Tudományos konferencia a beregszászi főiskolán az 1868. évi nemzetiségi törvény kiadásának 150. évfordulója alkalmából

„…hogy mindenki saját nyelvén kereshesse az igazságot”

November 8-án a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola (II. RF KMF) Történelem és Társadalomtudományi Tanszéke a Lehoczky Tivadar Társadalomtudományi Kutatóközponttal és a Hodinka Antal Nyelvészeti Kutatóközponttal közösen tudományos konferenciát szervezett az 1868. évi nemzetiségi törvény kiadásának 150. évfordulója alkalmából A magyar tudomány ünnepe rendezvénysorozat keretében. A konferencia – melynek jelmondata: „… hogy mindenki saját nyelvén kereshesse az igazságot” – a főiskola Győr termében zajlott.

Elsőként Szakál Imre, a II. RF KMF Történelem és Társadalomtudományi Tanszékének tanszékvezető-helyettese köszöntötte a jelenlévőket, az előadókat és a meghívott vendégeket, köztük Szilágyi Mátyás beregszászi magyar főkonzult, Sin Józsefet, a Beregszászi Járási Tanácsnak és a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) Beregszászi Középszintű Szervezetének elnökét, Orosz Gézát, Beregszász alpolgármesterét, Rácz Béla rektorhelyettest, valamint Soós Katalint, a II. RF KMF Felsőfokú Szakképzési Intézetének igazgatóját.

„Nem szükséges azt hangsúlyozni, hogy olyan témakörről van szó, amely – örvendetesen – minden évben tárgyát képezi egy tudományos ülésszaknak ezen a főiskolán. Ez egy olyan témakör, amely referenciapontja modern kori magyar történelmünknek” – kezdte beszédét Szilágyi Mátyás. A dualizmus korszaka több szempontból is kiemelkedőnek tekinthető: a politikai rendszer kialakulása – a parlamentarizmus, a demokrácia –, az ország gazdasági és kulturális fejlődése – mindezek ebben az időszakban addig nem látott magasságokba értek el. „Fontos számunka a nemzeti kisebbségek jogi helyzetének az állammal való kapcsolatának a rendezése is” – szögezte le a főkonzul, majd hozzátette, hogy ez egy fajsúlyos politikai kérdés, hiszen több korszakban is fontos referenciának számított, hogy hogyan kellene rendezni az országhatáron kívül szakadt magyar nemzetrészek, nemzeti kisebbségi közösségek jogi és az államhoz való viszonyának a helyzetét. Mindez óriási súllyal vetődött fel a rendszerváltás után, amikor a magyar külpolitikának és a magyar nemzetpolitikának is fontos viszonyítási alapja lett a dualizmus kori nemzeti kisebbségi jogi szabályozás. Az aktuális nemzetpolitikai helyzet szempontjából Kárpátalján jelenleg is különös súllyal bír a XIX. századi törvényszabályozás mint egyfajta „erőkép-viszonyítási pont”, ugyanis az új ukrán oktatási törvény jelen állapotában súlyosan sérti a korábban elért jogi szinteket – fűzte hozzá. Már a szabadságharc ideje alatt is tudatosult az emberekben, hogy szükséges egy jogi status quo kialakítása a magyar állam részéről a nemzeti kisebbségekkel, amelyet 1949. július 28-án a nemzetgyűlés el is fogadott. Az 1861-es országgyűlésen is napirendre került a kérdés, de nem dolgozták azt ki. Végül 1868. december 6-án a kiegyezés utáni Magyar Országgyűlés szentesítette a nemzetiségi törvényt, amelynek következtében egy komoly jogi szabályozás született meg, amely a korabeli Európában egy megengedő, liberális szellemű szabályozás volt. A törvény számos területen biztosított jogokat: ha az adott körzetben a nemzetiségi lakosok aránya elérte a 20%-ot, akkor a törvény biztosította a kultúra és a nyelv gyakorlását, az alsó- és középfokú bíróságokon anyanyelvükön képviselhették magukat, az állam kötelességévé tették a nemzetiségi iskolahálózat kiépítését és annak fenntartását, lehetőség volt nemzetiségi egyesületek létrehozására (amennyiben az nem a magyar államegység megbontásán munkálkodott), és minden növendék tanulhatott anyanyelvén – vázolta fel a főkonzul. A törvény – s annak inkább a későbbi alkalmazása kapcsán történő visszalépései – sok bírálat tárgyát képezte. „Nagyon fontos az, hogy egy objektív képet rajzoljunk fel, egy olyan történeti szemléletet alakítsunk ki, amely megfelel a XXI. század követelményeinek, körültekintő, önmagunkról reális képet alkot, nem zárja ki a külvilágot, nem bezárkózó, hanem kitekintő – egy, a szomszédos országok, a szomszédos népek történészei számára is példaképül szolgáló történelmi szemlélet, amely példát mutat Közép-Európában, a Kárpát-medencében, Kárpátalján” – mondta el gondolatainak zárásaként Szilágyi Mátyás.

Csernicskó István, a Hodinka Antal Nyelvészeti Kutatóközpont igazgatója és a konferencia ötletgazdája elmondta, hogy a kérdésre, mely szerint miért szervez valaki konferenciát egy 150 évvel ezelőtt született törvényről, a konferencia előadói megadják a választ.

Ezt követően Szamborovszkyné Nagy Ibolyának, a II. RF KMF történészének moderálásával kezdetét vette az előadás-sorozat: Deák Ágnes, a Szegedi Tudományegyetem docense, Gyáni Gábor, a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének kutatóprofesszora, Lajtai László, a Veritas Történetkutató Intézet tudományos munkatársa, Nagy Noémi, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem adjunktusa, Csernicskó István, Mándrik Iván, az Ungvári Nemzeti Egyetem professzora, Dobos Sándor, Molnár Ferenc és Braun László, a II. RF KMF történészei tartottak tartalmas előadásokat a konferencia témájához illeszkedve.

lexi