A Fried-palota története

2018. április 15., 18:18 , 899. szám

Ungváron számos olyan épület van, amelyet száz évvel ezelőtt nem a házszámáról ismertek, hanem a „nevéről”: Fried-palota, Vajda-passzázs, Gizella-ház, „Fehér hajó”, Rafanda. Egyes elnevezések a mai napig használatosak a városlakók körében, másokat már rég elfeledték. Most a Fried-palotáról olvashatnak: miért nevezték el így, milyen nehéz sors sújtotta a gazdag Fried családot.

A palota építésének egy éve alatt Fried elvesztette a feleségét és az apját.

Az ungváriak régóta Fried-palotának nevezték a mai Petőfi tér 10. szám alatti lakóházat. A második világháború kezdetéig a legnagyobb magánbérház volt Ungváron, amely Fried Ignác zsidó vállalkozó tulajdonát képezte.

A Fried család sorsa tragikusan alakult, önéletrajzi elbeszélésében Ignác unokája, Paul Gotts­mann amerikai programozó írt róla. Tőle tudhatjuk azt is, hogy mi lett Fried gyermekeivel, bár magáról Ignácról vagy legalább arról, hogy mivel foglalkozott, miért építtette a palotát és miért költözött Ungvárra, nagyon kevés szó esik.

Ismeretes, hogy a nagy lakóházat 1910-ben építették. A földszinten 18 bolt működött, a második és a harmadik szinten 24 lakás volt. Ebből 22-t zsidó családok béreltek, egyben a házmester lakott (nem zsidó) és egy lakást egy nem zsidó család bérelt. Az, hogy milyen ágazatban dolgozott Fried Ignác, és hogyan tudott annyira meggazdagodni, hogy egy ilyen pompás házat, az akkori mércével mérve palotát építtessen, sajnos nem lehet tudni. Ám a ház nem hozott szerencsét neki. Abban az időben, amikor építették, és az azt követő években egymás után vesztették életüket a dúsgazdag férfi közeli hozzátartozói.

A régi ungvári zsidó temetőben a Fried család számos tagjának sírja található. Közöttük van Fried Ignác feleségének, Vinkler Szárának (Rozália) a sírhelye is, aki 1910. január 9-én halt meg, akkoriban, amikor a bérház épült. Ugyanabban az évben, júniusban távozott az élők sorából az édesapja, Áron, Fried Dávid fia. A síremléken lévő felirat szerint 86 évet élt. A közelben áll egy sérült síremlék, amelyen azt olvashatjuk, hogy Fried Ichoka (Ignác) fia, Izroel Dávid (Ernő) van eltemetve. A fiú 18 évesen vesztette életét és ez 2 évvel édesanyja halála után, 1912 márciusában történt. Paul Gottsmann ezeket a tényeket nem említi, így nem tudhatjuk, hogyan halt meg Fried Ignác egyetlen fia.

Egyébként Ignác sírhelye úgyszintén az ungvári temetőben van, közvetlenül az apjáé mellett. A sírkő felirata szerint Ichok (Ignác), Fried Áron fia nyugszik ott, aki 1936. január 17-én halt meg 77 éves korában. Unokája, Paul Gottsmann megemlíti, hogy Ignác halála után két lánya – Margit és Irén – örökölte a palotát. Irénről csak annyit lehet tudni, hogy pszichés betegségben szenvedett és kórházban élt a Sátoraljaújhelyen. Margit, Paul anyja 1887-ben született Egerben (lehetséges, hogy onnan költözött a Fried család Ungvárra). Margit Gottsmann Sámuel ügyvédhez ment férjhez, aki a beregszászi járási Mezőkaszonyban született. Sámuel Ungváron folytatott ügyvédi praxist, miután megnősült, átköltözött a Fried-palotába. Ignác halála után őt tették meg a kiskorú Fried Irén gyámjává, így gyakorlatilag feleségével ketten birtokolták a házat és a lakások bérbeadásából jövedelemhez jutottak.

Friedék el akarták rejteni az értékeket, de nem sikerült.

1944 márciusában minden megváltozott. Kezdetben a városi tanács elrendelte, hogy a házban adjanak helyet a magyar hadsereg 6 katonájának, valamint biztosítsanak étkeztetést is számukra. Paul Gottsmann visszaemlékszik, hogy az egyik katona egyszer bocsánatot kért az édesanyjától azért, hogy Németország olyan szégyenletesen viszonyul a zsidókhoz. Nyilván értve, hogy rossz felé haladnak a dolgok, Gottsmann Sámuel a rabbival rendelt egy lovashintót és megpróbálták kimenekíteni a családi értékeket, hogy elrejtsék azokat. Ez nem volt egyszerű, hiszen akkoriban kijárási tilalom volt érvényben, 17 óra után tilos volt még az udvarra is kimenni, ráadásul a zsidók kénytelenek voltak ruhájukon viselni a sárga Dávid-csillagot. Az értékek elrejtését célzó kísérlet kudarcot vallott, az ügyvédet a rabbival együtt elfogták, az értékeket elkobozták.

