Ukrán–magyar viszony: nyögvenyelős békülés

2018. december 12., 20:25 , 934. szám

Az elmúlt héten folytatódtak az utóbbi hónapokban elmérgesedett ukrán–magyar viszony rendezésére irányuló kétoldalú erőfeszítések. Úgy tűnik azonban, hogy Kijevben változatlanul hiányzik az elszántság vagy az akarat a magyar kisebbség helyzetének rendezésére, Budapest viszont nem hajlandó elnézni Ukrajnának, hogy gyakorlatilag semmit nem teljesít vállalásaiból.

Múlt csütörtökön Szijjártó Péter magyar külgazdasági és külügyminiszter az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) külügyminiszteri tanácsának milánói ülése alkalmából folytatott kétoldalú megbeszélést Pavlo Klimkin ukrán külügyminiszterrel. Utóbb a magyar külügyek irányítója az MTI-nek nyilatkozva úgy fogalmazott, hogy van némi kedvező fejlemény az ukrajnai magyar nemzeti közösséget érintő szabályozások terén, s van némi előrelépés az általános kétoldalú kapcsolatok vonatkozásában Budapest és Kijev között. Szijjártó Péter elmondta, az ukrán parlament napirendjére tűzte az új oktatási törvény átmeneti időszakának meghosszabbításáról szóló szavazást. Hozzátette viszont, hogy ez sajnos nem garancia a voksolás megtartására. Ezzel kapcsolatban emlékeztetett, hogy korábban két ilyen sikertelen kezdeményezés is volt.

„Kétségtelenül értékeljük az ukrán kormány szándékát, hogy napirendre tűzette a parlamentben a szavazást arról, hogy az Európai Unió elvárásainak megfelelően 2023-ig kitolják az átmeneti időszakot az új oktatási törvény életbe léptetése előtt” – emelte ki mindazonáltal a tárcavezető.

Szijjártó Péter egyebek mellett kedvezőnek tartotta azt is, hogy a magyar nagykövet elkezdhette működését Kijevben, s az ukrán féllel megállapodtak a barabási és a lónyai határátkelőhelyek nyitva tartásának meghosszabbításáról. Jó hírnek nevezte továbbá, hogy van némi elmozdulás a Nagypalád–Nagyhódos határátkelőhely létrehozását illetően.

A magyar külgazdasági és külügyminiszter az MTI-nek beszámolt Lamberto Zannierrel, az EBESZ kisebbségi főbiztosával folytatott megbeszéléséről is. Zannier arról biztosította a magyar külügyminisztert, hogy a jövőben is szorosan figyelemmel kíséri az ukrajnai döntéseket, amelyek a helyi magyar nemzeti közösség sorsát érintik.

A főbiztos kijelentése akár reménykeltő is lehetne, ha az elmúlt hónapokban nem tapasztaltuk volna meg, hogy – egyfelől – Ukrajna fittyet hány a hasonló nyilatkozatokra, másfelől az EBESZ sem veszi túl komolyan a nemzetközi vállalások betartását, ha Ukrajnáról van szó.

Az új ukrán oktatási törvénynek kiegyensúlyozottnak kell lennie, és biztosítania kell a nemzeti kisebbségekhez tartozók jogát az anyanyelven történő tanuláshoz, egyúttal biztosítania kell az államnyelv megfelelő szintű tanulását – ezt Lamberto Zannier még idén februárban jelentette ki, miután Ungváron találkozott Kárpátalja megye vezetőivel és Vaszil Bodnar ukrán külügyminiszter-helyettessel. Szavainak azonban semmilyen hatásuk nem volt. Nem véletlen, hogy amikor szeptember 11-én Kijevben Hrihorij Nemirja, a Legfelső Tanács emberi jogi, nemzeti kisebbségi és etnikumközi kapcsolatok bizottságának alelnöke fogadta Zanniert, a találkozón ugyancsak jelen lévő Brenzovics László parlamenti képviselő, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) elnöke felhívta a politikus figyelmét, hogy bár többször tájékoztatták őt az ukrajnai és kárpátaljai fejleményekről támogatásban és segítségben bízva, nem tapasztaltak olyan lépéseket az EBESZ részéről, amelyek képesek lettek volna hathatósan befolyásolni a kisebbségek helyzetét meghatározó tendenciákat.

Érdemes kitérni a milánói találkozót kísérő ukrán reakciókra is.

„Ukrajna a jövőben is megmutatja, hogy a magyar–ukrán kapcsolatok javítására összpontosít” – emelte ki a kijevi külügyminisztérium sajtóosztálya abban a közleményben, amelyet a két tárcavezető megbeszéléséről adott ki a zn.ua hírportálnak.

