Weöres Sándor: Betlehem

2018. december 25., 11:22 , 935. szám

Ó fényességes

Ó békességes

Ó dicsőséges

Karácsony!

 

Szénakazlak mellett,

lám, angyal közelgett.

 

Az égből indulva

üzenetét hozza.

 

Ma született gyermek,

a világ ismer meg!

 

Ó fényességes

Ó békességes

Ó dicsőséges

Karácsony!

 

Pásztorok hirdessék

minden szívnek tessék.

 

Ő az istállóban

fekszik a jászolban.

 

Fekhelye gyalult fa,

pelenkája szalma.

 

Ó fényességes

Ó békességes

Ó dicsőséges

Karácsony!

 

József és Mária

ajkán zeng ária.

 

Ökörke, szamárka

kétfelől csodálja.

 

Világ ékessége,

kezdete és vége!

 

Ó fényességes

Ó békességes

Ó dicsőséges

Karácsony!

 

 

Weöres Sándorral kapcsolatban ritkán esik arról szó, hogy nagy költőnk figyelemre méltó irodalomtudós is volt. A vers születése című doktori disszertációja például egyik fontos darabja irodalomtudományunknak, melyben alapvető dolgokat lehet olvasni – egyebek mellett – az ihlet és a mű kidolgozásának szerepéről. A meditáció és vallomás alcímet viselő dolgozatból kiderül, szerzőnk mindig több időt töltött a vers végső formába öntésével, mint ihlet szerinti papírra vetésével.

És hogy ezzel kapcsolatban mit mutat a Betlehem című költemény? Mindenekelőtt látható rajta a pontosság. A négysoros kezdőstrófa négyszeri szereplése pedig egyértelművé teszi, hogy ez alighanem refrén. A költemény kidolgozottsága egy elgondolt zeneműre is utalhat, miközben ez nem akadálya, hogy szerzőnk a lehető legegyszerűbb szavakkal elmondja benne Jézus születésének körülményeit. A „Világ ékessége, kezdete és vége!” költészetbe oltott filozófia, a megszületett Megváltót csodáló „ökörke, szamárka” pedig utánozhatatlan báj, gyermekség, tisztaság, vagyis: szeretet és ihletettség, azaz maga a karácsony…

Penckófer János