Miként fellebbezhetünk?

2014. április 10., 08:03 , 691. szám

„Kisvállalkozó vagyok. Vitám támadt egyik ügyfelemmel, s végül kénytelen voltam a bírósághoz fordulni. Sajnos, a bíró nem volt hajlandó bizonyítékként figyelembe venni azokat a dokumentumokat, amelyeket magammal vittem a tárgyalásra, s az ügyfelemnek adott igazat. Ennek ellenére változatlanul hiszek a saját igazamban. Azzal biztattak, hogy ügyemben lehetőség van a fellebbezésre, s egy másik bíróság talán figyelembe veszi a bizonyítékaimat. Kérem, foglalja össze, amit a fellebbezésről tudni kell.”

– Bárkinek, aki alperesként, felperesként vagy akár csak harmadik félként is polgári peres eljárásban vett részt az elsőfokú bíróságon, jogában áll megfellebbezni az olyan bírói döntést – vagy annak egy részét –, amellyel nem ért egyet. Még ha valaki közvetlenül nem is vett részt a perben, de a bíró által az adott ügyben hozott döntés érinti az ő jogait és kötelezettségeit, szintén jogában áll fellebbezni ellene.

Ha azonban élni kíván a fellebbezés lehetőségével, figyelembe kell vennie néhány szabályt. A legfontosobb, hogy amint az elsőfokú bíróság kihirdette döntését, amely véleménye szerint nem felel meg a hatályos jogszabályoknak (például a bíró alaptalanul hagyta figyelmen kívül az előterjesztett bizonyítékokat), ugyanannak a bíróságnak a kancelláriájában, amely az ön által vitatott határozatot meghozta, kérvényt kell benyújtania a fellebbviteli eljárás megindítását kérve a fellebbviteli bíróságtól. Ukrajna polgári peres eljárási törvénykönyve szerint ugyanis annak a bíróságnak kell továbbítania a fellebbviteli kérelmet és/vagy a fellebbezést a fellebbviteli bíróságnak, amely az ügyet első fokon tárgyalta. A kérvény benyújtására 10 nap áll rendelkezésre a vitatott bírósági határozat kihirdetésének napjától számítva.

A kérvényben fel kell tüntetni annak a bíróságnak a nevét, amelynek azt benyújtja, a kérvényező, azaz a saját nevét, lakcímét vagy tartózkodási helyét, valamint jelezni kell, milyen döntés ellen fellebbez. Magában a kérvényben elegendő csupán annyit közölni, hogy megfellebbezi az elsőfokú bíróságnak az adott ügyben hozott döntését. A benyújtandó fellebbviteli kérvényhez csatolni szükséges a vitatott bírósági határozat másolatát, méghozzá annyi példányban, ahány résztvevője van az ügynek.

A bírósági határozattal való egyet nem értésének okait a tulajdonképpeni fellebbezésben vagy – az ukrán terminológia szerint – fellebbezési panaszban kell kifejtenie. A fellebbezést legkésőbb 20 nappal a fellebbviteli kérvény beadását követően kell benyújtani. Ugyanakkor van mód arra, hogy a fellebbezést külön fellebbviteli kérvény előzetes megírása nélkül is beadjuk a vitatott bírósági határozat kihirdetését követő 10 napon belül.

A fellebbezésben feltüntetendő a bíróság neve, amelynek a kérvényt benyújtja, a saját neve, lakcíme vagy tartózkodási helye, az ügyben részt vevők neve, valamint lakcímük, esetleg tartózkodási helyük. Ha előzetesen élt a lehetőséggel, írja be a fellebbviteli kérvény benyújtásának dátumát is.

Ezután fejtse ki, álláspontja szerint miben áll a vitatott bírósági döntés vagy határozat törvénytelensége és/vagy megalapozatlansága (például nem nyert megállapítást az üggyel kapcsolatos minden tény, miután az ügyet első fokon tárgyaló bíró megalapozatlanul elutasította az ön által elé tárt dokumentumoknak az ügy bizonyítékaiként való elfogadását). Ugyancsak bele kell foglalnia a fellebbezésbe a fellebbezőnek, hogy mit kér a bíróságtól, valamint fel kell sorolnia a fellebbezéshez csatolt dokumentumok és egyéb anyagok listáját. Amennyiben az ügy tárgyalása során első fokon születtek olyan bírósági határozatok, amelyek nem fellebbezhetőek meg önállóan, a bíróságnak a polgári peres eljárás tulajdonképpeni tárgyában hozott határozatától elkülönítve, a fellebbezésben ki lehet fejteni és meg lehet indokolni az ezen határozatokkal kapcsolatos esetleges kifogásokat is.

Jegyezze meg: fellebbezés esetén kulcsfontosságú helyesen megfogalmazni, hogy mit kérünk a bíróságtól (kérhetjük például az elsőfokú bíróság döntésének részleges vagy teljes megsemmisítését és új elsőfokú eljárás elrendelését, esetleg új érdemi határozat meghozatalát az ügyben stb.). Hogy a fellebbviteli bíróság utóbb jóváhagyja, vagy elutasítja az adott kérelmet az igen jelentős mértékben attól függ, helyesen fogalmaztuk-e meg a követelésünket, s kellően megindokoltuk-e azt.

Jó tudni, hogy fellebbezéskor újabb bizonyítékok is benyújthatók. Ezt azonban csak abban az esetben célszerű megtenni, ha azok az ügy tárgyalásakor első fokon valóban méltánylandó okokból nem lettek benyújtva a bíróságnak. Például ön nem tudott a létezésükről. Ilyenkor azonban azt is bizonyítani kell, hogy a fellebbező valóban nem volt birtokában ezeknek a tényeknek.

Ne feledje, hogy a fellebbezést, illetve az ahhoz mellékelt minden dokumentumot és egyéb anyagot annyi példányban kell benyújtani, ahány szereplője van az adott ügynek. A fellebbezéshez ugyancsak csatolni szükséges a bírósági illeték és az ügy kivizsgálásáért megszabott informatikai-műszaki költségtérítés befizetését igazoló dokumentumokat (csekkeket) – amennyiben a fellebbező nincs felmentve megfizetésük alól.

Ha elmulasztotta a fellebbezési határidőket, utóbb is benyújthatja fellebbezését, ha ahhoz kérvényt mellékel, amelyben kéri a bíróságot, hogy újítsa meg a fellebbezési határidőt. Ebben a kérvényben be kell bizonyítani a bíróságnak, hogy méltánylandó okokból mulasztotta el a fellebbezést az erre megszabott határidő lejártáig. Ezt az indoklást célszerű bizonyítékokkal is alátámasztani. Ilyen bizonyítéknak minősülhet például a fellebbező nevére, a fellebbezés benyújtásának időszakára kiállított beteglap.

A fellebbviteli kérvényt és a fellebbezést tértivevényes ajánlott levélben is el lehet juttatni a bírósághoz. Az ilyen levelet szintén annak a bíróságnak kell címezni, amely első fokon döntött az adott ügyben.

hk