A víziszárnyasok galandférgessége

2014. május 1., 08:29 , 694. szám

Az egyik kacsám már napok óta étvágytalan, véres és vizenyős hasmenése van, és különös, hogy gyakran lehuppan a farára. Milyen betegség támadhatta meg, és mit lehet tenni a meggyógyításáért? – telefonált be szerkesztőségünkbe egy nagypaládi olvasónk. Kérdéseit Cseh Lászlóhoz, a Beregszászi Járási Állategészségügyi Központ állatorvosához továbbítottuk.

– Minden bizonnyal a víziszárnyasok galandférgességével állunk szemben – fejti ki a szakember. – A kórt a Hymenolepidae családba tartozó galandférgek idézik elő. A paraziták köztes gazdaállatai a vízicsigák és a vízi ízeltlábúak. A lárvákat elfogyasztják a csigák, a csigákat az ízeltlábúak, az utóbbiakat pedig a víziszárnyasok (háziállatokként a kacsák, libák), így kerülnek be a lárvák az utóbbiak gyomrába, majd onnan a vékonybélbe, ahol a lárvákból kifejlődnek a felnőtt alakok. Ezek azután élettevékenységük során roncsolják a vékonybél nyálkahártyáját, amivel hurutos bélgyulladást okoznak, s mivel így kisebb mértékben szívódnak fel a tápanyagok a vékonybélből, a szárnyasok fogyni kezdenek. A gyulladás hasmenéshez vezet, ráadásul az élősködők az anyagcseréjük végtermékeivel is mérgezik a kacsákat, a libákat, s ha nem kezelik őket, akkor elhullnak a hurutos bélgyulladás, a hasmenés és a mérgezés miatt. Ha felnyitjuk az így elpusztult állatok vékonybelét, akkor észrevesszük a hurutos bélgyulladás jeleit, s szabad szemmel is láthatjuk az 1,5–2,5 cm hosszú, fehéres színű galandférgeket, melyek – ha nagyon elszaporodnak – akár teljesen el is zárhatják a vékonybelet.

– Milyen tünetekkel járhat a víziszárnyasok galandférgessége, és hogyan lehet meggyógyítani a beteg állatokat?

– A kacsák, libák étvágytalanokká válnak, vizenyős hasmenésük lesz, ami egyes esetekben véres is lehet. Az állatok nem esznek, elmaradnak a súlygyarapodásban, lefogynak. Némelyik kacsánál idegrendszeri tüneteket is kiváltanak a galandférgekből kikerülő és a gazdaállatok szervezetében felszívódó anyagcsere-végtermékek. A baromfik oldalukra esnek, a lábaikkal úszó mozdulatokat tesznek, csapkodnak a szárnyukkal, a fejüket pedig hátravetik. Előfordulhat, hogy imbolygóvá válik a járásuk, illetve le-letottyannak a farukra.

A kezelés során az eleségükbe vagy az ivóvizükbe keverjük a féreghajtó gyógyszert. A betegség súlyosságától függ, hogy milyen mértékben étvágytalanok, s mivel a beteg víziszárnyasok többnyire már nem esznek, inni viszont isznak, ezért célszerűbb az ivóvizükben feloldani az orvosságot. A féregtelenítést egy vagy két hét múlva megismételjük. Megelőző jellegű féregtelenítést is alkalmazhatunk. A kacsák esetében előbb tavasszal, majd ősszel lehet kezelni az állományt. S ugyancsak meg lehet előzni a kór kialakulását, ha a gazdák nem engedik ki a nyílt vizekre a szárnyasaikat.

Lajos Mihály