Talajszelvény feltárása

2018. december 12., 08:17 , 934. szám

A talajvizsgálatok során elsősorban a fizikai tényezőket kell számba venni, majd ezt követően a kémiai tulajdonságokat. A talaj fizikai adottságainak „titkait” könnyedén megismerhetjük néhány trükkel. Ezen egyszerű módszerekkel meghatározhatjuk, mely növények számára lehet a legalkalmasabb termőtalajunk.

Milyen a jó termőföld?

A leggyakrabban feltett kérdések egyike: milyen a jó termőföld? A kérdésre adandó válasz nem is olyan egyszerű, a legtöbbször azt halljuk, hogy „az attól függ”, ami, ha jobban belegondolunk, nagyon is igaz. A fizikai adottságokat illetően minden növénynek eltérő élettérre van szüksége. Íme néhány példa: a fokhagyma, sárgarépa, torma, salátafélék főként a porózus, gyorsan felmelegedő homoktalajokat kedvelik, míg egyes dísznövények, a liliomfélék, perjefélék az agyagos, kötött talajokat kedvelik. A legtöbb kultúrnövényünk viszont e két szélsőséges talajadottság között érzi jól magát.

A talaj fizikai tulajdonságairól

Gyümölcstermesztésben a talaj fizikai tulajdonságainak ismerete nagymértékben hozzájárul vállalkozásunk sikeréhez. Hiszen e tényezőknek köszönhetően válik könnyen művelhetővé földünk, esetleg lesz jobb vagy rosszabb vízmegkötő képessége. Az alábbi vizsgálatokat bárki, komolyabb műszerek nélkül is elvégezheti, miáltal bővebb, pontosabb ismeretekkel rendelkezik majd a termelés hatékonyságának fokozásához.

1. A talaj szintezettségének a meghatározása

Kárpátalján változatosak a talajadottságok, akár már száz méterrel arrébb is jelentős eltéréseket tapasztalhatunk. Igaz ez a talajszintekre is. Hivatalosan a talajszinteket az ábécé nagybetűivel jelölik. A talajszintek elkülönítése a talaj színe alapján történik, mégpedig úgy, hogy legalább 1-1,5 méter mély gödröt vájunk termőföldünk egy átlagos helyén. Dióültetvénynél 1,5 m mély gödör szükséges. A gödör szélességét és hosszúságát a munkavégző igényei és erőnléte határozzák meg. Legtöbbször ajánlott 1x1x1 méteres gödröt vájni a jobb szemrevételezhetőség érdekében. Ezt a vizsgálatot öthektáros területnagyságig egy gödörrel megfelelően elvégezhetjük. Az ennél nagyobb területeknél viszont akár 3-4 gödröt is vájnunk kell. A gödör kiásásakor figyeljünk arra, hogy legalább három oldalról egyenes, közel sima felszínt alakítsunk ki a jobb láthatóság érdekében. Ha elkészültünk, igencsak szembetűnőek lesznek azok a bizonyos szintek.

Az első szint, az „A”, jelenti a legfelső réteget, itt halmozódik fel a legtöbb szerves anyag, melyet folyamatosan bontanak le alkotóelemeikre, azaz tápanyagokra a különböző élőlények. Ez a szint a termőréteg, mely számunkra a legfontosabb, s tápanyagokban, humuszban a leggazdagabb. Ennek a rétegnek a vastagsága határozza meg – főként gyümölcstermesztésben –, hogy mely gyümölcsöket lehet termeszteni az adott területen. Például dióültetvényt csak ott érdemes telepíteni, ahol a termőréteg legalább 50–100 cm mély. Ugyanakkor barackot már 20-30 cm mélységű termőréteg esetén is eredményesen termeszthetünk. Kárpátalján az „A” szint mélyebben fekvő részét, úgy 50-70 cm mélységben általában egy erősen kilúgosodott zóna alkotja, mely magas mésztartalmával a birs vagy a körte minőségi termesztésére alkalmatlanná teszi a talajt (a szakirodalom egy része szerint ez az „E” szint). Viszont vannak olyan területek, ahol ez a réteg hiányzik a talajból, amely így akár a mészérzékeny gyümölcsfajták termesztésére is alkalmas lehet. Viszont a barack és a kajszi termesztése szempontjából ez a meszes réteg kifejezetten kedvező, előnyös. A szintek megkülönböztetése egyszerű, az „A” szint a legsötétebbre színeződő rész, melyet egy világosabb, agyagos rész követ.

A második réteg az úgynevezett felhalmozódási, azaz a „B” szint. Ez a réteg nagyon változatos tulajdonságú lehet. Legfőbb és legjellemzőbb adottsága, hogy tápanyagokban gazdag, de eltérő mértékben köti meg a tápelemek sokaságát. A felhalmozódás kifejezés igencsak találó, hiszen ebben a rétegben reked meg a kálium, a foszfor, a magnézium, és a többi fontosabb tápelem, melyek az öntözővízzel az „A” szintből kimosódnak. A „B” szintet az erőteljes színváltozás jelzi, mely a fakó barnától a majdnem fehér színig terjedhet Kárpátalján.

A harmadik, azaz a „C” szint, amely szintén igen fontos, a talajképződési szint, avagy az alapkőzet. Az alapkőzet nagyban befolyásolja a gyümölcsök minőségét. Különösen igaz ez a szőlő esetében, hiszen egy vulkáni eredetű alapkőzet lényegesen jobb minőségű termést tesz lehetővé, mint például az üledékes, agyagos alapkőzet. Kárpátalja síkvidéki részeire főként az üledékes, agyagos alapkőzet jellemző, mely szélsőségesen eltérő mélységben, illetve vastagságban fordulhat elő. Vastagsága általában 1–5 méter között mozoghat. Azonosításában ugyancsak a színváltás, illetve a tömör, esetleg kavicsos szerkezet segít.

A fizikai talajadottságok további fontos jellemzőit, és vizsgálatuk lehetőségeit következő cikkünkben foglaljuk össze. (Folytatjuk.)

Molnár Ádám