Tápanyag-utánpótlás a gyümölcsösben (III.): az egyes gyümölcsfajok tápanyagigénye

2017. június 14., 10:44 , 857. szám

A korszerű, versenyképes, intenzív gyümölcstermesztés alapja a helyes tápanyag-utánpótlás. Tartsuk szem előtt, hogy sokéves álló kultúrával dolgozunk, melynek termesztése – többek között – a tápanyag-utánpótláson áll vagy bukik. Minden gyümölcsfajnak megvannak a sajátos tápanyag-utánpótlási igényei, ezek figyelmen kívül hagyása hatalmas problémákat okozhat. Cikksorozatunk előző részeiben szó volt már a makro- és a mikroelemek jelentőségéről egyaránt, de mindemellett fontos tudnunk, hogy mennyi az annyi, tehát mely tápelemből, mikor, illetve milyen mennyiségre van szükség az egyes gyümölcsfajok esetében.

A gyümölcstermesztésben általában a makroelemek túladagolásából adódnak a problémák. A nem megfelelő arányban visszapótolt tápelemek vagy a vegetatív (hajtásnövekedés), vagy a generatív (gyümölcsérés és gyümölcsnövekedés) fázis felé térítik el gyümölcsfánkat. Így vagy túl sok gyümölcsünk lesz a fán, vagy éppen fordítva, a gyors hajtásnövekedés elszívja a tápanyagokat a gyümölcskezdeményektől.

 

Lássunk néhány túltáplálási és tápanyaghiány-tünetet!

Alacsony terméskötődés. Ilyenkor rengeteg virág van a fán, viszont termés alig alakul ki. Sokszor azzal indokolják a jelenséget, hogy nem volt megfelelő a beporzás, ami részben igaz is lehet, azonban a tápanyaghiány is okozhat hasonló tüneteket.

A túlzott gyümölcskötődés szintén probléma lehat, amit főként a túladagolás okoz.

A gyors, erőteljes hajtásnövekedés szintén a túladagolásnak tudható be.

Az idő előtti gyümölcshullást mind a túladagolás, mind a tápanyaghiány előidézheti.

Az apró gyümölcsök, melyek nem megfelelően színeződtek, vagy korán értek be, a tápanyaghiány jelei.

A korai levélhullás szintén a tápanyaghiány tünete.

Ha a levél még decemberben is a fán marad, az a túltáplálás velejárója. Hatalmas terméskieséseket okozhat, mivel a rügyek nem készülnek fel a hideghatásra, és elfagynak, sőt az egész fán nem lesz termés a következő évben.

Az imént felsorolt legfontosabb technológiai hibákat nagyon fontos ismernünk, hiszen ezen múlik, hogy sikeres lesz-e a gazdasági évünk. Nem mindegy, hogy egy fáról mennyi gyümölcsöt takarítunk be! A tápanyag utánpótlásakor az egyik legnehezebb feladat kiszámítani, hogy mennyi tápanyagot szükséges kijuttatni ahhoz, hogy minden elemből a megfelelő mennyiség jusson a növényeknek.

 

A tápanyag-utánpótlás időpontja

Gyümölcstermesztésben a tápanyag-utánpótlás legoptimálisabb időpontja a telepítés előtt van. Ilyenkor a legjobb és távlatokban gondolkodva a legcélszerűbb a szerves trágya kijuttatása 50–100 t/ha mennyiségben. Gyümölcsöst nem ajánlatos szerves trágya bedolgozása nélkül telepíteni. Mivel a trágyában található humuszanyagok segítik a tápanyagok raktározását, sem a hiánytünetek kialakulásától, sem pedig a túladagolástól nem kell tartanunk.

Később, a gyümölcsös telepítését követően nehézkes a tápanyag-utánpótlás, sőt már el is késtünk vele, mivel gyors tápanyaghiány léphet fel, mely jelentősen gyengítheti a facsemeték növekedésének ütemét.

Mindemellett a tápanyag-utánpótlás megszervezésének legbiztonságosabb módja az előzetes talajanalízis elvégzése, mely feltárja termőföldünk tápanyag-összetételét. Csonthéjasok, körte és dió termesztésekor fontos tudnunk, hogy milyen talajtípuson termesztünk, és milyen tápanyagtartalommal számolunk. Ugyanakkor az almatermesztés megoldható talajvizsgálatok nélkül is, mivel rendszerint a sokéves tapasztalatra és a megfigyelésekre alapozva határozzák meg az éves tápanyag-utánpótlás mennyiségét.

Almatermesztésben, ha kis területekben gondolkodunk (1–5 ha), feltöltő trágyázás esetén a talajanalízisektől függetlenül hektáronként 300–500 kg foszfor hatóanyagú műtrágyát, 600–1000 kg kálium műtrágyát, 10–12 t kalcium-karbonátot (semmiképpen nem kalcium-nitrátot), 2–4 t dolomit-őrleményt bedolgozva megfelelő szintre hozhatjuk termőföldünket.

 

Gyümölcsfajok tápanyagigényei t/ha termésre, és várható átlagtermések

Vegyük figyelembe, hogy az egyes gyümölcsfajoknak milyen tápanyagigényei vannak, amit az alábbi táblázatban adok meg.

Gyümölcsfaj Nitrogén
(kg)
Foszfor hatóanyag
(kg)
Kálium
(kg)
Várható átlagtermés
(intenzív termesztés)
Alma 1,5 0,5 2,0 40–60 t/ha
Körte 1,5 0,5 2,0 35–40 t/ha
Őszibarack 2,5 1,0 5,0 8–10 t/ha
Kajszibarack 3,0 0,8 5,0 10–12 t/ha
Szilva 3,0 1,0 5,0 20–22 t/ha
Meggy 4,0 1,0 4,0 15–20 t/ha
Cseresznye 4,0 1,0 4,0 17–20 t/ha
Dió 9,0 1,5 10,0 3–5 t/ha

 

A táblázatban megadott értékek egy tonna termés elérésére vonatkoznak. Vegyük például az almát, melyből intenzív termesztés mellett hektáronként 40 t/ha termést szeretnénk elérni. Ebben az esetben a táblázatban megadott értékeket megszorozzuk negyvennel, azaz:

A feltüntetett mennyiségek maximális értékek, tehát semmiképpen nem juttathatunk ki belőlük jóval nagyobb mennyiséget, mivel a talajban alaphelyzetben is megtalálható bizonyos mennyiség belőlük, amit a szervestrágyázással (2-3 évente 20–30 t/ha az ajánlott) tovább növelünk.

Vegyük figyelembe, hogy a csonthéjasok legfontosabb tápeleme a kálium, amelynek megfelelő pótlása nagy kihívás a termesztők számára, mivel ez az elem lassan mozog a talajban, és a kijuttatástól számított több héten át nem fejti ki hatását. Ez különösen igaz a diótermesztésre, ahol nagyon fontos a megfelelő feltöltő káliumtrágyázás.

Molnár Ádám