Dokumentumok kerültek elő a volhíniai mészárlásról

2016. augusztus 3., 11:37 , 812. szám

Az Ukrán Felkelő Hadseregnek (UPA) a második világháború idején a lengyel lakosság ellen elkövetett bűntetteire utaló dokumentumok kerültek elő Lengyelországban – derül ki a Jevropejszka Pravda minapi írásából. Vajon azt jelenti-e a hír, hogy feszültebbé válhat az ukrán–lengyel viszony azt követően, hogy az 1943-as volhíniai (Voliny) eseményeket a minap népirtásnak minősítették Varsóban?

A hrubieszówi járási Choch­lów­ban előkerült dokumentumokat múlt kedden mut­atták be a lengyel Nemzeti Emlékezet Intézet (IPN) lublini osztályán – írja a Jevropejszka Prav­da a Dziennik Wschodni kiad­ványra hivatkozva.

A dokumentumokat tartalmazó tubust építési munkálatok közben ásták elő egy öreg diófa alól idén márciusban. Az okmányok megtalálója átadta azokat a rendőrségnek, ahonnan az IPN-hez kerültek.

„Minden arra vall, hogy az Ukrán Felkelő Hadsereg dokumentumairól van szó” – közölte Dariusz Antoniak, az IPN lublini osztályának ügyésze.

A tubusból röplapok kerültek elő, amelyeket kiszegezhettek az épületek bejárataira, vagy eljuttathattak a fegyveres alakulatokhoz. Némelyik utasításokat tartalmaz arra vonatkozóan, mit kell tenni az erdőben, miben áll a katonák feladata, miként kell „megvédeni a helyi ukrán lakosságot a lengyel banditákkal szemben”.

„A fellelt instrukciók egy része elmagyarázza, min kell alapulnia a lengyelekkel szembeni könyörtelenségnek, s hogy szükség esetén meg kell ölni a nőket és gyermekeket” – írja a lengyel lap nyomán a Jevropejszka Pravda.

Az IPN nyomozói közölték, hogy szándékukban áll kihallgatni azokat a személyeket vagy a hozzátartozóikat, esetleg a szomszédaikat, akiknek a neve szerepel a dokumentumokban.

A dokumentumok előkerülésének, illetve a bejelentés időzítésének sajátos jelentést kölcsönöz, hogy néhány nappal korábban a lengyel parlament egyhangúlag elfogadott határozatában népirtásnak minősítette az UPA által 1943 nyarán elkövetett volhíniai mészárlást. A határozat egyben az áldozatok emléknapjává nyilvánította július 11-ét.

A Nyugat-Ukrajna német megszállás alatt lévő részén elkövetett mészárlás során zömmel falusi gazdákat, nőket, gyermekeket, öregeket gyilkoltak meg. Az áldozatok pontos számát máig nem állapították meg, a lengyel történészek az utóbbi időben 110–130 ezer emberéletről beszélnek.

A lengyel törvényhozási határozat szerint a volhíniai mészárlás áldozatairól eddig nem emlékeztek meg kellőképpen, nem részesültek méltó végtisztességben.

A határozat megemlíti, hogy a mészárlás más nemzetiségeket, köztük zsidókat, örményeket, cseheket is érintett, sőt a lengyeleket segítő ukránok is áldozataivá váltak. A dokumentum kitér a lengyelek által végrehajtott, az ukrán civil lakosság soraiban áldozatokat követelő ellenakciókra is, leszögezve, hogy ezeket sem lehet elhallgatni és relativizálni.

A volhíniai mészárlás értékelése miatt az utóbbi években többször vita alakult ki a lengyel és az ukrán történészek között. Az ukrán kutatók szerint a tragédiát az váltotta ki, hogy a második világháború alatt a lengyel földalatti Honi Hadsereg az UPA ellen is harcolt, s ebbe a lengyel civil lakosság is bekapcsolódott.

A július eleji varsói NATO-csúcstalálkozó alkalmával Petro Porosenko ukrán elnök megkoszorúzta a 2013-ban Varsóban felállított volhíniai emlékművet, gyertyát gyújtott, letérdelt és keresztet vetett. Amikor a lengyel törvényhozás később mégis népirtásnak minősítette a volhíniában történteket, az ukrán államfő sajnálatosnak nevezte a döntést, mint írta, sokan „politikai spekulációkra” akarják felhasználni ezt a történelmi tragédiát.

