A III. Magyar Köztársaság kikiáltása

Fontos lépés volt a rendszerváltás útján

2014. október 23., 06:30 , 719. szám

Huszonöt évvel ezelőtt, 1989. október 23-án gyönyörű, verőfényes őszi nap s egyúttal egy új korszak hajnala köszöntött Budapestre. Délre már hatalmas, több tízezer fős tömeg gyűlt össze a Parlament előtt, a Kossuth téren. S miután a templomtornyokban a harangok elkongatták a delet, az Országgyűlés elnöke, az államfői tisztséget ideiglenes jelleggel betöltő Szűrös Mátyás – az Országház egyik, a saját dolgozószobájából nyíló erkélyére kilépve – kikiáltotta a III. Magyar Köztársaságot. Ezzel a lépéssel véget ért a Magyar Népköztársaság negyven évig tartó korszaka, lezárult a magyarországi államszocializmus érája, s anyaországunk visszatért a polgári demokráciák családjába.

Demokráciához vezető világpolitikai fordulat

Az első magyar köztársaságot 1918 őszén, az I. világháborús összeomlás idején, az őszirózsás forradalom napjaiban kiáltották ki, melyet azonban 1919 márciusában követett a szovjet típusú, diktatórikus tanácsköztársaság. Ennek elbukása után visszaállították az alkotmányos monarchiát, majd a II. világháborút követően, 1946-ban kikiáltották a II. Magyar Köztársaságot, ám a kommunisták 1947-es hatalomátvételét követően anyaországunk totalitárius állammá vált, s 1949-ben népköztársaság lett, melyben nem a nép, nem is a köz, hanem a kommunista pártvezetés uralkodott.

A XX. század utolsó előtti évtizedében azonban megkezdődött a parancsuralmi rendszer eróziója, mely ezer szállal kötődött a világpolitika újabb nagy fordulatához.

Az évtized első felében az amerikai vezetés erősebb fokozatra kapcsolta a hidegháborús fegyverkezési versenyt, belesodorva a Szovjetuniót az anyagi erőforrásai nagy részét felemésztő fegyverkezési hajszába, s mivel a kommunista szuperhatalomnak egyszerűen nem volt akkora gazdasági ereje, hogy tartani tudta volna a lépést a jóval erősebb gazdasággal rendelkező Egyesült Államokkal, így képletesen szólva, lassan összeroppant saját atomrakétái súlya alatt.

A magyarországi vezetés csak hatalmas összegű nyugati kölcsönökkel tudta egy ideig fenntartani a többi kommunista államhoz képest viszonylag magasnak mondható lakossági életszínvonalat, így belesodródott az adósságcsapdába. S mivel a hidegháborút elveszítő Szovjetunió is gazdasági nehézségekkel küszködött, a több államszocialista országot sorai közt tömörítő KGST (Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa) kereteiben megvalósuló gazdasági együttműködés problémái pedig egyre jobban kiütköztek, a kommunista magyar vezetés nem számíthatott sem a Szovjetunió, sem a többi KGST-tag gazdasági támogatására, ezért egyre nőtt a Nyugattól való gazdasági függősége, s a nyugati nyomás a gazdaság liberalizálása, a piacgazdaság visszaállítása irányába tolta Magyarországot.

Ugyanebben az időben az 1985-ben hatalomra került új szovjet pártfőtitkár, Mihail Gorbacsov meghirdette a peresztrojka (átépítés) és a glasznoszty (nyíltság) politikáját, s reformokkal próbálta megmenteni a rogyadozó gazdaságú Szovjetuniót, egyúttal viszont megnyitotta a kaput a társadalom demokratizálódása előtt (nem sejtve, hogy a szabadság palackból kiengedett szelleme végül elvezet a nagy vörös birodalom részekre szakadásához). Ezzel egyidejűleg meglazította a Varsói Szerződéshez tartozó államoknak, köztük Magyarországnak a Szovjetuniótól való politikai függőségét, ami ugyancsak hozzájárult a diktatúra eróziójához.

Anyaországunkban is megjelentek a reformkommunisták, akik 1988 májusában megfosztották hatalmától Kádár Jánost, az MSZMP (Magyar Szocialista Munkáspárt) főtitkárát, és átvették a hatalmat az állampártban. Ugyanekkor a demokratizálódó légkörben megalakult a két nagy rendszerváltó, demokratikus párt, a Magyar Demokrata Fórum (MDF) és a Szabaddemokraták Szövetsége (SZDSZ), mellettük a Fidesz, s újból színre léptek az 1947 után lényegében felszámolt, bár törvényileg soha fel nem oszlatott történelmi pártok, a Független Kisgazdapárt, a Szociáldemokrata Párt, a Kereszténydemokrata Néppárt.

