Kárpátalja egy budapesti fotóriporter szemével
Valóságok párbeszéde
Végh László fotóriporter, a Magyar Nemzet Magazin munkatársa 2015 februárjában járt először Kárpátalján. Egy kolléganőjével érkezett, hogy tudósítsák a magyarországi közvéleményt a kelet-ukrajnai háború kárpátaljai hatásairól.
Körútján olyan családokat keresett fel, ahonnan hozzátartozót vittek el háborús területre katonának. Az itt látottak hatására megpályázta a Pécsi József Fotóművészeti Ösztöndíjat, és 2015 márciusától, egy éven keresztül többször is megfordult vidékünkön, fotózva frontról hazatért katonákat, családtagjukat gyászolókat, a Krímről menekült tatárokat és minden mást, amit látott. Egyik fotósorozata az idei, 73. Pictures of the Year Internationalen fotóriport, hírlap kategóriában első helyezést ért el. Az 1944-ben alapított, POYi-ként rövidített díj az egyik legrangosabb fotós elismerés a világon.
Végh László díjnyertes képeiből elsőként Beregszászban szervezett különleges, interaktív kiállítást a Pro Cultura Subcarpathica (PCS) civilszervezet. A képek kapcsán kárpátaljai és anyaországi írók, költők és irodalomkedvelők fogalmazták meg egyéni reflexióikat, melyeket a február 24-i megnyitón interaktív tárlatvezetéssel tekinthettek meg az érdeklődők a beregszászi főiskola felsőfokú szakképzési intézetében található Fodó Sándor Kulturális Központban.
A kiállítást megnyitó ünnepség a szakképzési intézet földszinti folyosóján kezdődött, ahol a beregszászi AccordMelody harmonikaegyüttes játéka fogadta az érkezőket. Majd Tóth Péter Lóránt Radnóti- és Latinovits-díjas versmondó Utassy József Gyászdoboz című versét szavalta. A megnyitón Orosz Ildikó, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola rektora, illetve Kudlotyák Krisztina, a Pro Cultura Subcarpathica igazgatója méltatta a kiállítást. Majd maga Végh László beszélt a képek keletkezésének körülményeiről.
A Fodó Sándor Kulturális Központban a kiállítás valóban különleges volt, ugyanis a kiállított képekre (a PCS korábbi felkérése nyomán) kárpátaljai és anyaországi írók, költők és helyi irodalomkedvelők írták meg egyéni reflexióikat, melyeket a Rákóczi-főiskola színjátszó szakkörének tagjai és a szakképzési intézet diákjai tolmácsoltak a megnyitón.
A kiállítást szervező Kudlotyák Krisztina tudósítónknak elmondta, hogy Végh László kapcsolata a PCS civilszervezettel úgy kezdődött, hogy munkatársuk, Pallagi Marianna kísérte végig kárpátaljai utazásai alatt. Miután a kárpátaljai fotósorozat rangos díjat nyert, sokat foglalkozott vele a magyar és az ukrán sajtó is, és a kritikák között voltak pozitívak és negatívak is egyaránt. Ezért tartották fontosnak, hogy kiállítsák a képeket, hogy az emberek saját szemükkel is láthassák azt a szomorú világot, amelyet Végh László itt megörökített.
Végh László elmondta: „Eleve a sorozás miatt jöttem Kárpátaljára, ezen a vonalon indultam el a későbbiekben is. De a háború következményei mellett igyekeztem bemutatni a kárpátaljai emberek mindennapjait is. Pályáztam a Pécsi József Fotóművészeti Ösztöndíjra, aminek köszönhetően egy éven keresztül, ha volt szabadidőm, mindig itt voltam és fotóztam a besorozás mellett mindent, ami szembe jött velem, és valamiért megfogott. Annak ellenére, hogy a médiából azt látjuk, hogy itt szegénység van és dúl a háború, azért itt is vannak boldog emberek.
Nagy hatással volt rám például a fancsikai Lőrinc Sándor temetése. A temetés előtt egy-két nappal megkerestem a családot, Anna nénit. Elmondtam neki, hogy ki vagyok, és engedélyt kértem tőle, hogy fotózhassak… Utána két napot eltöltöttem vele, volt, amikor nem is fotóztam, csak ültünk és beszélgettünk. Anna nénivel azóta is tartom a kapcsolatot, ha itt vagyok, mindig meglátogatom. De emlékezetes fotó a gyertyaláng mellett imádkozó kőrösmezői néni is, aki az ottani szállásunk mellett lakott. Láttam esténként a gyertyalángot az ablakban, a szállásadónk mesélte, hogy minden este gyertya mellett imádkozik. A szállásadónkat megkértem, hogy beszélje meg, hogy este, amikor imádkozik, meglátogathassuk. Így tudtam végül néhány fotót ott készíteni. Ugyancsak a kedvenc képeim egyike Olena, aki a szénakazal előtt áll. Az úgy keletkezett, hogy eltévedtünk, akkor találkoztunk vele. Beszélgettünk, aztán beleegyezett, hogy készítsek egy portrét róla. Legtöbbször a szerencsén múlt, hogy ezek a képek elkészültek.”
Végh László elmondta, hogy idén újra elnyerte Pécsi József Fotóművészeti Ösztöndíjat, ennek köszönhetően folytatja a munkát Kárpátalján, úgy érzi, egy év kevés volt ahhoz, hogy mindent láthasson ezen a vidéken.
Badó Zsolt
