Választások: Timosenko? Porosenko? Esetleg a nevető harmadik?

2019. január 10., 18:08 , 937. szám

Az elmúlt esztendő utolsó napján kezdetét vette Ukrajnában az elnökválasztási kampány. Mostantól legalább két és fél hónap áll rendelkezésünkre, hogy kutassuk a választ a mostanság legtöbbeket foglalkoztató belpolitikai kérdésre: megőrzi-e elnöki székét Petro Porosenko, s ha nem, ki lép az örökébe?

Az elnökválasztáson indulni szándékozók december 31-től nyújthatják be okmányaikat a Központi Választási Bizottságnak (CVK), amelynek február 4-ig kell döntenie a jelentkezők elnökjelöltként való bejegyzéséről. Az ortodox karácsonyig, amely néhány napra még a harsány választási kampányt is elnémította, máris féltucatnyian kezdeményezték az elnökjelöltként való bejegyzésüket. A CVK január 3-i közlése szerint Ihor Sevcsenko korábbi környezetvédelmi miniszter személyében máris bejegyezték az első elnökjelöltet. Ugyanakkor a testület elutasította Volodimir Ratusa, a Brovariból származó jogvédő bejegyzését azzal az indoklással, hogy az általa benyújtott kérvény nem felelt meg a választási törvény követelményeinek.

Várhatóan számos további vitás esetben is állást kell foglalnia hamarosan a CVK-nak. Például az elvben betiltott, ám változatlanul működő Ukrán Kommunista Párt múlt heti kongresszusán határozott arról, hogy indítja a választáson a párt vezérét, Petro Szimonenkót. A hír nyomán a sajtóban mindjárt megindult a találgatás, vajon bejegyezheti-e a CVK egy elvben betiltott párt jelöltjét. Valójában a sajtót, elsősorban a kormánypártokhoz közel álló médiát, csak igen kevéssé érdeklik a tények az ilyen esetekben. A tények pedig makacs dolgok: a KPU betiltásáról született bírósági határozat ellen benyújtott fellebbezés ügyében a bíróság már mintegy két éve képtelen dönteni, a határozat tehát nem jogerős, a párt kedvére működhet. A kommunisták szerint a bíróság azért halogatja a döntést, mert ha az ügy a hazai jogorvoslati lehetőségek kimerülésével az európai bíróság elé kerül, az nekik ad majd igazat, s akkor az erkölcsi veszteség mellett jelentős anyagi kártérítést kellene fizetnie az ukrán államnak.

Hasonlóan érdekes kérdéseket vethet fel, ha olyan politikusok kívánnak indulni a választásokon, akik kettős állampolgárok. Például Olekszandr Oniscsenko parlamenti képviselő, aki korrupciós vádak miatt külföldre szökött, még tavaly jelezte szándékát, hogy indul az elnökválasztáson, miközben sajtóhírek szerint görög állampolgársággal is rendelkezik az ukrán mellett. Hasonló dilemma állhat elő Vadim Novinszkij parlamenti képviselő esetleges indulása esetén, aki állítólag orosz állampolgár.

Érdekes módon az utóbbi hetekben a korábbiaknál valamivel ritkábban ismertet közvéleménykutatási adatokat a potenciális elnökjelöltek támogatottságáról az ukrán sajtó egy része. Ennek egyik oka az lehet, hogy a rideg számok egyre kényelmetlenebbek némelyik politikus számára. Másfelől az is igaz, a mérések között néha akkora az eltérés, hogy az megkérdőjelezi a hitelességüket.

Ezzel együtt elleplezhetetlen tény, hogy valamennyi felmérést Julija Timosenko, a Batykivscsina (Haza) párt vezetője – és várhatóan elnökjelöltje is – vezeti, méghozzá számottevő előnnyel. A második helyen jelentős lemaradással Petro Porosenko hivatalban lévő elnök és Volodimir Zelenszkij showman, producer szerepel, közel azonos eredménnyel. Porosenko 2018 közepén még szinte egyik felmérésben sem végzett a második helyen, így az a tény, hogy a közelmúltban két közvéleménykutatás is egyértelműen őt hozta ki másodiknak, arra utalhat, hogy sikerült megszilárdítania pozícióit. Érezhetően visszaesett ugyanakkor Anatolij Hricenko, az ellenzéki Hromagyanszka pozicija (Polgári Álláspont) párt vezetőjének népszerűsége, aki néha a negyedik helyről is leszorul immár a felmérésekben. Az is jelzésértékű, hogy Jurij Bojko, az ország keleti, oroszok lakta régióit képviselő legnépszerűbb politikus sem igen tudja előrébb verekedni magát a rangsorokban a negyedik helynél.