Vadim Prisztajko ukrán külügyminiszter-helyettes szintén sajnálkozásának adott hangot a lengyel parlament határozata miatt. „A kormány álláspontja ebben a kérdésben változatlan. Természetesen, nagyon sajnáljuk a Volinyban történteket. Mindazonáltal számtalanszor elmondtuk lengyel kollégáinknak, barátainknak, a varsói kormánynak, hogy az egy rendkívül bonyolult kérdés, akkoriban nagyon sokan haltak meg ukránok és lengyelek egyaránt, és több időre van szükség ahhoz, hogy történészeink tisztába tegyék, mi is történt valójában” – fejtette ki a miniszterhelyettes.

Ám csak a hivatalos Kijev volt ennyire visszafogott a lengyel lépés megítélésében. Az ukrán hazafias és nacionalista erők egyes képviselőiből éles kirohanásokat váltott ki a varsói döntés. Az ukrán parlament külügyi bizottsága a lengyelországi nacionalista erők „provokatív akciójának” minősítette a történteket, amely „tudatosan az ukrán–lengyel viszony baráti atmoszférájának aláásására irányul”, és figyelmen kívül hagyja eközben, hogy a kétkamarás lengyel parlament néhány tartózkodástól eltekintve egyhangúlag hozta meg döntését.

Volodimir Vjatrovics, az Ukrán Nemzeti Emlékezet Intézet igazgatója a Novoje Vremja folyóiratnak adott interjújában úgy vélte, hogy a lengyel parlament befolyásos erőinek sok a szavazója azok leszármazottainak körében, akik egykor Nyugat-Ukrajnában éltek, és tanúi voltak a volinyi tragédiának. Szerinte a kormányzó Jog és Igazságosság párt még ellenzékben felhasználta ezt a témát a politikai küzdelemben, s a parlament állásfoglalása a volinyi tragédia kapcsán egyike volt a választási ígéreteinek. Ezenkívül a kormánypártnak jobboldali ellenfeleivel is meg kell küzdenie a szavazatokért, így történhetett, hogy a volinyi tragédia nemzeti üggyé dagadt – véli Vjatrovics.

Az igazgatónak meggyőződése, hogy a varsói döntés rontani fog a két ország viszonyán.

„Az esemény genocídiummá nyilvánítása azt jelenti, hogy egyoldalúan az ukrán felet teszik felelőssé ezért a konfliktusért. Ugyanakkor elhallgatják, hogy ugyanilyen bűncselekményeket rögzítettek a lengyel illegális mozgalom részéről Ukrajna vonatkozásában” – jelentette ki.

Az igazgató szerint július 11. nemzeti emléknappá nyilvánítása „azt jelenti, hogy elkezdenek évente rendezvényeket rendezni, amelyek felhívják a figyelmet erre a konfliktusra” az ukránellenes beállítottságú lengyelek körében. Egyúttal meggyőződésének adott hangot, hogy az ilyen konfliktusok rendezésének egyetlen lehetséges módja „az, amit egy sor ukrán és lengyel politikus javasolt és tett, beleértve az elnököket is, a kölcsönös bocsánatkérés formátuma”.

Lengyel részről viszont úgy tekintik, hogy a varsói törvényhozás döntése a múlt egyes eseményeinek értékelése, s a határozatnak nincsenek nemzetközi jogi következményei, nem érintik Lengyelország és Ukrajna partneri viszonyát.

Andrzej Rosiński, az ismert lengyel történész és diplomata emlékeztet: a vizsgált időszakban még nem létezett ukrán állam, s a jogelődjének tekinthető Ukrán Szovjet Szocialista Köztársaság is csupán 1945-től a nemzetközi jog szubjektuma, így szintén nem vonható felelősségre az 1943 és 1945 közötti eseményekért.

Megválaszolatlan maradt viszont a kérdés, miként tudják feldolgozni az ukrán hazafias beállítottságú erők, hogy az UPA általuk nemzeti hősökként tisztelt katonáit népirtással hozzák összefüggésbe.

(epravda.com.ua/unian.ua/MTI/ntk)