Oravecz Imre: Kívánságlista

2016. január 13., 10:54 , 783. szám

Mit szeretnék még?

 

Hogy nyugdíjjogosult legyek,

hogy ne hulljon ki az összes fogam,

hogy ki tudjam fizetni a havi számlákat,

hogy ne fagyjak meg télen,

hogy legyen mit ennem,

hogy rendben legyen az emésztésem,

hogy ne váljak magamtehetetlenné,

hogy rendszeresen takarítsak, tisztálkodjam,

hogy legalább hetente váltsak alsóneműt,

hogy ne árasszak bűzt, vizeletszagot,

hogy ne traktáljak mindenkit a bajaimmal,

hogy ne kerüljek szeretetotthonba,

hogy ne szoruljak ápolásra, tolókocsira,

hogy ne sajnáltassam magam másokkal,

hogy ne fekélyesedjen el a lábszáram,

hogy ne legyen combnyaktörésem,

hogy ne váljak szenilissé,

hogy mindig megtöröljem az orrom, ha el akar csöppenni,

hogy ne mérgezzék meg a kutyáimat,

hogy ne hanyagoljam el a szüleim sírját,

hogy olykor meglátogasson a fiam,

hogy beszélőviszonyban maradjak a szomszédokkal,

hogy ne nézzek meg mindent a tévében,

hogy nyaranta legalább egyszer kimenjek az erdőre,

hogy ne veszítsem el a látásom,

hogy akkor is olvassak még, mikor már nem írok,

hogy végig legyen valami az életemben, aminek örülni tudok,

hogy ne kórházban végezzem,

hogy halálom előtt meggyónjak, megáldozzak,

hogy ne legyen túl hosszú a haláltusám,

hogy közben ne piszkoljak magam alá,

hogy időben észrevegyék, hogy meghaltam, és ne akkor találjanak rám,

mikor már bomlásnak indultam…

 

Jaj, még nagyon sok kívánságom van.

 

 

Oravecz Imre, a 2015-ös év Príma-díjasa, a 2003-tól Kossuth-díjas szerzőnk a kortárs magyar költészet kimagasló egyénisége. Halászóember című verseskötete például egészen egyedülálló könyv, leginkább talán Szabó Lőrinc Tücsökzenéjéhez lehet hasonlítani, de mindegyik versgyűjteménye sajátos színű gazdagságot rejt. Itt olvasható költeménye pedig akár reprezentálni is tudná azt az Oravecz Imre-féle szemléletet, mely az emberi élethelyzet legapróbb mozzanataiból építkezik.

A Kívánságlista az öregség világát hozza egészen közel. Olyan apró részletek sorjázása ez a vers, melyek megértéséhez szükséges bizonyos élettapasztalat vagy empátia, beleérzés. A költemény valamennyi sora egy-egy tipikusan öregemberi szemléleti magatartás, melyek között leggyakoribb a valamitől való félelem. A versbeni megszólaló láthatóan elhagyott már mindenféle törekvést, dacot és elszántságot, elhagyott már mindenféle nagyratörő tervet-vágyat. Nem szerepel „kívánságai” között például semmilyen gazdagságra törő szándék, nem szerepel azok közt a hírnév, a dicsőség, s nincs közöttük felfelé törekvés, vetélkedés, „na, majd én megmutatom neki”-féle nekibuzdulás.

Az ember intim, legapróbb kívánságai e versben jól mutatják, hogy melyek a legeslegfontosabb dolgok éltünkben…

Penckófer János