Új meseelőadással gazdagodik a beregszászi színház műsorkínálata

2018. december 13., 15:52 , 934. szám

A Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház repertoárja igen változatos. A színház társulata azonban nemcsak a felnőtt korosztályt szeretné kielégíteni kínálatával, hanem a fiatalabb generációk felé is érdekes előadásokkal szeretnének nyitni. Így az idei év végén Kacsur András színházigazgató felkérésére Gyevi-Bíró Eszter budapesti rendező ismét egy remek meseelő­adás rendezésébe kezdett. A rendező egyik régi nagy vágyát valósítja meg a beregszászi színpadon, ami nem más, mint a jól ismert szláv mese, a Tizenkét hónap.

A rendezés körülményeiről, az alkotásról és beregszászi kötődéséről beszélgettünk Gyevi-Bíró Eszterrel.

– Nem első alkalommal jár és rendez a beregszászi színházban...

– Valóban nem. Beregszász a második otthonom, úgy jövök már ide, mintha haza jönnék. Nemcsak szakmai, de családi okokból is, hiszen nemcsak a férjem kárpátaljai, de az is kiderült az utóbbi időben, hogy a dédapám beregszászi születésű, ami nagyon kellemes meglepetés volt számomra. Eddig már négy előadást rendeztem a beregszászi színházban. Az első előadás  2008-ban a Don Quijote volt.

– Rendezett felnőttek számára is előadásokat és rendszeresen rendez gyermek- és ifjúsági előadásokat is. Melyik áll közelebb önhöz?

– Nem nevezném magam speciálisan gyermek- és ifjúsági színházi rendezőnek, de nagyon szeretek ezzel foglalkozni. Nekem sokkal nagyobb kihívás, amikor gyermekeknek vagy fiataloknak rendezhetek. Ilyenkor a pedagógusi énem is megmozdul. Azt is mondhatnám, hogy egy picit nagyobb a felelősség. A Kolibri Színházban, ahol dolgozom, mindig belekukkantok egy-egy előadásba, sokat figyelem a gyerekek reakcióit. Nagyon fontos szempont számomra, hogy milyen a visszajelzés részükről. Nagyon fontos, hogy olyan ember foglalkozzon gyermek- és ifjúsági színjátszással, aki nem felejtette el, hogy milyen volt gyereknek lenni. Én azt gondolom, hogy az egyéniségem, a személyiségem ugyanaz volt hat-hét éves koromban, mint most. Annyi különbséggel, hogy még nem volt annyi tudás a birtokomban, illetve még nem tudtam magam annyira szofisztikáltan kifejezni.

– Hogyan esett a választás a Tizenkét hónap című mesére?

– Nekem markáns meseélmény volt a Tizenkét hónap. Karácsony környékén többször vetítette az akkori magyar televízió. A színésznek van szerepálma, a rendezőnek pedig van rendezési álma, a Tizenkét hónap pedig ezek közé tartozik. Egy szláv mese, amit az oroszok is nagyon szépen feldolgoztak. Olyan szívhez szóló történet, amelyet nem szeretnék könnyedén feldolgozni. De mindenképp egy tiszta, egyszerű történet, ami a szívről és lélekről szól. Nem rendelkezik hatalmas drámai bonyodalommal és kulminációval. Van egy szegény sorú kislány, a mű főszereplője, aki hányattatott sorsában tündéri személyiséggel rendelkezik, árván áll a szörnyű gonosz mostohákkal szemben. Egyszer egy olyan lehetetlen vállalkozásnak lesz az elszenvedője, amelyet a tizenkét hónap megjelenítésével sikerül átvészelnie. Gyakorlatilag barátjává válik a tizenkét hónapot rejtő elvont személynek. A mese végén pedig a jó elnyeri jutalmát, a rosszra pedig nem az eredeti büntetést mértem rá – itt kicsit elrugaszkodtam a műtől, hogy ne legyen nagyon horrorisztikus a vége.

– Kikkel dolgozik együtt az előadásban?

– A valódi főszerepet, a kislány személyes karakterét egy beregszászi stúdiós segédszínész játssza. Mint pedagógusnak nekem célom volt, hogy a stúdiósokat is be tudjam vonni, és együtt tudjanak dolgozni a meglévő társulattal. Az a jó ebben a csapatban, hogy már ismerem őket, így a dramaturggal a végleges szövegkönyvet tulajdonképpen rájuk írtuk. Szinte már hallottam, hogy a színeszek hogyan mondják el a rájuk írt szerepek szövegeit. Ezenkívül nagyon sok segítőm van az előadás díszlet- és jelmeztervezésében: Kopinec György is sokat segít, Sin Edina is rengeteget segít a szervezési feladatokban. Sokat köszönhetek Kacsur András igazgatónak is, aki az igazgatói székből átülve a zenészszékbe azt teszi, amit kérek tőle.

– Valóban ön szerzi a darabok zenéjét is?

– Nem minden esetben. De több előadás zenéjét én írtam meg. Pontosan tudom, hogy milyen hangulatú zenével szeretnék dolgozni. A mese zenéje nagyon érdekesen ihletődött. Egy hatalmas budapesti dugóban leparkoltam a kocsimat, és átszálltam egy villamosra. Utazás közben valami zakatolásnál beugrott egy dallamsor, és azt azonnal rögzítettem. Aztán a bátyámmal megpróbáltam rendbe rakni, de a végleges változatot Kacsur András és Gál Natália segített zeneileg kivitelezni.

– Ez az előadás milyen korosztályú gyerekeknek szól?

– Főként hat-hét éves kortól egészen az ötödikes korosztályig.

A Tizenkét hónap meseelőadás Gyevi-Bíró Eszter rendezésében december 14-én kerül bemutatásra Beregszászban, a Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színházban. Minden érdeklődőt szeretettel várnak.

Váradi Enikő