Emelkedő átlaghőmérséklet, csökkenő csapadékmennyiség

Milyen Kárpát-medencében élnek majd a jövő nemzedékei?

2017. február 20., 11:03 , 840. szám

Bár az idei kemény január első pillantásra a globális felmelegedés leállását jelzi, Hetesi Zsolt magyar fizikus megállapítása szerint a mostani 10-20 Celsius-fokos mínuszok valójában csak látszólag utalnak erre. A most folyó klímaváltozás során ugyanis – mint kifejtette – nem csak és kizárólag állandó melegedést várhatunk minden évben, hanem egyre több éghajlati szélsőségre, és a szélsőségek növekedésére is számítanunk kell. Mindeközben viszont fokozatosan növekszik a Föld középhőmérséklete. De milyen éghajlat is alakulhat ki a Kárpát-medencében – a globális felmelegedés miatt – a következő évtizedek során?

Miután az 1860-as évek első felében véget ért a XIV. sz. elejétől kibontakozó kis jégkorszak, a Föld átlagos felszíni hőmérséklete 1905 és 2005 között mintegy 0,7 Celsius-fokkal emelkedett. A melegedés természetes folyamatként indult, ám a jelzett időszak második felében a felmelegedés üteme a kétszeresére gyorsult, ráadásul az utóbbi 25 évben fokozatosan gyorsul, pedig ezt semmilyen természeti hatás nem indokolja. Annál inkább a környezetszennyezéssel sokáig egyáltalán nem törődő ipari tevékenység, a fosszilis energiahordozók (a kőszén, a kőolaj, a földgáz, a lignit, a barnaszén) elégetése, illetve az egyenlítői esőerdők égetéses irtása, melyek „eredményeként” egyre több üvegházhatású gáz kerül a légkörbe (elsősorban szén-dioxid, vízgőz, amellett a szubarktikus területek eddig örökösen fagyott, ám most, a felmelegedés miatt olvadni kezdő altalajából felszabaduló metán).

De mire számíthatunk száz éven belül a Kárpát-medencében?

Európa e legnagyobb hegyközi katlana három éghajlati övezet – a mérsékelt égövhöz tartozó kontinentális, illetve óceáni, valamint a szubtrópusi éghajlathoz tartozó mediterrán zóna – metszéspontjában fekszik, és ezért igencsak érzékeny az éghajlati változásokra. A klimatikus zónák kicsiny elmozdulása is komoly gondokat okoz az itt élő emberek, állatok, termesztett és vadon élő növények számára.

Az évi középhőmérséklet ma még +8–12 Celsius-fok, az évi átlagos csapadékmennyiség a síkvidékeken 500-600, a hegységekben 800-900 mm, s a csapadék mintegy fele télen, hó formájában hull le, ám a klímakutatók szerint a közeljövőben a tél és a tavasz csapadékosabbra, a nyár és az ősz szárazabbra, az éghajlat pedig összességében melegebbre és szárazabbra fordul. Dr. Bartholy Judit, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Meteorológiai Tanszékének vezetője és munkatársai beható klímamodell-szimulációkat futtattak le, s ezek szerint a Kárpát-medencében nagyobb és szélsőségesebb éghajlati változások következhetnek be, mint általában Európában (bár Dél-Európában még a miénknél is komolyabb változásokra lehet számítani). A medence belsejében már a XX. század folyamán is kismértékben csökkent az évi csapadékmennyiség, s ez a tendencia a XXI. században is folytatódik. Ráadásul a közeljövőben kedvezőtlenül változik a csapadék egy éven belüli eloszlása: a telek összességükben véve enyhébbekké és csapadékosabbakká válnak, ami megnöveli a kora tavaszi árvízveszélyt. Az átmeneti évszakok – a tavasz és az ősz – megrövidülnek. A nyarak pedig melegebbek és szárazabbak lesznek, ami gyakoribb aszályokhoz vezet, s mivel a vegetációs időszakban kevesebb eső fog esni, ez is kedvezőtlenül hat a növénytermesztésre. Ha például jön egy tavaszi szárazság, már májusra, a kalászolás idejére elfogy a talajból a télen hó vagy eső formájában lehulló csapadék által biztosított vízmennyiség. Ráadásul az Alföldön a kevesebb eső sem egyenletesen fog leesni, hanem kisszámú, heves felhőszakadás formájában. Ami pedig a hőmérséklet alakulását illeti, csökkenni fog a 0 Celsius-fok alatti fagyos napok száma, a +30 Celsius-fokos meleget hozó ún. hőségnapok száma viszont a jelenlegi szint négyszeresére-ötszörösére is növekedhet. S ugyancsak az éghajlatváltozás miatt a légköri rendszer is kibillen az egyensúlyából, gyakoribb felhőszakadásokra, orkánokra, hóviharokra, extrém hideg és extrém forró napokra számíthatunk.

Ami a Kárpát-medence északi tájait illeti, Milan Lapin, a Pozsonyi Comenius Egyetem klimatológusa úgy látja, a Felvidéken 2100-ra akár +4 Celsius-fokkal is megemelkedhet a hőmérséklet, Poprádon, a Magas-Tátra aljában olyan meleg lesz az éghajlat, mint most Komáromban, s természetesen a Felvidék déli részén is ugyancsak melegebbre fordul a klíma. Az éghajlat melegedését pedig már most jelzi, hogy a Kárpát-medence legészaknyugatabbra eső, ráadásul hegyvidéki részén, Árva környékén – ahol 50 éve még nem termett meg a kukorica – ma már vígan tenyészik e haszonnövény, míg Poprád környékén fellendült a búzatermesztés. A medence belsejében pedig 2050-re +0,8–2,8, 2100-ra pedig +1,3–5,2 Celsius-fokkal emelkedik meg az évi átlaghőmérséklet. Tehát száz év múlva +8–12 Celsius-fok helyett akár +9,3–17,2 Celsius-fokra nőhet a Kárpát-medence évi középhőmérséklete.

A medence belsejében veszélybe kerül az ott őshonos bükk és az erdei fenyő (hogy a betelepített luc-, valamint a feketefenyőről ne is beszéljünk), így az erdészek vagy a délebbre eső országokból hozzák be a Magyarország mai területén őshonos, nevezett fafajok szárazabb és melegebb klímához szokott szaporítóanyagát, vagy szintén őshonos, de szárazságtűrőbb fafajokkal (gyertyánnal, tölggyel, juharral, cserrel) váltják fel a bükkösöket és a fenyveseket. A gabonatermesztéssel foglalkozó szakemberek pedig hőség- és szárazságtűrő külföldi búzafajták genetikai anyagát felhasználva akarnak új magyar búzafajtákat nemesíteni.

Jó lenne hát megállítani (visszafordításról már nem is beszélnek) a globális felmelegedést a fosszilis energiahordozókról a megújuló energiaforrásokra való áttéréssel, a nap- és a szélenergia effektívebbé tett hasznosításával, illetve a termonukleáris fúziós erőművek kifejlesztésével.

Lajos Mihály