskodásra, igazi családra vágyó kis emberpalántákat. S hiszem, hogy Isten kegyelméből kaptuk meg őket. Magam is a két testvérem társaságában nőttem fel, és szerintem nincs annál szebb dolog, ha egy nagy család él egy boldog „fészekben”, melynek tagjai szeretetet adnak egymásnak, s azt kapnak viszonzásul egymástól – magyarázza a háziasszony, Olga.

– Én, sajnos, egyke vagyok, testvérek híján végtelenül unalmasnak éreztem a gyermekkoromat, és most örülök, hogy ennyi gyerek vesz körül. El sem tudnám képzelni az életemet nélkülük. Életet hoznak a házba. Olyan nyüzsgő sokadalom van nálunk, hogy ebédkor el sem férünk egyszerre az étkezőkonyha asztalánál, hanem először a kisebbek étkeznek, majd mi, szülők az idősebbekkel követjük őket – jegyzi meg a férj.

– Adódnak, persze, problémák, mint minden más családban – veszi vissza a szót a feleség. – Mert amellett, hogy a befogadott gyermekeink is többnyire jók, aranyosak, kiveszik a részüket a házi és ház körüli munkákból, az iskolában pedig többen is jól tanulnak, időnként, bizony, csintalanok, engedetlenek. Négyük most éli a lázadó kamaszkorszakát, amikor nemegyszer úgy érzik, hogy mindent jobban tudnak, mint a szüleik. Ilyenkor – amíg csak lehet – szép szóval igyekszünk meggyőzni őket. Ám ha mindez kevés, akkor jön a szobafogság, a tévézés-megvonás, illetve – ami a „legsúlyosabb” büntetés számukra – a számítógépezéstől való eltiltás. Ezek a büntetések azután hatnak…

– Említette a tanulásukat… Vannak már határozott elképzeléseik a jövőjükről?

– A két kicsi már most azt mondogatja, hogy a suli után egyetemre szeretnének járni. Gergő jó matekes, Márk pedig szereti az irodalmat, a verseket. Természetesen nem befolyásoljuk a továbbtanulással kapcsolatos döntéseiket, ám ismerjük a hajlamaikat, látjuk, mi érdekli őket, és arra biztatjuk mindegyiküket, hogy bontakoztassák ki a tehetségüket. Mindannyian zenélnek, az egyik kislányunk zongorázni tanul a Beregszászi Művészeti Iskolában, a többiek pedig a Mezővári Művészeti Iskola nebulóiként igyekeznek elsajátítani a harmonikázás fogásait. Mezővári azonban messze van, így nagyon jó, hogy egy ott dolgozó tanár barátunk vállalta a házunkhoz való kiszállásokat, s hetente kétszer leckéket ad a gyermekeinknek. A házi harmonikaórák idején, illetve akkor, amikor gyakorolnak, szinte zeng a ház a zenétől…

– Ki fogja továbbvinni a családi gazdaságot?

– Két felnőtt gyermekünk – a nagylányunk meg a beregszászi Rákóczi-főiskola kertészmérnöki karán tanuló nagyfiunk már most is besegít a családi vállalkozásunkba. Azután majd kialakul, hogy ki fogja továbbvinni azt – fejti ki Füzesi Sándor…

A „Pro agricultura Carpathica” Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány Első lépés nagycsaládos szociális programja nagy segítséget nyújt a több vagy egyenesen sok gyermeket nevelő kárpátaljai magyar gazdáknak ahhoz, hogy több gyermek vállalása mellett is tudják fejleszteni gazdaságukat, legyenek versenyképesek a piacon, s ezáltal erősítsék a magyar földművestársadalmat, minél többen boldoguljanak a saját földjükön, s így falvaink őrizzék meg lakosságmegtartó képességüket. Az életképes magyar falvak, ahol nem írják ki újabb és újabb kerítésekre, hogy „Ez a ház eladó”, s az életképes magyar gazdaságok elengedhetetlenül szükségesek ahhoz, hogy egész nemzetrészünk is életképes maradjon.

Lajos Mihály