Békés átmenet – kerekasztal-tárgyalásokkal

1989. március 15-én a demokratikus szervrezetek hatalmas tömegtüntetést szerveztek Budapesten, melyet később találóan neveztek el a diktatúra halotti menetének. Egy hétre rá pedig nagy horderejű lépésre került sor: megalakult a demokratikus mozgalmak képviselőit összefogó Ellenzéki Kerekasztal (EKA). Így az MSZMP – eredeti terveivel ellentétben – nem tudta elérni, hogy egy megosztott ellenzék különálló pártjaival folytatott, semmire sem kötelező konzultációk során keresztülvihesse saját törvényhozási és alkotmányozási elképzeléseit, hanem egy egységes ellenzékkel volt kénytelen lefolytatni a kerekasztal-tárgyalásokat. Az egységesen fellépő EKA koncepciója szerint egyedül a demokratikus átmenet szabályozása, a szabad, többpárti választások feltételeinek biztosítása, a demokratikus jogállam működési alapjainak létrehozása lehetett a tárgyalások célja. Így kezdetben elutasította az MSZMP tervét az alkotmányozás napirendre tűzéséről. Úgy vélték, csak a szabadon választott parlament hozhatja létre az új, demokratikus alaptörvényt. S miután az MSZMP ragaszkodott alkotmányozási elképzeléseihez, az ellenzéki erők sikerrel törekedtek arra, hogy a demokratikus alapelveknek megfelelő, egy demokratikus köztársaság létrehozására alkalmassá módosított alaptörvényt fogalmazzanak meg. Így a májustól szeptemberig elhúzódó tárgyalások során végül is az ellenzék célkitűzései valósultak meg.

Népköztársaságból köztársaság

1989. szeptember 18-án aláírták a politikai pluralizmuson, vagyis a többpártrendszeren alapuló demokratikus jogállam kiépítését megalapozó kerekasztal-megállapodást, melynek egyik sarokköve az alkotmány módosítása volt. Október elején az MSZMP átalakult a magát szociáldemokrata párttá átminősítő Magyar Szocialista Párttá, október 17-én pedig az Országgyűlés „a többpártrendszert, a parlamenti demokráciát és a szociális piacgazdaságot megvalósító jogállamba való békés politikai átmenet elősegítése érdekében” megszavazta az alkotmány módosítását, mely 1. paragrafusában kijelentette: Magyarország köztársaság. A megváltoztatott alkotmány jóváhagyta a parlamentáris kormányformát, rendezte a központi állami szervek alapvető feladatait, hatáskörüket, valamint – a hatalommegosztás demokratikus elvének megfelelően – az egymáshoz való viszonyukat. Létrehozta az alkotmányosság betartása fölött őrködő, széles jogkörrel rendelkező Alkotmánybíróságot, az Országgyűlés pénzügyi-gazdasági ellenőrző szervét, az Állami Számvevőszéket, illetve az állampolgári jogok országgyűlési biztosának tisztségét. Biztosította a többpártrendszer kiépítését, lehetővé tette az alkotmányt betartó politikai pártok megalakítását és működésüket. Az október 17. esti kormányülésen Glatz Ferenc, akkori művelődési miniszter javasolta: készüljön terv az alkotmánymódosítás kihirdetésének napján megalakuló III. Magyar Köztársaság kikiáltásának ünnepélyes megrendezésére, s indítványozta, hogy október 23-án, az 1956-os forradalom kitörésének napján hirdessék ki a köztársaságot. Németh Miklós akkori miniszterelnök pedig elfogadta javaslatait.

A nagy napon katonai díszegység sorakozott fel a hatalmas tömeg által megtöltött Kossuth téren, ünnepélyesen felvonták az állami zászlót, s katonai díszmenetben az állami lobogó mellé vitték a történelmi magyar zászlókat. A déli 12 órakor a Parlament erkélyére kilépő Szűrös Mátyás üdvözölte Magyarország polgárait, a nagyvilágban élő magyarokat, anyaországunk külföldi barátait, s kikiáltotta a III. Magyar Köztársaságot, mely, mint kijelentette, az előző magyar köztársaságok demokratikus és nemzeti hagyományainak szellemét őrizve, független demokratikus jogállam lesz…

Aznap országszerte és Budapesten első alkalommal emlékeztek meg szabadon az 1956-os forradalomról, melynek résztvevői hősies harcukkal, bukásuk ellenére is hozzájárultak ahhoz, hogy anyaországunk ráléphessen a demokráciába vezető útra... (Forrás: Wikipédia)

Lajos Mihály