Komjáthy Jenő: A boldogság mi?
A boldogság mi? Önfelejtés,
Örvény fölött mosolygva lejtés.
A boldogság mi? Nyugalom,
Virágos, enyhe sírhalom.
A boldogság mi? Szép önösség,
Hideg sugárod, büszke fönnség!
A boldogság mi? Hatalom,
Gőg a kényúri homlokon.
A boldogság mi? Röpke mámor
Az élvek légi poharából.
A boldogság mi? Szerelem,
Mely üdvözít, mert végtelen.
A boldogság mi? Összhangzat,
Fájdalmak szülte égi magzat.
A boldogság mi? Győzelem
A kínokon, az életen.
Komjáthy Jenő életművét olyan hídként szokás emlegetni, mely a romantika és a modernség világát köti össze. Nagyon leegyszerűsítve azt is mondhatnánk, hogy mások mellett ő az egyik legfontosabb megalapozója annak a személyiségszemléletnek, aminek aztán Ady Endre tudott lenyűgöző módon hangot adni. Hogy Komjáthy Jenő szemléletéről és „összekötő kapocs” szerepéről meggyőződhessünk, több versével kellene megismerkednünk, mert A boldogság mi? című költemény mindössze jelzés értékű ebben a tekintetben. És még e jelzés észleléséért is tennünk kell. Érdemes összevetnünk „A boldogság mi?” kérdésre adott valamennyi választ. Ám korántsem elegendő, ha csupán a kérdés közvetlen közelében álló „válasz-szavakat”, illetve szókapcsolatokat vetjük össze, hiszen azok önmagukban nem nyújtanak eligazítást. Valamennyi versszak második sorában rejlik a lényeg, hiszen arra a kérdésre, hogy mi a boldogság, az „önfelejtés, „nyugalom, „szép önösség”, „hatalom”, „röpke mámor”, „szerelem”, „összhangzat”, „győzelem” olyan tömör válaszok, amelyek magyarázatát mindig a versszak második sora foglalja magába. Vizsgáljuk meg a verset e szempont szerint…
Penckófer János8
