Ismét a gyermektartásdíjról

2018. április 15., 12:48

„Kérem, foglalja össze, hogy mit kell tudni a gyermektartásdíj megállapításáról, valamint arról, hogy miként kényszeríthetem rá volt férjemet, járuljon hozzá iskoláskorú gyermekünk neveléséhez. Igaz, hogy az utóbbi időben szigorodott a tartásdíj behajtása?”

– A szülőknek gyermekük eltartásával kapcsolatos jogi kötelezettségeit a Családi törvénykönyv (Cstk.) 15. fejezete rögzíti. A Cstk. 180. cikkelye értelmében a szülők kötelesek eltartani gyermeküket, amíg el nem éri a nagykorúságot, azaz be nem tölti a 18. életévét. Munkaképtelen gyermeküket a szülők a nagykorúság elérése után is támogatni kötelesek, ha módjukban áll anyagi segítséget nyújtani a számára (lásd a 198. cikkelyt!). A 199. cikkely kimondja, hogy amennyiben a gyermek tanul, egészen tanulmányai befejezéséig, de legfeljebb 23 éves koráig kötelesek őt eltartani a szülők, amennyiben módjukban áll támogatást nyújtani.

A 181. cikkely értelmében a szülők közötti megegyezés esetén az közülük, aki nem él együtt a gyermekkel, pénzben és/vagy természetben járulhat hozzá az eltartásához. Ha a szülők nem tudnak megállapodni a támogatásról, a gyermek eltartásához való hozzájárulást a bíróság is elrendelheti. Ilyenkor a tartásdíj mértékéről a bíró dönt. A tartásdíj mértékét az apa vagy az anya jövedelmének egy bizonyos hányadában, vagy fix összegben állapíthatják meg.

Ha a tartásdíj fizetőjének jövedelme rendszertelen, változó, annak egy részét természetben kapja, illetve egyéb, az adott eset szempontjából lényeges körülmények fennforgása esetén a bíróság a tartásdíj fizetőjének vagy kedvezményezettjének keresete (kérvénye) alapján fix összegben állapíthatja meg a tartásdíj mértékét (lásd a Cstk. 181. cikkelyének 3. pontját, illetve a 184. cikkely 1. pontját!). Célszerű olyankor is fix összegű tartásdíj megállapítását kérni a bíróságtól, ha gyanítható, hogy az apa jövedelme egy részét „borítékban” kapja.

A bíróság a következő szempontok figyelembevételével dönt a tartásdíj mértékéről (lásd a Cstk. 182. cikkelyét!):

– a támogatandó gyermek egészségi állapota és anyagi helyzete;

– a tartásdíj fizetőjének egészségi állapota és anyagi helyzete;

– vannak-e a tartásdíj fizetésére kötelezett személynek más eltartottjai is (további gyermekei, munkaképtelen házastársa, szülei stb.)?;

– rendelkezik-e a tartásdíj fizetője ingó és ingatlan vagyonnal, pénzeszközökkel?;

– egyéb, az adott eset szempontjából jelentőséggel bíró körülmények.

Az egy gyermek után fizetendő tartásdíj mértéke a 182. cikkely második pontja értelmében nem lehet kisebb, mint az adott korú gyermek számára megállapított létminimum 50 százaléka (kivéve a Cstk. 184. cikkelye által felsorolt eseteket). A létminimum összege Ukrajnában a 6–18 év közötti gyerekek esetében 2018. június 30-ig 1860 hrivnya, július 1-jétől november 30-ig 1944 hrivnya, majd december 1-jétől 2027 hrivnyára emelkedik.

Amennyiben a bíró által megállapított fix összegű tartásdíj nem éri el a Cstk. 182. cikkelyének 2. pontjában rögzített mértéket, a szülő kezdeményezésére állami támogatást ítélnek meg a gyermek számára, amelynek összege meg fog egyezni a bíró által megállapított tartásdíj és a kedvezményezett gyermek életkorának megfelelő létminimum 50 százaléka közötti különbséggel.

A Cstk. 192. cikkelye értelmében a szülők között létrejött megállapodás, vagy a bíróság határozatával megállapított tartásdíj összege utóbb módosítható, azaz csökkenthető vagy növelhető a bíróság által a tartásdíj fizetésére kötelezett személy, vagy a tartásdíj kedvezményezettjét, azaz a gyermeket nevelő szülő keresete alapján, amennyiben változott az érintettek családi vagy anyagi helyzete, egészségi állapota, illetve egyéb, a Cstk. által rögzített körülmény forog fenn.

A 184. cikkely 3. pontja lehetőséget ad arra, hogy a gyermeket nevelő szülő a bíróságtól kérje végrehajtási végzés kiadását a tartásdíj terén felhalmozódott adósság behajtására. A végzés birtokában az állami végrehajtó szolgálat az apa teljes tulajdonának (ingatlan, földterület, személygépkocsi és egyéb ingóság) terhére is behajthatja a tartásdíjat. Persze az is előfordulhat, hogy a bíróság mérlegelve a körülményeket elutasítja a kérést.

A Cstk. 196. cikkelyének 1. pontja kimondja, hogy amennyiben a szülők közötti megállapodás, vagy a bíróság határozata alapján tartásdíj fizetésére kötelezett személy hibájából tartozás halmozódott fel, a tartásdíjban részesülő személy büntetőkamatra jogosult, amelynek mértéke a tartozás összegének 1 százaléka a késedelem minden napja után. A büntetőkamat megállapítását a bíróságtól kell kérni. A bíró a tartásdíj fizetésére kötelezett személy anyagi és családi helyzetére való tekintettel csökkentheti a büntetőkamat mértékét. A felhalmozódott tartozás pontos összegének megállapítására a végrehajtó, illetve vita esetén a bíróság jogosult.

A Büntetőtörvénykönyv 164. cikkelye a tartásdíj fizetése alóli szándékos, „rosszindulatú” kibújást 80–120 óra közmunkával, három hónapig terjedő elzárással vagy két évig terjedő szabadságkorlátozással rendeli büntetni. Amennyiben tehát nem sikerül megoldást találni a tartásdíj-fizetés problémájára, a tartásdíjra jogosult gyermeket nevelő szülőnek jogában áll feljelentést tenni a rendőrségen.

Ez év elejétől valóban lényegesen szigorodtak a gyermektartásdíj fizetése terén felhalmozott adósság behajtásának szabályai azokban az esetekben, amikor az adósság összességében meghaladja a megállapított tartásdíj hat havi összegét. Az új szabályozás értelmében ideiglenesen korlátozhatják az adósoknak az ország elhagyására, járművek irányítására, vadász- és pneumatikus lőfegyverek használatára vonatkozó jogát, továbbá a vadászati joguk is korlátozható, amíg nem rendezik tartozásukat, de akár közmunkára is ítélhetők.

Ehhez azonban szükséges, hogy a szülők előzetesen megállapodjanak a tartásdíj fizetéséről, vagy a bíróság határozzon erről. A gyermekét nevelő szülő csak így igazolhatja a bíróság előtt a másik szülő tartásdíjfizetési kötelezettségét, és kezdeményezheti a hátralék behajtását.

hk