Jól elkapott, díjnyertes pillanatok

2018. november 18., 14:41 , 930. szám

Két kárpátaljai fiatalember hozta el a Cewes Év Esküvői Fotósa pályázat Érzelmek kategóriájának első és harmadik helyezését az elmúlt hétvégén a budapesti HungExpóban szervezett őszi esküvői kiállításon.

A CEWES (Central European Wedding Show – Közép-Európai Esküvő Kiállítás) Év Esküvői Fotósa egy független esküvői fotós pályázat, melyet most második alkalommal szerveztek meg. Célja a magyar esküvői fotós közösség összefogása, a fotósok és munkáik megismertetése a nagyközönséggel. A beküldött képeket a háromfordulós versenyen nemzetközileg elismert szakmai zsűri értékelte. A döntőbe a 6 legjobbnak ítélt fotó került. Közülük november 10-én hirdették ki a legjobb hármat. Az Érzelmek kategóriában Váradi Sándor első, Orosz Bálint pedig harmadik helyen végzett.

A mezőkaszonyi Váradi Sándor mindössze 4 éve foglalkozik esküvők fotózásával.

– Egy ismerős felkérésére vállaltam el az első esküvői fotózást. Bújtam a könyveket, videókat, hogy tanuljak. Az első évben alig néhány esküvőn fotóztam csak, idén már több mint harmincon vagyok túl. Ez már teljes embert kívánó munka. Hétvégén fotózok, hétköznap az utómunkákkal foglalkozom, vagy külön napi fotózásra, esetleg más jellegű összejövetelre megyek. A napokban Mága Zoltán nagydobronyi koncertjét fotózhattam.

– Korábban is vettél részt fotópályázaton?

– Soha. Most hét képpel neveztem a versenyre. Nem gondoltam, hogy bekerülhetek a legjobbak közé, hiszen olyan fotósokkal kellett felvenni a versenyt, akik 15-20 éve fotóznak, nemcsak kis kárpátaljai esküvőket, mint én, hanem egészen nagy kaliberűeket is. Nem lehet egy visszafogottabb esküvőt összehasonlítani egy bécsi, müncheni vagy épp pesti esküvővel. Ezért szinte az esélytelenek nyugalmával indultam.

– Miben nyilvánul meg ez a különbség?

– Kárpátalján 4-5 fontosabb helyszín van, ahová esküvői fotózásra járunk. Emiatt nagyon nehéz egyik hétről a másikra úgy fotózni, hogy egyik kép ne hasonlítson nagyon a másikra. Nem szeretnék olyan fotós lenni, aki sorra gyártja ugyanazokat a fotókat. Nehéz mindig újat mutatni.

A győztes kép egy különnapos fotózáson készült Biri községben, a Le Til Kúriában. Ennél a képnél a helyszín mellékes, mert nem a háttérre vagy a környezetre koncentráltam, hanem magára az érzelemre. Szeretem, ha egy fényképnek több jelentése is van. Ezek anélkül is megragadnak az ember agyában, hogy bárki bármit is mondana a képről. Szerintem éppen ezért nyerhetett ez a felvétel. Nem egy szokványos kép, nem is volt egyszerű kiválasztani, hiszen egy év alatt több ezer fénykép készül. 

Épp azt szeretem a legjobban a munkámban, hogy olyan dolgokat adok át az embereknek, amilyeneket más nem tud. Millió szép pillanata van egy esküvőnek, és én átadhatom nekik azt, amit én észreveszek. Ez nehéz feladat, és felelősséggel is jár, hiszen ezek a képek egy életen át elkísérik a párt. Azok a visszajelzések motiválnak és éltetnek, amelyeket a képek átadása után kapok. Az elismerés hajt.

Orosz Bálint fényképe megosztott 3. helyezést ért el kategóriájában. A Kisbégányból származó fiatalember fotósként dolgozó szülei mellett hamar belekóstolt az esküvői fotózásba. Tíz éve maga is műveli, s 7 éve örökít meg esküvőket is, bár egyik nagy szenvedélye továbbra is a természetfotózás.

– Kezdetben fotóztam én szinte mindent, ami elém került. Ez is egyfajta gyakorlás volt. Ismerősöket, barátokat kértem meg, hogy álljanak nekem modellt. Ezután szakkönyvekből, videókból tanultam meg a képek kidolgozását. A mai digitális világban már ez is hozzátartozik a fotózáshoz.

– Mit szeretsz legjobban a munkádban?

– Leginkább azt, hogy egy adott pillanat soha nem fog megismétlődni. Rajtam múlik, sikerül-e elkapnom vagy sem. Ez felelősséget is jelent, hisz az ifjú pár rám bízta a nagy nap megörökítését. Szeretem a munka hangulatát, a kollégákat, akikkel együtt dolgozom, és természetesen az emberek boldogságát azokban a megismételhetetlen pillanatokban, amelyek csak arra várnak, hogy lekattintsam őket. Rengeteg különleges élményt nyújt. Jót és rosszat is... Mindegyiket nagyon meg tudom élni és értékelni, ezáltal fejlődök mint fényképész és mint ember is.

– Mit tudhatunk a helyezést elért képről?

– A fotót tavaly szeptemberben készítettem Bótrágyon. Véget ért a templomi szertartás, a gyülekezet kórusa pedig ajándékkoncertet adott az ifjú pár számára. Mivel a menyasszony, Barta Renáta is falubeli volt, ezért nagyon meghatódottan fogadták a meglepetést. A férjével leültek a padok közé, és figyelték a kórus fellépését. Akkor vettem észre, hogy az ablakon beáramló napfény épp a menyasszonyra esik. Kaptam a lehetőségen, feltettem egy másik objektívet a gépre, hogy ne kelljen közelebb mennem, nehogy megzavarjam őket. Kivártam az alkalmat, míg a menyasszony kicsit elérzékenyül, aztán már „lőttem” is a sorozatokat a gyönyörű jelenetről. Így sikerült azt a pillanatot lefotóznom, amelyről akkor még nem is sejtettem, hogy egy pályázaton dobogós helyezést fog elérni.

Espán Margaréta