Mazsi kézműves cukrászda és kávézó, avagy boldogulás a szülőföldön

2018. december 16., 17:51 , 934. szám

Általában azt tapasztaljuk és azt halljuk, hogy az a fiatal, aki Magyarország vagy bármely más ország felsőoktatási intézményében folytatja tanulmányait, az már nem tér vissza ide, Kárpátaljára, hanem az általa választott országban próbálja meg kamatoztatni a megszerzett tudást. Persze, akadnak kivételek: ebben a cikkben éppen egy ilyen egyedi történetet szeretnék bemutatni az olvasóközönségnek.

Kiss Gabriella (25 éves) és Kiss Károly (28 éves) fiatal házasok. Mindketten Magyarországon végezték felsőfokú tanulmányaikat, közben 2016-ban összeházasodtak. Ezt követően egy évet Németországban töltöttek, aztán ismét Budapesten éltek. Idén júniusban költöztek haza, és kezdték meg a tervük megvalósítását.

Károly Sárospatakon teológiát hallgat, Gabriella pedig idén végzett a Szent István Egyetem Élelmiszermérnöki Karán, ahol MSc szintű diplomát szerzett.

Gabriella nagy álma volt, hogy itthon próbálja meg a saját útját járni, önmagát megvalósítani, hiszen édesanyja és végzettsége révén mindig is kötődött a sütés-főzés mesterségéhez. Ezért úgy döntöttek, hogy megpróbálnak a környéken egyedülálló kézműves cukrászdát és kávézót beindítani, amelynek december 5-én volt a szűk családi, 6-án pedig a hivatalos megnyitója. Elsőként Gabriellát kérdeztem a részletekről:

– Hogyan jött az ötlet, hogy Mezőváriban kézműves cukrászdát nyissanak? Hogyan sikerült ezt megvalósítaniuk?

– Amikor eldöntöttük, hogy hazajövünk, azon gondolkodtunk, hogy mibe is kezdjünk itthon. A diplomámat nem fogadták el, és az ukrán nyelvet sem nagyon beszélem. Ezért a sütés mellett döntöttem, mivel azt szeretem csinálni. A faluban van egy a régi pléhbódé. Mivel édesapám vízvezeték-szerelő, a bódé felújítása kapcsán Zán Fábián Sándor püspök úr munkát ajánlott számára az építményben. Kettejük beszélgetése során kiderült, hogy a helyiség a tervek szerint eredetileg fitneszterem lett volna, de igazából nincs, aki ezt megvalósítsa. Édesapám  feltette a kérdést, hogy mit szólna  a püspök úr ahhoz, ha a lánya nyitna itt egy cukrászdát? A püspök úr nagyon megörült az ötletnek, és beleegyezett.

– Mi volt a megállapodás? Kivel és hogyan fogják üzemeltetni ezt a helyet?

– Úgy állapodtunk meg a püspök úrral, hogy bérbe kapjuk ezt a helyet, és az első 2 éveben nem kell bérleti díjat fizetnünk, aztán meglátjuk, hogyan alakul. Hatalmas segítség volt, hogy teljesen felújítva kaptuk meg ezt a helyet. Egyébként ez egy családi vállalkozás, anyukám és én sütünk, a férjem, Karesz felszolgál.

– Mi a céljuk a cukrászda online felületével?

– Mindenképpen szerettem volna, hogy mire hazaérkezem, ismerjék a nevem, illetve legyenek megrendelőim, ezért ehhez az online felületet találtam a legkézenfekvőbbnek. A felület arra is szolgál, hogy azon keresztül is lehetőség van süteményeket, tortákat rendelni. Továbbá a kávézóval kapcsolatos újdonságok, tervezett programok is megtekinthetők a cukrászda internetes felületén (https://www.facebook.com/badaloi.kremes/).

– Elsősorban kiknek ajánlják cukrászdájukat?

– Amikor megálmodtam, az volt az első gondolatom, hogy Mezőváriban csak kocsmák vannak, és igazából nincs egy olyan hely, ahol a fiatalok, kisgyermekes családok vagy idősebbek kikapcsolódhatnak alkohol, cigifüst és hasonlók nélkül. Így leginkább azoknak ajánljuk, akik ilyesfajta időtöltésre, szórakozásra vágynak.

– Mitől egyedülálló ez a cukrászda?

– Attól, hogy családbarát, nem szolgálunk fel alkoholt, tényleg egyedi receptek alapján dolgozunk. A sütik kézművesek, anyukám receptjei alapján nem nagy tételben készülnek.

– Hogyan képzelik el a cukrászdát egy év múlva?

– Mivel fiatal házasokként a családalapítás is terítéken van, ezért ha tényleg jól fog üzemelni a cukrászda, és lesz forgalom, mindenképpen szeretnénk bővíteni az alkalmazottak körét. Azt szeretnénk, ha lenne itt, a cukrászda-kávézóban szakképzett felszolgáló, valamint nyáron fagylaltokkal is szeretnénk ide csábítani a vendégeket, de a cukrászda kézműves jellegét szeretnénk megtartani. Az alkalmazottak számát tekintve maximum 4 főben gondolkodunk.

Zán Fábián Sándor püspök urat is sikerült megkérdeznem a vállalkozással kapcsolatban.

– Ön mit látott benne, miért és hogyan támogatta a cukrászda megvalósulásának a lehetőségét?

– Nekem régi álmom az, hogy a nem legszínvonalasabb falunapok helyett olyan alkalmakat, rendezvényeket kellene megvalósítani, amelyek fejlesztik a települést, idevonzanak akár turistákat is, és a helyieknek is  olyan lehetőségeket biztosítanak, ahol megmutathatják, hogy ők igazán mihez is értenek. Mezőváriban cukrásznapokat, cukrászdai napokat kellene tartani, hogy azok a kitűnő háziasszonyok, akik nagyon sokféle finom sütit tudnak készíteni, előállhassanak velük, és ne vesszen ki az ünnepekhez kötött sütés, valamint ennek a különlegessége. Ezzel az épülettel nekem nagyon sokfajta tervem volt. Többek között szerettem volna konditermet a közösség számára, de leginkább az volt a tervem, hogy egy közösségi teret kell kialakítani, ahol a falubeliek egymással vagy akár vendégekkel kulturált környezetben össze tudnak jönni, beszélgetni, kikapcsolódni. Nagyon bízom abban, hogy egy fiatal család szülőföldön maradásának fontos feltétele lesz egy sikeres vállalkozás beindítása, és remélem, itthon megtalálják a boldogulásukat. Számomra ez volt a legfontosabb motiváció.

– Mit vár ön a cukrászdától a jövőben? Milyen pozitív hatást gyakorolhat az itt és a környéken élő emberekre?

– Ennek nagyon sok pozitív hatása lehet. Fontos, hogy a fiatalok kulturált környezetben tudjanak leülni, a barátok, munkatársak találkozni, beszélgetni olyan helyen, ahol nem az éjfélig tartó kicsapongás jelenti a szórakozást. Nemcsak a falunak, hanem a környező településeknek is javára lehet egy ilyen hely, ráadásul gazdasági szempontból is a családok javát szolgálja, mert ha egy családnak szüksége van 6 darab süteményre, és mindenki mást szeret, akkor nem kell sütniük egy-egy tálcával, hanem eljönnek erre a helyre, és mindenki választhat magának olyat, amilyet szeret és kíván.

Gabiéknak pedig azt kívánom, hogy kitartóak legyenek, és ha nem fogják feladni az elején, hanem hűségesen, nagyon odaadóan csinálják a dolgukat, akkor lesz ennek igazán gyümölcse!

Dankai Péter