Húszéves a templom

Szent Lászlóra emlékeztek Nagybakosban

2017. július 5., 17:45 , 860. szám

A Szent László-emlékév egyik központi kárpátaljai eseményeként Nagybakosban tartottak nagyszabású szabadtéri szentmisét és ünnepséget szent királyunk emlékére. Ezzel együtt azt is ünnepelte a Nagybakosi Római Katolikus Egyházközség, hogy pontosan húsz éve szentelték fel templomukat, amely Kárpátalján az egyetlen Szent Lászlónak szentelt templom.

Szent László királyunk trónra lépésének 940. és szentté avatásának 825. évfordulója alkalmából 2017-ben Szent László-emlékévet hirdetett Magyarország Miniszterelnökségének Nemzetpolitikai Államtitkársága, melyhez csatlakozott a Magyar Püspöki Konferencia és a kárpát-medencei katolikus magyarság, majd a magyar református egyházak is – mondta el szentbeszéde elején az ünnepi szentmisét celebráló dr. Német László, a Nagybecskereki Egyházmegye püspöke, hangsúlyozva: „A Kárpát-medencében mindenhol, ahol magyar van, bizonyos értelemben ünneplik Lászlót. Valaki mint László királyt, van aki mint Szent Lászlót, a lovagkirályt. A magyar nép történetének meghatározó királya, aki valójában központivá és keresztény katolikussá tette az országot, csak 50%-ban volt magyar, 50%-ban pedig lengyel. Krakkóban született, lengyel hercegnő volt az édesanyja. Tudjuk, hogy akkoriban Magyarországon nagyon véres harc dúlt az Árpád-házi rokonság között azért, hogy ki is fogja örökölni Szent István trónját. A véres harcok odáig jutottak, hogy az Árpád-ház vezető családjai felkeresték Lászlót, és arra kérték, hogy vegye át a királyságot. Tehát egy nagyon rossz, politikailag bizonytalan, véres, gonoszsággal és testvérgyilkolással teli időben vette át László a kormányzást, és 1095-ig, 18 évig tartó uralkodása alatt csodát művelt ezzel a földdel és ezzel a nemzettel. Kemény kézzel és karddal békét teremtett az országban, bölcsen és igazságosan vezette a népet, és mindemellett azt kereste, ami jó, szent, Istennek tetsző…” – emelte ki Német László püspök.

Az ünnepi szabadtéri szentmise bemutatásában Német László püspökatya segítségére volt Molnár János beregszászi esperes-plébános, Jaczkó József helyi plébános és Szűcs Béla barkaszói görögkatolikus lelkész, valamint a téglási ifjúsági énekkar. A zuhogó eső ellenére a hívek és a zarándokok teljesen megtöltötték a templomkertben felállított sátrakat, nem riasztotta el őket a viharos időjárás. Majd váratlanul a szent áldozás előtti pillanatokban elállt az eső.

Köszöntötte az ünneplőket Viktor Mikulin, a Kárpátaljai Megyei Közigazgatási Hivatal elnökhelyettese, Nagybakos szülötte, emlékeztetve a jelenlévőket arra, hogy a községben példás békességben élnek egymás mellett ukránok és magyarok, római katolikusok, pravoszlávok, görögkatolikusok és reformátusok, jó példát mutatva háborútól szenvedő országunknak. Elmondta, nagy öröm a számára, hogy szülőfalujában ünneplik a nagy katolikus szentet, Szent Lászlót, amely minden keresztény számára ünnep.

Brenzovics László, Ukrajna Legfelső Tanácsának képviselője, a KMKSZ elnöke ünnepi beszédében kiemelte: „Ezekben a pillanatokban egybeér a múlt, a jelen és a jövendő. Több mint 900 évvel ezelőtt született és lett magyar királlyá Szent László, akinek az emléke a legendák ködébe vész. Húsz évvel ezelőtt pedig az ő tiszteletére szenteltek templomot Nagybakosban, hiszen itt, a környéken, Mezőkaszony térségében vívta egyik győztes csatáját a kunokkal szemben.” A KMKSZ elnöke pontosította, hogy a László név szláv megfelelője a Vlagyiszláv, az oroszok, amikor bejöttek ide, tévesen fordították le. A Vaszil név magyar megfelelője a Vazul. A szent királyt jellemezve Brenzovics László elmondta: „Szent Lászlóról azt írja a történelem, hogy egy fejjel magasabb volt, mint az akkori emberek többsége, rendkívüli testi erővel. S az akkor a Kelet és a Nyugat között őrlődő Magyarországon rendet teremtett, stabil országot épített ki, megszilárdította az országban a kereszténységet, és ő érte el a pápánál, hogy szentté avatták I. István királyt, Imre herceget és Gellért püspököt. Később őt is szentté avatták, és emléke máig él mindenütt, ahol magyarok élnek.”

Torzsa István beregszászi magyar konzul a magyar államnak és nemzeti kormánynak a nemzetrészekért vállalt felelősségét emelte ki. Utalván arra, hogy a magyarság, éljen bárhol, össze tud fogni, és haladhat ugyanabba az irányba. Most ezt tapasztalhatjuk, aminek az eredménye a nemzet felvirágzása lesz.

Jávorszky István, a Vitézi Rend kárpátaljai székkapitánya az ünneplőket köszöntve hangsúlyozta: „Mi ezt a földet Istentől kaptuk. Itt kell élnünk és boldogulnunk. Magyarként álljatok helyt az élet minden területén, segítsétek egymást, és ha úgy látjátok, hogy valaki nehéz helyzetbe kerül vagy elgyengül, ne forduljatok el tőle, nyújtsatok neki kezet, mert csak így van lehetőségünk a megmaradásra.”

Köszöntötte a jelenlévőket még Mező Miklós helyi református lelkész és Szanyi János, a KMKSZ Bakosi Alapszervezetének elnöke, aki egyben a helyi református gyülekezet gondnoka.

A búcsúi szentmisét és a köszöntéseket agapé követte, majd fellépett a bátyúi nyugdíjasklub kórusa és az eszenyi Ritmus Néptáncegyüttes.

Badó Zsolt