1944 áprilisában a Fried-palota valamennyi lakójának megparancsolták, hogy hagyják el a házat, semmit nem vihettek magukkal. Az épületet a német és magyar katonák a gestapo központjává alakították, a padlást és a pincét (ahol ma egy drága étterem működik) börtönné alakították át. A Gottsmann család az apai nagybátyjánál, Gottsmann Bertalannál lelt menedékre, aki a város másik részében élt. Még ilyen körülmények között sem ültek tétlenül, Paul visszaemlékezései alapján, ahogyan illik, megünnepelték Paul unokatestvérének, Lászlónak a bar-micvóját (13 éves zsidó fiúgyermek ekkor lesz magán- és vallásjogilag nagykorúvá, keleti mértékkel mérve a férfi nemnél a teljes pubertás korát jelzi, az örömnap alkalmából lakomát tartanak).

Egy nappal azelőtt, hogy az ungvári zsidókat gettóba vitték, Bertalan éjjel felébresztette testvérét és közölte, családjával elszökik a városból. Mondván, egy ruszin parasztcsalád beleegyezett, hogy elbújtatja őket. Sámuel nagyon kérte testvérét, hogy vigye magával fiát, Pault. Ám Bertalan megtagadta, mondván, hogy senkit sem szabad magával vinnie. Előreszaladva elmondhatjuk, hogy ez a szökés megmentette Bertalan családjának életét. Sikerült elkerülniük a koncentrációs táborokat. Fried mágnás családjának viszont nem.

Négy héttel azután, hogy a német hadsereg bevonult Ungvárra, a város valamennyi zsidóját két gettóba gyűjtötték. Az egyik, a legnagyobb a Moskovich zsidók téglagyárának területén volt (napjainkban a Szilpo szupermarket a Minaji utcában). Ott közel 10 ezer zsidó volt Ungvárról és a környező településekről. Paul felidézi, hogy a padlón aludtak, amelyet agyagpor borított. Különösen nehezen viselte mindezt Fried lánya, Margit, aki cukorbeteg volt és súlyfölösleggel küzdött.

Mindkét Fried lány sorsa ismeretlen.

A nemrégiben gazdag és befolyásos családra a továbbiakban még nehezebb megpróbáltatások vártak. 1944. május 26-án a Gotts­mann családot a többi zsidóval együtt tehervagonokba ültették, azt ígérve, hogy Magyarország déli részébe szállítják őket, ahol speciális zsidó települések épültek. Több mint 3 napig utaztak, egészen Auswitzig. Ahogy kiszálltak a vagonból, elvették tőlük az utolsó holmijukat is, amit magukkal vittek. Gottsmannék ismeretlen helyet láttak és kéményeket, amelyekből szállt a füst, de akkor még nem tudták azok rendeltetését. Az apa és a fiú akkor látták utoljára Fried Margitot. A családnak nem sikerült megtudni, hogyan ért véget az élete. Mint ahogyan Ignác másik lányának, Irénnek a sorsáról sem tudni semmit, aki akkoriban a pszichiátriai kórházban élt. Sajnos, szinte biztos, hogy mindketten a koncentrációs táborban vesztették életüket.

Az apát és fiát néhány hét után Auswitzből Buchenwaldba szállították. Túlélve a szörnyű éhezést, a kimerítő munkát és apja halálát (az egykori ungvári ügyvéd, Gottsmann Sámuel 1945. március 15-én halt meg a munkatáborban a nehéz munkától és az éhezéstől), Pault a többi fogollyal együtt 1945. április 12-én szabadították fel az amerikaiak. A háború előtti évek egyik leggazdagabb ungvári unokája beteg, sovány és tetves volt, az oldalán hatalmas sebbel.

A kórházi kezelést követően Paul Ungvárra utazott, de hiába reménykedett, hogy szülőföldjén a nagyapai örökség vár rá. Neki mint a ház egykori tulajdonosának még azt sem engedték meg, hogy belépjen a Fried-palotába, mert a háború után a KGB-székház működött ott.

Paul felkutatta Ungváron Bertalan nagybácsiját, akinek a családja a ruszinoknál rejtőzött el. Az már összepakolt, hogy Magyarországra költözzön, és árva unokaöccsét is magával hívta. Paul egy ideig Budapesten élt, majd Izraelbe költözött, ahol szolgált a hadseregben, elektronikát tanult, később az USA-ba költözött. Életútja nem volt egyszerű, de a sokat szenvedett fiú számára Amerikában végre megnyíltak a lehetőségek. Végzettséget szerzett, programozó lett, az egyik legnagyobb amerikai bank számítógépes biztonsági rendszerében dolgozott.

Jelenleg nyugdíjas, és egyszerűnek nem nevezhető életére visszatekintve Paul Gottsmann megírta memoárját és egyes visszaemlékezéseit az ungvári Fried-palotáról. Ennek köszönhetően nyílik lehetőségünk felfedezni városunk történelmének egy újabb fejezetét, megismerni a lakosok derékba tört sorsát és az épületek történetét, melyekben sok minden volt: öröm és bánat, az értelmiség fényűző élete és a nehéz katonacsizmák nyomai...

A Fried-palotát a közelmúltban felújították. Már rég nem 24 lakás van benne, a szovjet időkben kisebbekre osztották és később 32 lakást alakítottak ki. Nemcsak az épület külső homlokzata szorult restaurálásra, de a bejárat, a belső udvar, az erkélyek is, ahol téglák lógtak ki és itt-ott leesni készült egy korlát. De a munkálatok elkezdődtek, és így sikerül visszaállítani az épület fenségét és szépségét, amelyet még ma sem szégyen palotának nevezni.

Tetyana Literáti, Pro Zahid/
Rehó Viktória