A milánói találkozóról beszámoló ukrán sajtó azonban nyilvánvalóan nem az ukrán–magyar viszony alakulására össz­pontosított. A Jevropejszka Pravda híradásában például azt emeli ki Pavlo Kimkin milánói mondandójából, hogy Magyarország beszüntette és nem indítja újra a magyar állampolgárság kiadásának eljárását ukrán állampolgároknak a kárpátaljai konzulátusainak területén és Kijevben. A portál szerint az ukrán külügyminiszter megerősítette, hogy az előző heti kijevi konzuli konzultációk és a milánói külügyminiszteri találkozó során Magyarország hivatalosan beleegyezett az eddigi „útlevélgyakorlat” beszüntetésébe.

„A magyarok azt mondják, hogy nem adnak ki jelenleg útleveleket és nem is fogják ezt csinálni. Ez már jó, mert emlékszem Szijjártó nyilatkozataira, amikor arról beszélt, hogy az útlevelek kiadása a mi területünkön nem ellenkezik az ukrán törvényekkel. Ennek most a definíció szerint vége” – jelentette ki.

Klimkin egyben elismerte, hogy a magyar jogszabályok az állampolgárság egyszerűsített megadásáról a határon túli magyaroknak változatlanul érvényben vannak, és az eljárás folytatódhat Ukrajna határain kívül.

„Sajnos nem garantálhatom, hogy nem próbálják meg folytatni az útlevelek kiadását a kárpátaljai magyaroknak otthon, Magyarországon – magyar területen nem tudjuk ellenőrizni a cselekedeteiket. De számunkra az abszolút elvi kérdés, hogy a konzulátusaikon, a mi területünkön a definíció szerint nem tehetik ezt” – fogalmazott a miniszter.

Emlékeztetett egyben, hogy Ukrajna felajánlotta Magyarországnak, írjanak alá megállapodást a kettős állampolgárság elkerüléséről, de nem kapott választ Budapesttől a javaslatára.

Korábban lapunk is beszámolt arról, hogy november 28-án a Kijevben tartott kétoldalú konzuli konzultációkon Ukrajna képviselői átadtak a magyar küldöttségnek egy megállapodástervezetet a felek együttműködésének kialakításáról „a hontalanság és többes állampolgárság eseteinek megelőzésére”. Bár a dokumentum szövege továbbra sem ismert, egyértelmű, Ukrajna azt várja, hogy Magyarország önként vállaljon félreérthetetlen kötelezettséget a magyar állampolgárság kiadásának beszüntetésére Ukrajna, az ukrán polgárok vonatkozásában. Ugyanakkor szembetűnő, hogy Kijev – egyes volt szovjet köztársaságoktól eltekintve – egyedül Magyarország vonatkozásában próbálkozik ezzel a lépéssel. Legalábbis furcsa, hogy bár ukrán állampolgárok a magyar mellett nagy számban rendelkeznek a világ számos más országának állampolgárságával is, köztük például Izraelével, Romániáéval, Nagy-Britanniáéval, Ausztriáéval – Lengyelországról vagy Oroszországról már nem is beszélve –, számukra, ismereteink szerint, Ukrajna mégsem javasolta hasonló szerződés megkötését.

Ami Ukrajnának a nemzeti kisebbségek oktatási jogaival kapcsolatos politikáját illeti, jelzésértékű, hogy Pavlo Klimkin Milánóban az egyenes beszéd helyett ismét a ködösítést és időhúzást választotta. Az UNIAN tudósítása szerint a külügyminiszter a milánói találkozó után kijelentette, Ukrajna fontolóra veszi az oktatási törvény nyelvi rendelkezéseinek végrehajtásához szükséges átmeneti időszak „növelését”.

„Megállapodtunk, hogy tovább fogunk dolgozni az átmeneti időszak növelésén, mivel már világos, hogy két év alatt semmiképpen nem érkezünk végrehajtani a törvényt” – jelentette ki Klimkin a hírügynökség szerint.

Ugyanakkor ismeretes, hogy Ukrajna már a Velencei Bizottságnak az új oktatási törvénnyel kapcsolatban tavaly megfogalmazott ajánlásaira reagálva kilátásba helyezte a jelenlegi helyzet szerint 2020-ig tartó átmeneti időszak meghosszabbítását. Erre vonatkozóan még 2018 tavaszán a parlament elé került egy a kormány által benyújtott törvénymódosító indítvány, amely az átmeneti időszak 2023-ig tartó meghosszabbítását helyezte kilátásba, ám az indítványt végül napirendjére sem tűzte a Legfelső Tanács. Idén ősszel egy újabb módosító indítványt nyújtottak be kormánypárti képviselők e tárgyban a Radának, azonban mostanáig nem tárgyalt róla a képviselőtestület.

Vagyis az a bizonyos képzeletbeli labda már jó ideje az ukrán térfélen pattog, Kijevnek kellene lépnie az oktatási törvény ügyében. Ebben a helyzetben az ukrán külügyminiszternek az a kijelentése, miszerint „Megállapodtunk, hogy tovább fogunk dolgozni az átmeneti időszak növelésén”, nem értelmezhető másként, mint arcátlan időhúzásként.

(ntk)