Gulácsy Lajos, 1882–1932 – egy elfeledett festőművészünk életútja

2018. november 20., 19:15 , 930. szám

Származása szerint az Árpádok korába visszanyúló Gulácsy családból való. A beregi Gulácsról 1600 táján Gulácsy István az ugocsai Fancsikára, a nagynevű Fancsikay családba házasodott, János nevű fiuknak ugyancsak János nevű fia pedig Ung megyébe házasodott. Ennek egyik leszármazottja, Gulácsy István még Ungban született 1800 körül, és huszonéves korában visszakerült az ősi földre, Gulácsra. Felesége az itt birtokló Hunyady családból való Hunyady Mária lett. Itt született többek között 1836-ban Lajos nevű fiuk, akinek első felesége Radmatics Mária volt, Radics Milánnak, a szerb királyi udvar orvosának leánya. Apja még 1849 előtt egy hirtelen tett orvosi cselekedete miatt elmenekült Szerbiából, és Radmatics Mihály néven Nagylónyán telepedett le. Itt vette feleségül 1870-ben Mária nevű leányát az ekkor Nagyberegen lakó Gulácsy Lajos, az Ármentesítő Társulat fiatal mérnöke. Kertjük a Szernye-mocsárba nyúlt, feltett szándéka volt a mocsárt lecsapolni és szántóföldi művelésre alkalmassá tenni. Szakszerű méréseket és terveket készített, s megpályázta a kormány támogatását, de nem ő nyerte meg. Nem sokkal ezután egy még nagyobb csapás érte, a sokat betegeskedő felesége 1881-ben meghalt. Az özvegyen maradt férj eladta nagyberegi ingatlanját, Sára és Berta árva leányaival Budapestre költözött. A gyászidő letelte után ismét megházasodott,  Méray-Horváth Jolánt vette feleségül, s vele a mai Andrássy úton laktak egy bérelt lakásban. Itt született 1882. október 22-én ifj. Gulácsy Lajos, a későbbi művész. Eleinte nem volt anyagi gondjuk, mert első felesége orvos szüleitől szép vagyont örökölt, viszont a második feleség nagyon mostohán bánt a két leánnyal. Az apa a gyermekek és a családi béke érdekében leányait elhozta Beregszászba öccséhez, Gulácsy Dezsőhöz, aki feleségével, Jobszty Anasztáziával a magukéi mellett fel is nevelte őket. Budapesten pedig id. Gulácsy Lajos és felesége, Jolán féltő szeretettel nevelték egyetlen, de gyakran betegeskedő közös gyermeküket: Lajost. Édesapja – ki mérnökként jó rajzoló volt – felfigyelt kisfia rajzképességére. Mikor harmadikos gimnazista lett, 13 évesen megtanulta azt, milyen szín­árnyalatok érhetőek el a vásznon, 14 évesen már erdőrészleteket festett, és Szegénységlaka című képét a Műcsarnok kiállításra elfogadta. Nagy volt az öröm, bár nem véletlenül adta a 14 éves ifjú művész ezt a címet képének, ekkor már nem a korábbi jólétben éltek, de azért beiratkozott egy mintarajziskolába. Itt nem voltak sikerei, és nagyon nem érezte jól magát, otthagyta. 18 éves korában apjának bejelentette, hogy Olaszországba szeretne eljutni, s ott a legjelesebb olasz festők eredeti műveit tanulmányozni. Sikerült is eljutnia Rómába, Padovába, Firenzébe. 1905-ig még három ízben tartózkodott Olaszországban. Nagy hatással voltak rá ezek a tanulmányutak. Eleinte szellemes, kedves, néha vígkedélyű, vidám képeket festegetett, majd egy idő után idegrendszerén kezdett elhatalmasodni az a lelki trauma, mely 22 éves korában tudatosult benne: apjának első házassága, féltestvéreinek mostoha sorsa, Beregszászban nagybátyjáék, Gulácsy Dezsőék és apja között a nagyon megromlott testvéri viszony. A befogadott leányok valamilyen betegséget szereztek, ez ráragadt Dezsőék két leányára, s azok haltak bele. Az ifjú Lajos erről sokáig semmit sem tudott, csak 1904-ben értesült mindezekről, apja halála előtt, mert eltitkolták előtte. Édesanyja bigott katolikus volt, apja „vastagnyakú kálvinista” – ez a kettőség is rossz nyomot hagyott benne, meg édesanyjának nem csendes természete. A fiatal festőművészt édesanyja egy kezelő orvosra bízta, aki a következőt állapította meg nála: „A családi események megismerése után mind fokozottabban a szeretet és az ambivalencia ellentétes érzése fejlődött ki idegrendszerében…” 1914-ben a háború kitörésekor idegrendszere összeroppant, ettől kezdve idegszanatóriumok, 1917-től pedig 1932-ben bekövetkezett haláláig elmegyógyintézet lakója volt. Sok képét múzeumok és magántulajdonosok őrzik, hirdetve az utókornak, hogy e jobb sorsra érdemes művész a szecesszió, az expresszionizmus és a szürrealizmus mestere volt. 2007-ben egy árverésen 120 millió forintért kelt el egyik festménye.

Közli: Józan Lajos
ny. lp., Salánk