Legyen kakukkfű minden kertben!

2017. február 22., 08:59 , 841. szám

A kakukkfű (Thymus vulgaris) egy nagyon kedvelt mediterrán fűszernövény, mely őshonos a Földközi-tengerrel határos országokban. Nevét onnan kapta, hogy virágzása éppen arra az időszakra esik, amikor a kakukk megszólal az erdőben.

Talajtakaró félcserje, melynek mérete 25–50 cm között váltakozik. Korlátozottan télálló, a fagyokat körülbelül -15°C-ig viseli el. Júliusban és augusztusban kezd virágozni, kellemes illatával folyamatosan elárasztja a kertet.

Mint nagyon sok konyhakerti fűszernövény, a kakukkfű is nevelhető cserépben és balkonon, általában a napfényes konyhaablakban. Igen fontos gyógyszerészeti alapanyag. A kakukkfű illóolajának az egyik összetevője a timol. Fűszernövényként pedig a virágos hajtásait és a leveleit használjuk fel.

A kakukkfű ültetése, gondozása

A kerti kakukkfüvet leggazdaságosabb magról szaporítani. A növények kezdeti lassú fejlődése miatt szabadágyi palántanevelést alkalmaznak, melyhez a magvetés október végén vagy kora tavasszal (március közepén) történhet.

A vetést 25–30 cm sortávolsággal, 0,5–1 cm mélyen, 8–10 kg/ha vetőmagmennyiséggel végzik. Csírázása alatt a növény rendszeres öntözést igényel. Az 5–7 cm magas, fejlett gyökerű palántákat május végétől ültethetjük állandó helyükre kettesével-hármasával, 50 x 25 cm sor- és tőtávolságra. A palántaszükséglet 160–240 ezer db/ha. Kiskertben 4–6 évig marad egy helyen, ezért vetésforgón kívül kell elhelyezni. Előveteménynek leginkább a hüvelyesek alkalmasak. Évelő gyomokkal fertőzött területre ne ültessük.

Balkonon, cserepes növényként is termeszthető, ehhez csak általános virágföldre és gyakori öntözésre van szüksége. Ha a bejárat mellé vagy ablak alá telepítjük, kellemes illatával elkápráztatja környezetét. A kakukkfű a földön elterülve növekszik, és mivel alacsony cserje, alkalmas sziklakerti dekorációnak is.

Év közben a kakukkfű nem sok törődést igényel, elég, ha néha gyommentesítjük. Mivel évelő növény, tavasszal újra hajt. A régi, öreg példányokat tél végén ajánlott radikálisan visszavágni, így megújulásra kényszerítjük őket.

A kakukkfű igényei

A kakukkfű melegigényes növény, árnyékmentes és folyamatos napsütésre van szüksége, még az erősen tűző nyári napsugaraktól sem kell megóvni, sőt azok tesznek kifejezetten jót neki, mivel ha nem kap kellő fénymennyiséget, növekedése lelassul. Szárazságtűrő fűszernövényként tarják számon, azonban a telepítés után egy évig rendszeres öntözést igényel, földjét tartsuk nedvesen, és a pangó víztől óvjuk. Később már jól tűri a szárazságot is.

Tápanyagellátás

A kakukkfű szépen növekszik bármilyen kerti földben, csak a hideg agyagos földet nem szereti. A palántakiültetés előtti szerves trágyázást meghálálja (érett istállótrágya ajánlott), vagy kiegyenlített tápanyagtartalmú, komplex műtrágyát juttassunk ki. A szerves trágya pótolja a tápanyagokat és laza, morzsalékos, könnyebben melegedő talajszerkezetet alakít ki. A műtrágyák közül káliumból és foszforból valamivel többet igényel, mint nitrogénből. 10 m²-es területre évente 40 dkg szuperfoszfátot és 20-25 dkg kálisót számítsunk közepes tápanyagszintű talaj esetében. Alacsony mésztartalmú területeken a meszezés növeli a termést. Pétisóból fejtrágyaként elegendő évente 20-25 dkg/10 m². Ami a talajművelést illeti, talajlazítás szükséges.

Betakarítás

A második évtől kezdve évente kétszer vágjuk: a májusi virágzáskor először, majd augusztus végén, szeptemberben ismét. A vágással elfásodott részek ne kerüljenek a betakarított növények közé, tehát a töveken 8–15 cm hosszú fás hajtások maradjanak vissza. A betakarítást lehetőleg a déli órákban (11 és 15 óra között) végezzük, mert ekkor a legnagyobb a növényekben az értékes aroma- és illóanyagok mennyisége. A levágott növényi részeket naptól védett, száraz, szellős helyen szárítsuk meg.

Növényápolás, növényvédelem

Legfontosabb ápolási munkája a gyomirtás, ami történhet mechanikus úton vagy vegyszerrel. Közvetlenül palántaültetés előtt, vagy a termő években a vegetációs idő végén alkalmazhatunk gerbicideket. Jelentősebb kórokozója, illetve kártevője nem ismert.

A kakukkfű felhasználása

Ha a kakukkfüvet konyhai felhasználásra szánjuk, akkor legjobb a hajtásait virágzási időben lemetszeni, lehetőség szerint meleg, száraz napokon. Az elfásodott részek feletti zöld részeket vágjuk le, majd a leveles szárait kössük össze és fellógatva szárítsuk.

Legjobb, ha a kakukkfű felhasználása a konyhában frissen történik, de használhatjuk szárítva, és fagyasztva is alkalmazható.

A kakukkfű minden sajt kiváló ízesítője, használható mindenféle zöldséggel, kiválóan alkalmazkodik az erdei gombákhoz. Különféle önteteket ízesíthetünk vele, használhatjuk főzéssel, párolással készülő, egészben, szeletben sült húsok ízesítésére.

A friss kakukkfű magas illóolaj-tartalma miatt aromás, erős ízhatású, ezért használjuk óvatosan, mert ha sokat használunk belőle, megkeseríti az ételt. A kakukkfű kiválóan beépíthető a diétás étrendbe is, hatóanyaga fertőtlenítő hatású, segíti a vizeletkiválasztást, nyugtat, görcsoldó és kiváló immunerősítő.

Balog Nóra,

a „Pro agricultura Carpathica” Kárpátaljai Megyei
Jótékonysági Alapítvány munkatársa