A legolcsóbban termeszthető gyümölcsféle: a mogyoró (IV.)

2018. szeptember 5., 09:29 , 920. szám

A mogyoró védelme során viszonylag kevés kártevővel és kórokozóval kell számolnunk. Növényállományunkat viszonylag könnyen és olcsón megvédhetjük ellenük – ezért is tekinthető a legolcsóbban fenntartható gyümölcsültetvénynek. Az alábbiakban röviden összefoglaljuk, hogy mely kártevőkkel, illetve betegségekkel kell számolnunk a termesztés során.

 

A mogyoró betegségei

1. Agrobaktériumos gyökérgolyva. A védekezés ellene nem lehetséges. Csak a megelőzés jöhet szóba, ezért figyeljünk oda, hogy az ültetvény telepítésekor kizárólag egészséges és minősített (szertifikált) fákat vásároljunk. Ha ültetvényünkben mégis beteg fával találkozunk, azonnal távolítsuk el azt, minden gyökérmaradvánnyal együtt, ellenkező esetben a kór gyorsan elterjedhet az egész ültetvényünkben. Amennyiben a telepítéstől számított második évben sem jelentkezik az agrobaktériumos gyökérgolyva, akkor kihúzhatjuk a növényeinket veszélyeztető kórokozók közül.

2. Talajlakó kártevők. Telepítés előtt, a talajlakó kártevők felmérésének eredményétől függően (ha 1 m2 földterületet kiásva a kártevők száma 3-4 egyed fölött van), indokolt lehet a talaj rovarölőszeres kezelése. (Pl.: Ditizon, Warrant, Force.) Cserebogárpajorok előfordulása esetén védekezés hiányában súlyos gyökérkártétellel számolhatunk, esetleg a fiatal növények pusztulása is bekövetkezhet. Friss istállótárgya kijuttatása után is javasolt a talajfertőtlenítés. Ezt elkerülhetjük, ha érett istállótrágyát dolgozunk a talajba.

3. Mogyorólisztharmat. Virágzás után a mogyorólisztharmat ellen a mogyorót csak gyakorlott gazdáknak ajánlott elemikén-tartalmú szerrel lemosásszerűen permetezni. (Pl.: Thiovit jet, Kumulus.) Az elemi kén viszonylag olcsó, viszont nem megfelelő időpontban kijuttatva erős perzselést okozhat, melynek következtében terméshullás, levélperzselés következhet be. A kezdő termesztők számára inkább a szerves hatóanyagú lisztharmat elleni készítmények alkalmazása javallott, jóllehet ezek sokkal költségesebbek. (Pl.: Topaz, Skor.) Az év további időszakában a lisztharmat megjelenésekor ajánlott a védekezés.

4. Mogyoró moníliás betegsége. Augusztustól a mogyoró moníliás gyümölcsrothadása ellen 10-15 napos időközzel, legalább két alkalommal szükséges védekezni valamilyen kaptán hatóanyagú szerrel. (Pl.: Merpan, Orthocid, Стірокап.)

 

A mogyoró kártevői

A mogyoró védelme során viszonylag kevés kártevővel kell számolnunk. A mogyorót a kártevők közül elsősorban a mogyoróormányos (Curculio nucum) – ez a legfontosabb –, továbbá a tölgymakkormányos (Balaninus glandium), a mogyorórügy-gubacsatka (Phytoptus avellanae), a mogyoró-takácsatka (Eotetranychus carpini) károsíthatja rendszeresen. Esetenként még a nagy és a kis mogyoró-levéltetű is okozhat veszteségeket, ám ezen kártevők nem jelentősek.

1. Mogyoróormányos. A mogyoró kártevői közül elsősorban a mogyoróormányos ellen indokolt a vegyszeres védekezés. A május végétől június végéig rajzó imágók ellen hosszú hatástartamú rovarölő szerekkel védekezhetünk, és így megakadályozhatjuk a tojások lerakását. Hosszú hatású rovarölő készítmények: Mospilan, Bi–58, Calypso. A fő kártevőalak a lárva, amely a mogyoró belsejében táplálkozva a termést fogyasztásra alkalmatlanná teszi.

2. Mogyorórügy-gubacsatka, mogyoró-takácsatka. Április–májusban rajzanak, ezekben a hónapokban jelenlétük esetén szükséges a vegyszeres védekezés, ami atkaölő készítményekkel lehetséges. (Pl.: Ortus, Envidor.) Kártételük főként a fiatal levelek szívogatásában nyilvánul meg. Erős fertőzés esetén a levelek barnulnak, és lényegesen csökken az asszimilációs felület.

A mogyoró növényvédelméről összességében elmondható, hogy legfeljebb évi 5-6 permetezés elegendő. A védekezést a lemosó permetezéssel kezdjük, majd a virágzás után a lisztharmat elleni készítmény kijuttatásával folytatjuk. A termés megjelenésétől kezdve 10-15 naponta rovarölő és gombaölő szereket alkalmazva védhetjük meg gyümölcseinket.

 

A mogyoró betakarításáról

A szüretet befolyásolja a fajtatípus. Időpontja általában augusztus közepe és szeptember vége közé esik. A betakarítást teljes érettségnél kell megkezdeni, amikor az érett makkok könnyedén kihullanak a kopácsból. Az érés folyamatára utal, hogy a makk alsó felének héja elkezd barnára színeződni.

Kézi betakarítás esetén a teljesen érett makkokat rázással távolítják el a növényről, s a földre hullott terméseket felszedik. Mivel a termés nem egyszerre érik, ezért a felszedést 2-3 naponta ismételni kell. A felszedést megkönnyíti a szüret előtt végzett gondos talajmunka (nyári gyomok eltávolítása, tárcsázás). Tartsuk szem előtt,  hogy ez a betakarítási módszer idő- és munkaigényes, ezért csak kis területen (0,5 ha alatt) ajánlott.

Gépi betakarítás esetén mindenképpen szükségünk van az érés gyorsítására. Egyszeri permetezés segítségével (Eth­reles) elősegítjük a gyors és egyenletes érést. Teljes érettségben (minden fán lévő mogyoró érett) ajánlott elkezdeni a szüretelést. A mogyoró legelterjedtebb gépi betakarítóeszköze a ponyvával-hálóval felszerelt ágrázógép. Ezen eszköz segítségével 3-4 óra/ha-os teljesítménnyel dolgozhatunk, továbbá a betakarítás egy menetben megtörténik. Jó tudni: minden gépi eszköz, mellyel a diót takarítjuk be, a mogyoró betakarítására is alkalmas.

A termés felszedése után a mogyorót mossák (0,1%-os klóros vízzel), piaci értékesítésig hűvös, szellős helyen, vékony rétegben kiterítve, gyakran forgatva, 10% nedvességtartalomra szárítva tárolják.

Molnár Ádám