Az első lépések: tisztább környezet, jobb utak

Beszélgetés Vincze Istvánnal, Bene új polgármesterével

2015. november 11., 10:09 , 774. szám

Újonnan megválasztott, tevékeny, friss erővel tenni akaró polgármestereinket bemutató cikksorozatunk következő epizódja Bene települését vette célba, hogy ott a nemrég első ízben megválasztott polgármesterrel, Vincze Istvánnal beszélgessünk. A polgármestert rendkívül dolgos első napján kaptuk diktafon- és tollvégre, aki készségesen, barátságosan, jókedvűen válaszolt lapunk kérdéseire.

A polgármester úrral beiktatása utáni első, hivatalos munkanapjának közepén beszélgettünk.

– Milyen az első munkanap?

– Hét órára jöttem dolgozni, a reggel még nyugodt volt, aztán felpörögtek az események. Most pedig már azt sem tudom, mikor fog véget érni a nap. Elsőként hitelesíteni kellett az aláírásomat Beregszászban, anélkül semmi sem működik, nem tudunk tovább haladni. Nem akarok panaszkodni a bürokráciára, de rengeteg tennivalót róttak ránk.

– Mi terelte a polgármesterség útjára?

– Első alkalommal választottak polgármesternek, bár 2006-ban már indultam a választásokon e tisztségért, csak akkor a most leköszönő polgármester győzött. Azonban idén, tizenhét és fél év után nem indult jelöltként a posztért. Ami engem illet, mint egykori sportember, megtanultam feldolgozni a vereséget – utal beszélgetőtársam a 2006-os polgármester-választás eredményére –, de ugyanakkor győzni is szerettem volna. Nem felejtettem el az akkori vereséget, egyrészt ezért is indultam az idei választásokon, de legfőképpen a tenni akarás volt az, ami motivált. Most érzem magamban az erőt a cselekvésre. Igazából örülök, hogy akkor nem sikerült nyernem, fiatal voltam még akkor hozzá. Összességében ezért próbáltam meg. Örülök, hogy sikerült, és köszönöm, hogy 503 szavazóból 476-an engem támogattak.

– Új polgármesterként, de régi benei lakosként milyen problémákat lát a településén, amelyeket meg kell oldani?

– Erre igazából egy úgynevezett „standard vonalat” használok. Kevés munkahely van a településünkön, szinte nincs is. Szinte csak a közszférában dolgoznak az emberek. A megoldáshoz nagyon mélyre kell ásnunk, óriási problémák vannak. A mi településünk gazdasága valamikor nem kollektív gazdaság, tehát nem kolhoz volt, hanem szovhoz, állami gazdaság. Voltak pozitív oldalai az akkori rendszernek, de az az időszak többnyire negatívan hatott Benére. A probléma leginkább az volt, hogy az akkori állami gazdaságnak sohasem volt helyi, benei vezetője, így nem érezte azt, hogy neki a faluért tennie kell valamit. Emiatt a benei utak minősége leírhatatlanul rossz. Gyakorlatilag sosem foglalkozott senki a benei utakkal. A másik fájó pont a művelhető földterületek problémája.  Az állami gazdaság idején kiosztottak pár hektár földet a falu lakosai között, ám az értékesebb, igazán jó termőföldek, amelyeken mondjuk, szőlőt lehetne termeszteni, még mindig nincsenek a helyiek tulajdonában. Jelenleg az állami gazdaság jogutódja nem igazán műveli ezeket a földeket, benőtte azokat a gaz. Valahogy vissza kell szereznünk őket, az aktuális ukrán politikai helyzet kiszámíthatatlansága miatt azonban nem tudjuk, hogyan. De mindenképpen vissza kell szereznünk őket.

A foglalkoztatással kapcsolatban pedig a legnagyobb gond, hogy nem maradt egy használható gyárépület sem a faluban, amelybe esetleg kisebb üzemeket telepíthetnének vállalkozók, amelyek munkával látnák el a falubelieket. Senki nem akar külön erre a célra tervezett épület emelni Benében.

Úgy érzem, az egyik legégetőbb probléma most az utak minőségének javítása. Bárkivel találkozom Benében, mindenki arról érdeklődik, hogy mi lesz az utakkal. A jelenlegi állapot tarthatatlan. A „gréderezés” nem megoldás, félévig tart csak. Ezért az első munkanapomon is azt próbáltam megtudni, mennyi pénz áll a településünk rendelkezésére, hogy legalább műburkolattal javítsuk az utak minőségét.

– A munkahelyteremtésre visszakanyarodva, van konkrét terve a polgármester úrnak arra, hogyan hozzon létre több munkahelyet a községben?

– Ezen a téren mindenbe bele kell kapaszkodnom. Bene földművelő falu. Azt tervezem, hogy felveszem a kapcsolatot azzal a ternopoli joghurtgyártó céggel, amely a Benében termelt szamócát dolgozza fel a Danone számára. Megpróbálnám őket meggyőzni arról, hogy érdemes lenne felépíteniük egy kisebb üzemet a faluban, hogy helyben dolgozzák fel a gyümölcsöt. Nem ígérhetek semmit, de meg kell próbálni, hátha sikerül. Ami igazán működött, és amit az előző polgármester nagyon jól csinált, az a turizmus fejlesztése volt a faluban. Ám arra, sajnos, a háborús konfliktus jelentősen rányomta a bélyegét. A magyarországi vendégek nem mernek Kárpátaljára utazni, az Ukrajna belső területeiről érkező vendégek pedig szintén egyre kevesebben vannak. De vannak új lehetőségek, amelyek még kiaknázatlanok.

Hogy pozitívumról is beszéljek, nagyon sokat segít a „Pro Agricultura Carpathica” Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány is, amelynek munkája révén a helyi mezőgazdaság jelentős támogatásban részesül, nem beszélve a képzésekről, amelyek jelentősen megkönnyítik Bene gazdaságainak működését.

– Frissen beiktatott polgármesterként a számos teendő közül melyik az, amelyikbe először bele fog kezdeni?

– Legelőször Bene egyik komoly problémájával szeretnék foglalkozni, ami nem más, mint a temető állapota. Nem úgy szeretném megoldani, hogy összehívom a falu népét, kitakarítjuk és várunk a következő alkalomra, amikor ismét takarítani kell, hanem szeretném elkerülni azt, hogy a jövőben olyan állapotba kerüljön újra a temető, mint amilyenben most van. Szeretnék konténereket és/vagy kukákat kirakni – attól függ, mennyi pénzbe kerül. Mert a legnagyobb probléma az, hogy ezeknek a hiánya miatt rövid időn belül felhalmozódik a szemét. Valamint ezzel a beneiket is arra szeretném ösztönözni, hogy ne hagyjanak maguk után semennyi szemetet. Nem ott van rend, ahol takarítanak, hanem ott, ahol nem szemetelnek – ezt szeretném tudatosítani a falubelijeinkben.

Nagyon fontosnak tartom még, hogy a fiatalokra és a sportra is koncentráljak, mivel a sport, például a foci, esély a srácainknak arra, hogy kitörjenek a szürke hétköznapokból, és persze, aki ügyesen csinálja, meg is élhet belőle. Ez is, mint minden, pénz- és időigényes, de úgy gondolom, hogy ha a falu lakosaival összefogunk, együtt nagyon sokat tehetünk a faluért, a falu jövőjéért. Egyik legfőbb célom is ez, hogy ne csak egy-két ember gondolkozzon így Benében, hanem egyre többen és többen.

Szaniszló Róbert