Léka Géza: Legenda

2018. október 17., 10:34 , 926. szám

Elment az egri kiskölyök, a régi,

a  szökőkútba szédült Pista gyerek,

ki hatvan évig viselte, ragyogta,

cseppenként osztva meg a történetet.

 

Hogy letérdepelt ott egy vénasszony is,

a káva mögé roskadt: Él-e? Jól van!

De honnan ama szélvész gimnazista,

csak nem szünet volt épp a Dobóban?

 

Az lehetett, tán nagyszünet volt éppen,

mikor a fagyos vízbe lemarkolt a srácért.

És kirántotta, mint egy pottyant makkot,

mert ráfért már a nagy ijedség, ráfért.

 

Ám történhetett akkor és ott bármi,

mert mégsem ez volt a valódi hőstett.

A megmentőből istenadta költő,

a kölyökből meg remek rádiós lett.

 

Öt éve Dzsó, most meg Antallpista ment el,

a hatvan év előtti egri gyerek.

Kétezer-tizenöt április nyolccal

testálva rám végleg a történetet.

 

Vigyázzak rá, vagy írjak róla verset,

becsüljem úgy, mint aranyat a mócok.

De mindegy is, csak emlegessem őket:

földi a földit, palóc a palócot.

 

 

 

Léka Géza Legenda című költeménye Antall Istvánnak, az országszerte tisztelt, neves rádiósnak állít emléket 2015-ös halála kapcsán, de a vers révén valójában három ismert személyiség alakja bontakozik ki előttünk.

Az első személy természetesen maga a Budapesten élő szerző, aki megörökítette és közkinccsé tette ezt a kedves történetkét, miszerint sok-sok évvel ezelőtt Antall István rádiós, a hajdani „egri kiskölyök” beleszédült a Dobó téri szökőkútba. De Léka Géza költő itt mindvégig háttérben marad, mert most a második személyről szól minden, arról az „Antallpistáról”, aki „Kétezer-tizenöt április nyolccal” végleg költőnkre „testálta” ezt az esetet.

De ki lehet a harmadik személy, a szökőkútba pottyant kisdiák megmentője? Ki az a titokzatos nevű „Dzsó”, aki hirtelen ott termett, és a „fagyos vízből” kirántotta hősünket, „mint egy pottyant makkot”? Nos, ő nem más, mint „az istenadta költő”, Utassy József, Léka Géza szintén nagyon szeretett barátja, akit számos versében ugyancsak elsirat a budapesti szerző. És csak azért emlegetünk három alakot a Legenda kapcsán, mert a negyediknek, a szökőkúthoz térdeplő „vénasszonynak” nem ismerjük a nevét…

Penckófer János