A csipkebogyó termesztése IV.

2018. november 6., 21:25 , 928. szám

A csipkebogyó-ültetvény nem hosszú életű, de gyorsan megújítható, illetve könnyen szaporítható az új telepítésekhez szükséges ültető anyag. Egy átlagos ültetvény 12–18 évig tartja fenn a megfelelő termőfelületet, bő termésátlagokat produkálva ezzel.

A csipkebogyó betakarításáról

Az ültetvényeken már a második évtől szüretelhető a termés, bár csekély mennyiségben. Jelentősebb gyümölcsmennyiséget a harmadik évtől szüretelhetünk, ekkor 0,5-0,6 t/ha termésre számíthatunk (fajtól, fajtától függően). A negyedik esztendőben már 2–5 t/ha termésátlaggal kalkulálhatunk, míg a rákövetkező években akár 7 t/ha termésmennyiség is elérhető egyes fajtákkal, melyekről korábbi írásainkban részletesebben is szóltunk (lásd a Kárpátalja 924. számát!)

A betakarítás kezdete fajtól és fajtától függ. A legkorábbi fajok, fajták már augusztus közepétől (Karpatia) érnek, legtöbbjük azonban szeptember közepétől szedhető.

A gyümölcsöket teljes érettségben szüreteljük, csak a szilárd bogyókat szedjük. A teljesen érett bogyó egyöntetűen piros, a belsejében a magok kemények és érettek.

Tévedés, hogy a csipkebogyót akkor kell szedni, mikor megcsípte a hideg. Az ipari felhasználásnak ez nem kedvez, az ilyen gyümölcs hosszú tárolásra alkalmatlan, továbbá a beltartalmi értékei is elvesznek, tehát eladhatatlanná válik. Ebből következik, hogy a betakarítást mindenképpen el kell végezni az első fagyokig. A bogyók maximum –2– –3 oC hideget bírnak ki, ennél alacsonyabb hőmérsékleten károsodnak.

Fontos, hogy a bogyókat ne hagyjuk túlérni – ennek jele a puha bogyóhús –, mert ilyenkor szintén alkalmatlanná válnak a feldolgozásra.

A betakarításnak két módszere van:

1. Kézi betakarítás. Ezt a módszert csak olyan ültetvényeken célszerű alkalmazni, melyek kézi betakarításra lettek tervezve, ültetve (lásd a Kárpátalja 926. számát!). A kézi betakarítás magas szüreti költséggel jár. Ennek ellenére még a modern ültetvényeken is gyakori a kézi szüretelés a gépi eszközök még magasabb költsége miatt. Egy szedő naponta fajtától függően átlagosan 25–70 kg csipkebogyót tud betakarítani.

2. Gépi betakarítás. E módszer alkalmazása a leggazdaságosabb és a leggyorsabb. Erre a célra leginkább csipkebogyóra átalakított szőlő- vagy ribiszkekombájnokat ajánlanak a termelőknek. A gépi betakarítás feltétele a sövényművelés, az egységes, gyommentes, egészséges növényállomány, a koncentrált érésű, kemény húsállományú fajta, valamint a feltörő, rugalmas, jó regenerációs képességű gallyazat, mivel a művelet igencsak megtépázza a bokrokat.

A csipkebogyó kórokozói

Természetesen a rózsa kórokozói károsíthatják a csipkebogyót, a gombás betegségek ellen évente 2–4-szeri kezelés lehet indokolt, az időjárástól függően. A következő kórokozók ellen kell védekeznünk:

1. Lisztharmat (Sphaerotheca pannosa var. rosae). A leveleket, vesszőket és a virágzatokat károsíthatja. A meleg, párás idő kedvez a kórokozó felszaporodásának. Nyár elején és kora ősszel, különösen a mély fekvésű, magas páratartalmú területeken alakulhat ki jelentős fertőzés. Használható készítmények: Topaz, Thiovit Jet, Dynali stb.

2. Rózsarozsda (Phragmidium mucronatum). A tünetek a levelek mellett a hajtásokon, a virágszáron és a csészeleveleken jelentkezhetnek. A járvány ősz elején a legerőteljesebb, de a tüneteket már tavasszal is megfigyelhetjük. Először a levelek szélén sárgászöld foltok, majd a fonákon narancsosvörös kiemelkedő képletek alakulnak ki. Nyáron a levél színén sárgásbarnás, majd feketés foltok képződnek. Használható készítmények: rézkészítmények vagy foltbetegségek elleni szerek: Chorus, Topsin M-500, Ridomil Gold stb.

3. Diplokarponos levélfoltosság (Diplocarpon rosae). Fertőzése következtében nagymértékű levélhullás léphet fel, így a termés minősége romlik. A védekezésre a foltbetegségek elleni készítmények alkalmasak.

A csipkebogyó károsítói

A csipkebogyón előforduló kártevők közül egyértelműen azok a legfontosabbak, amelyek a bogyókon táplálkoznak és fejlődnek, így közvetlen módon teszik értékesíthetetlenné a termést.

1. Csipkebogyó-fúrólégy (Rhagoletis alternata) és Rózsa-gyümölcslégy (Carpomya schineri). Főként az északi termőtáj károsítói. A petéket a bogyó húsába rakják, melyek kikelve a gyümölccsel táplálkoznak. Az elsődleges kárkép: a bogyókon lilás csíkok jelennek meg.

2. Csipkebogyómoly (Carposina scirrhosella). A lepke lárvája szintén a csipkebogyó húsával táplálkozik, jelenlétéről a bogyóból kitüremkedő ürülékszemcsék árulkodnak. Hatalmas terméskiesést okoz.

3. Pajzstetvek, nagy rózsalevéltetű, kabócák, poloskák, gubacsatkák. Ezen kártevők jelentős gazdasági kárt nem okoznak, viszont felszaporodásuk esetén valamely növényvédő készítmény egyszeri használata indokolt.

A rovarölő készítmények használata főként a rovarok megjelenésekor indokolt, figyelve az előrejelzéseket. A rovarcsapdák alkalmazása (az előrejelzés szempontjából) eredményes és gazdaságos megoldás lehet.

Molnár Ádám