A listavezető Julija Timosenko támogatottságát a KMISZ, a SZOCISZ és a Rejting Központ közös felmérése becsüli a legszerényebbre 11%-kal, míg a KMISZ önálló felmérésében 21%-ot kapott, vagyis láthatóan igen nagy az eltérés az eredmények között. Az viszont egyértelmű, hogy Timosenko támogatottsága – vetélytársaiéhoz hasonlóan – meglehetősen alacsony a lakosság körében. Így viszont, egyrészt, szinte bizonyos, hogy nem hirdetnek győztest az elnökválasztás első fordulója után, hiszen nem valószínű, hogy az indulók bármelyike megszerezze a voksok 50%-át, plusz egy szavazatot, másrészt arra sincs garancia, hogy a Batykiv­scsina jelöltje szerzi meg a legtöbb szavazatot az első fordulóban, a másodikról már nem is beszélve. Az elemzők leggyakoribb kérdése ezért ma így hangzik: sikerül-e megőriznie előnyét a választás első fordulójáig Julija Timosenkónak? A másik leggyakoribb kérdés: mi lesz Porosenkóval?

Az értékelések szerint Timosenko nem túl eredeti, visszafogott, ugyanakkor a botrányokat gondosan kerülő kampányt folytat. A strana.ua esélylatolgató elemzése a sors iróniájának nevezi, hogy Timosenko most a mérsékelt, kiegyensúlyozott, a választók szemében a Majdan szereplői közül a posztra legalkalmasabbnak tűnő politikus pozícióját foglalja el ugyanúgy, ahogyan Petro Porosenko is tette, amikor 2014-ben már az első fordulóban begyűjtötte a szavazatok több mint 50%-át. Ezzel szemben a hivatalban lévő államfő egy lényegesen radikálisabb politikus képét mutatja az előző választásokhoz képest. A portál szerint Porosenko letett róla, hogy polittechnológusai meg tudják győzni a lakosságot arról, hogy hivatali ideje alatt javult és vidámabb lett az élet Ukrajnában, ezért az elmúlt hónapokban egy radikálisabb, nacionalista és militarista hangvételre váltott a „hadsereg, nyelv, hit” hármas jelszó szellemében.

A kérdés ennek tudatában az, hogy melyik stratégia bizonyul nyerőnek a lakosság körében? Timosenkóé, aki ugyan a majdanosok közé tartozónak számít, de akiről mégis el tudják hinni a nyugalomra vágyó emberek, hogy meg tud állapodni az oroszokkal a békéről? Esetleg Porosenkóé, aki a nacionalistáknak és a háborúpártiaknak kedvezve nem rettent vissza a hadiállapot bevezetésétől, az önálló ukrán pravoszláv egyház megteremtése érdekében pedig hajlandó volt szembemenni a lakosságnak a moszkvai patriarchátus fennhatósága alá tartozó részével?

Végül nem kizárt, hogy egy nevető harmadik kerüljön ki győztesen a március 31-i megmérettetésből, amire jelenleg a már említett Volodimir Zelenszkij tűnik a legesélyesebbnek. Zelenszkijt, aki komikusként, producerként vált ismertté az országban, az emberek tehetségesnek tartják, ráadásul ő lehet az az „új arc” a politikában, akinek megjelenésére manapság oly sokan várnak. Programja egyelőre legfőképpen abból áll, hogy megígéri, igyekszik majd mindent jobban csinálni, mint az ellenfelei, s az is igaz, hogy az ő háta mögött ugyanúgy oligarchák állnak, mint a legtöbb vetélytársa esetében. Csakhogy Timosenko és Porosenko kormányzását már megtapasztalhatták az emberek, és nem lettek különösebben boldogok. Sok egyebet viszont nemigen tehetnek a választópolgárok, mint hogy ezúttal esetleg valaki másnak adnak esélyt az ország vezetésére, még ha nincs is rá sok remény, hogy a dolgok ezúttal alapvetően jobbra fordulnak.

(zzz)