Hűséggel a görögkatolikus hit és a magyarság mellett

2015. november 11., 09:46 , 774. szám

November 4-én Budapesten, a Magyarság Házában rendezett a kárpátaljai görögkatolikus egyház üldözésére, legalizálására emlékező kiállítást a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskolán működő Görögkatolikus Főiskolai Lelkészség (GörögKör).

Luscsák Nílus, a Munkácsi Görögkatolikus Egyházmegye segédpüspöke a kiállítás megnyitóján arra emlékeztetett, hogy a Szovjetunióban az üldöztetés éveiben sokan gondolták, hogy sikerült végleg megsemmisíteni a görögkatolikus egyházat. De hitvalló papjaink kitartottak, és sok szenvedés árán ugyan, de megmutatták, hogy egyházunk él.

Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes elismerését fejezte ki a görögkatolikus egyház iránt, amely „a legnehezebb körülmények között, a legbrutálisabb üldöztetések közepette is hűségesen kitartott a hit és a magyarság mellett.” A II. világháború után a szovjet birodalom átfogó támadást indított a Róma fennhatósága alatt álló görögkatolikus egyház ellen, mely során az ortodox egyházat használta fel eszközül annak felszámolására. 1947-ben meggyilkoltatták Romzsa Tódor püspököt, aki ellenállt a Moszkva központú pravoszláv egyházba való beolvasztásnak. Azt a 129 kárpátaljai görögkatolikus papot, akik szintén ellenálltak, 1949 folyamán 3 hullámban a Gulág koncentrációs táboraiba hurcolták. Sokan közülük soha nem tértek haza. A több mint 40 évnyi elnyomás alatt a hívek igyekeztek megőrizni krisztusi örökségüket. Vértanú papjaik a börtönben és kényszermunkatáborokban sínylődve a végsőkig kitartottak. A ’80-as évek végén megindult a legalizálási folyamat. Az egyházmegye megtartotta egyházi önállóságát. Az elmúlt 25 évben több mint 100 új templom épült, 420 parókián 320 ezer hívőt számlál az egyházmegye. A nyíregyházai papnevelő intézetben eddig 15 kárpátaljai magyar papnövendék tanult, az Ungvári Boldog Romzsa Tódor Teológiai Akadémián 59 papnövendék tanul, köztük 7 magyar. Ők a jövő zálogai.

Marosi István, a GörögKör vezetője, a kiállítás összeállítója arról szólt, hogy a jelenlegi görögkatolikus egyház a hitvalló papok és családtagjaik tanúságtételéből, s mindazokból a hívekből merít erőt, akik kitartottak hitük, vallásuk mellett. Nekik köszönhető, hogy nem sikerült eltörölni a görögkatolikus egyházat Kárpátalján. „Bár a templomainkat elvették, s erőszakkal beolvasztották egyházunkat a pravoszláv egyházba, a hívek nagy része görögkatolikus hívő emberként élt és nevelkedett, s ezt örökítette át utódaiba. Ma pedig tudjuk: jogilag megszűntethették az egyházat, de annak alapja, Krisztus erejébe vetett hitünk ettől nem szűnik meg. És ahogyan azt korábban több meghurcolt pap családja is hangsúlyozta: a tanúságtétel nem hősködés, hanem hűség volt” – fogalmazta meg Marosi István atya.

A megnyitón részt vettek a nyíregyházai és az ungvári papnevelő intézet növendékei, akik énekükkel idézték fel azon örökség egy részét, amely a hitvallóknak köszönhetően máig él.

A kiállítás az illegalitásban töltött évek különböző mozzanatait hivatott bemutatni. A kiállítóterembe lépve a több mint 150 érdeklődő rögtön a táborokat idéző szögesdrótba és kerítésbe ütközött. A szervezők létrehoztak egy „kihallgatószobát” is, amilyenben a vészterhes időkben megalkuvásra próbáltak kényszeríteni papokat, híveket. A felsorakoztatott epitrachelionok (a papi hatalom jelképei) mindegyike egy-egy elhurcolt és a lágerben maradt papot jelképezett. A mellettük felállított kereszten pedig azok a bűnvádi pontok voltak olvashatóak (pl.: a katolikus hit megtartása, liturgia végzése magyar nemzeti ünnepeken, a magyar himnusz eléneklése, szent liturgia és gyóntatás végzése állami ünnepeken stb.), amelyek alapján a papokat elítélték. A legalizáció éveiben sok helyütt a templomudvaron, útszélen vagy temetőben felállított sátrakban végezték szertartásaikat a papok és a hívek, ezek dokumentumainak mása korabeli fényképekkel együtt szintén megtekinthető volt. Emellett több értékes régiség, a XVIII–XX. századból származó, az illegalitás idejében és a lágerekben használt liturgikus eszköz – kelyhek, keresztek, kézzel másolt imakönyvek, plastyenyicák (halotti leplek) – és Bendász István felsőveresmarti görögkatolikus áldozópap hagyatékának egy része is a tárlat részét képezi. A felállított tablók pedig vértanú papjaink életét mutatták be. A múlton kívül egy-egy tabló mutatta be a jelenleg működő 45 görögkatolikus egyházközséget.

A budapesti Magyarság Házában december 13-ig tekinthető meg a kiállítás, mely méltó megvalósulása Ortutay Elemér, 25 évi kényszermunkára ítélt görögkatolikus áldozópap Marosi atya által is idézett gondolatának: „Hozzátok fordulok, kedves barátaim, hogy majd tegyetek tanúságot, hogy mi hittünk e csodában, mely megacélozta erőnket, hogy ne legyünk hulló falevelek az őszi szélben. Barátaim, majd 10-20-30 év múlva tegyetek tanúságot, hogy szülőföldünkön, Kárpátalján voltak és éltek férfiak, akiknek fontosabb volt a becsületük, mint hitvány életük. S ezért hitüket, nemzetüket, meggyőződésüket áruba nem bocsátották.”  

Espán Rita