Szupervulkán egy nagyváros tőszomszédságában
Felrobbanhatnak a „lángoló mezők”?
Az „olasz csizmán” és a tőle csak a keskeny Messinai-szoros által elválasztott Szicília szigetén végighúzódó Appenninek – a hatalmas Eurázsiai-hegységrendszer részeiként – úgy alakultak ki, hogy az afrikai tektonikus tábla nekiütközött az eurázsiai litoszféra-lemeznek, s a táblák ütközése során felgyűrődtek a hegység hosszan hullámzó vonulatai. A hegységképződést erős vulkáni aktivitás kísérte, s Itália földjén ma is több, máig sem kialudt tűzhányó emelkedik: a mintegy három kilométeres magasságba feltornyosult szicíliai Etna, a Lipari-szigetek vulkáni ívében füstölgő Stromboli, illetve a Nápolyi-öböl fölé magasodó Vezúv. Ám mindegyiküknél nagyobb veszélyt jelentenek a Nápoly melletti Flegrei-mezők, melyek alatt ki nem húnyt szupervulkán rejtőzködik. (Szupervulkánoknak nevezzük azokat a tűzhányókat, melyek kitörései során több mint 1000 köbkilométernyi vulkáni anyag robban a felszínre és a légkörbe.)
Maga a szépséges Nápolyi-öböl sem más, mint egy őskori, kihunyt szupervulkán tengervízzel kitöltött kalderája (beszakadt krátere). Tőle, valamint a partjára települt olasz nagyvárostól északnyugatra pedig újabb öböl, a Pozzuoli-öböl mélyül a szárazföldbe, s e körül, illetve a medencét nyugat felől lezáró Flegrei-félszigeten találhatók a Flegrei-mezők, ahol 27 vulkáni kúp, megannyi kráter, kaldera és krátertó csoportosul, több mint félszáz kitörési pont ismeretes, s a Solfatara kráterben ma is kénes kigőzölgések, szénsavas források törnek felszínre, továbbá iszapvulkánok fortyognak. A terület olasz megnevezése – Campi Flegrei – az olasz campo=mező köznév többes számú alakjából, valamint a görög phlegraiosz=lángoló kifejezésből tevődött össze, tehát magyarul „lángoló mezőket” jelent. Találó megnevezés, mert a múltban gyakorta lobbant fel itt a vulkáni működés, mind az írott történelem idején, mind az ősidőkben.
Negyvenezer évvel ezelőtt a tűzhányókitörési index szerinti nyolcas erősségű erupció (kitörés) rázta meg itt a földet, mely szupervulkáni léptékű esemény volt, s ekkor jött létre az a hatalmas, 30 km átmérőjű kaldera, melynek nagy részét ma a Pozzuoli-öböl vize tölti ki. Majd mintegy12 ezer éve újabb nagy erejű kitörés következett be itt, melynek végén újabb kaldera szakadt be, az előző, nagyobb kalderán belül. A vulkáni utóműködés pedig azóta is tart, sőt 1538-ban megszületett egy 135 m magas tűzhányó, a Monte Nuovo (magyarul: új hegy).
A 150 négyzetkilométer kiterjedésű, vulkanikusan aktív terület hol emelkedik, hol süllyed. Az öböl partján álló Pozzuoli kikötőváros antik időkben emelt Szerapisz-templomának oszlopaira tengeri kagylók vázai tapadtak, ami azt mutatja, hogy az ókor óta a templom és környéke tengerbe merült, s jelentős ideig volt víz alatt, mielőtt újból felemelkedett volna. Giuseppe De Natale, az olasz Nemzeti Geofizikai és Vulkanológiai Intézet Vezúv-megfigyelő állomásának kutatója arra figyelmeztet, hogy olyan erejű kitörés következhet be itt a jövőben, melynek következményei egy nagy meteor becsapódásával lennének egyenértékűek. Az olasz tudós irányítja azt a kutatóprogramot, melynek során mélyfúrásokat végeznek a Flegrei-mezők egyik, 13 km átmérőjű kalderájában. Három és fél kilométeres mélységbe fúrnak le, hogy feltérképezzék az alant terpeszkedő hatalmas magmakamrát, és idejében észleljék a vulkáni és szeizmikus aktivitás erősödését. S mivel 3,5 km-es mélységben a hőmérséklet eléri az 500 Celsius-fokot, a kutatócsoport olyan száloptikai berendezést fejlesztett ki, amelyik kibírja a hatalmas hőséget.
A tervet több helyi kutató is ellenezte, akik szerint maguk a mélyfúrások is földrengéshez vagy tűzhányókitöréshez vezethetnek. De Natale viszont azzal érvel, hogy a múltban, például az 1980-as években több tucat mélyfúrást hajtottak már végre itt, termálforrások után kutatva, a jelenlegieknél sokkal kevésbé biztonságos eszközökkel, mégsem következett be természeti katasztrófa, maga a magmakamra ugyanis hét kilométeres mélységben kezdődik, tehát annak tetejét nem ütik át, s csak a mostani mélyfúrásokkal ismerhetik meg még jobban a terület geológiai múltját. Már eddig is rábukkantak olyan vulkanikus kőzetekre, melyek egy 15 ezer éve bekövetkezett, nagy erejű kitörésből származnak. S olyan, rendkívül érzékeny műszereket telepítenek erre a helyre, melyek ezerszer, sőt akár tízezerszer érzékenyebbek az eddigieknél, így az esetleges nagy erejű kitörések legkisebb előjeleit is észlelik. Szükség is van a vizsgálatokra, hiszen a közelben található a Nápoly központú városi agglomeráció, Olaszország Milánó utáni második legnagyobb városi agglomerációja, s 3,1 millió ember él a Flegrei-mezők tőszomszédságában, mely lakosságot amúgy a Vezúv is fenyegeti, hisz a Pompejit és Herculaneumot Kr. u. 79-ben elpusztító tűzhányó sem hunyt még ki.
Lajos Mihály
