A talaj kémiai tulajdonságai: pH-érték és mésztartalom

2019. január 16., 08:57 , 938. szám

Egy modern gazda számára a termőtalaj adottságainak ismerete elengedhetetlen. Korábbi írásainkban a fizikai tulajdonságokkal kapcsolatos tudnivalókat foglaltuk össze, most a házilag elvégezhető kémiai talajvizsgálatokat szeretnénk ismertetni, melyek ugyancsak szükségesek a hatékony gazdálkodáshoz.

Termőtalajunk megfelelő ismerete nélkül sosem lesz jövedelmező vállalkozásunk, legyen szó akár zöldség-, akár gyümölcstermesztésről. Gyümölcstermesztésben különösen fontos a talajadottságok ismerete, mivel hosszú távú és költséges befektetés, amelynél előfordulhat, hogy a problémák csak több év múlva fognak megmutatkozni. Gondoljuk végig: ha egy mészben gazdag (5% fölött) talajba például birsültetvényt telepítünk, az minőségben és termésmennyiségben is elmarad a várttól, s a probléma csak a termőre fordulás után fog jelentkezni, ami 2-3 év, vagyis az addigi munkánkat kidobtuk az ablakon. Az ilyen területekre inkább csonthéjasok, vagy alma ültetése javasolható.

A talaj pH-értéke

A talaj egyik fontos kémiai tulajdonsága a pH-érték. A pH-érték azt határozza meg, hogy milyen mértékben savas vagy lúgos a termőföldünk. A gyümölcsfajoknál, akárcsak a zöldségek esetében, eltérőek a növények igényei a talaj pH-értékét illetően. Táblázatunk a talajnak a gyümölcsök számára ideális pH-értékeit foglalja össze.

A talaj ideális pH-értékei az egyes gyümölcsfajok esetében
Gyümölcsfaj pH-érték Gyümölcsfaj pH-érték
Alma 5,5–7,5 Dió 6,0–8,0
Körte 6,2–8,2 Mogyoró 6,0–7,0
Birs 6,5–7,5 Csipkebogyó 6,0–6,5
Szilva 5,5–8,5 Fekete ribizli 4,8–7,0
Őszibarack 6,3–8,3 Piros ribizli 5,5–7,0
Kajszibarack 6,2–8,2 Köszméte 6,0–6,5
Cseresznye 5,5–7,5 Szeder 6,5–7,5
Meggy 5,5–6,5 Szamóca 5,8–6,5

A talaj pH-értékének megállapításához ma már könnyen beszerezhetők a különféle kézi, hígításos módszerrel működő mérőműszerek. Ezen műszerek használata a gyümölcstermesztésben is javasolt. A pH-érték hígításos mérését az alábbi módon végezhetjük el.

1. A vizsgált termőtalajból mintát veszünk legalább 6-8 helyről, majd alaposan összekeverjük a mintákat.

2. Fogunk egy tiszta, legalább 3 dl űrtartalmú edényt (átlátszó műanyag flakon, pohár stb.), és az oldalán feltüntetjük a három deciliter űrtartalomnak megfelelő beosztásokat deciliterenként.

3. A mérőedényünkbe 2 deciliternyi desztillált vizet öntünk (ezt autósboltban, üzemanyagtöltő-állomásokon is megvásárolhatjuk).

4. A talajból annyit szórunk az edénybe, hogy annak tartalma elérje a három dl-t.

5. Alaposan elkeverjük a vizet a talajjal, majd várunk 3–5 percet a kioldódás érdekében.

6. Belehelyezzük a mérőműszert az oldatba, és leolvassuk az eredményt.

A hígításos módszerrel viszonylag nagy pontossággal mérhetjük a talaj pH-érékét, ami a műszer korától és fajtájától függően akár 0,2–0,5 értékkel eltérhet a ténylegestől. Ez a módszer nem helyettesíti a laboratóriumi vizsgálatot, csak képet ad arról, hogy egy adott időszakban hogyan változik a talaj savassága. Laboratóriumi vizsgálat esetén a pH-érték mérése igen pontos és megbízható. Komplex talajvizsgálat végzésekor a pH-érték meghatározása az első feladat, tehát ebből is látszik, hogy az egyig legfontosabb tényezőről van szó.

A talaj mésztartalma

Egyes gyümölcsfajok, mint például a csonthéjasok, igénylik az 5%-nál magasabb mésztartalmat, míg a körte, birs, fekete ribizli, dió magas mésztartalom (15-20%) esetén már sínylődik. A 20%-nál magasabb mésztartalmú talajokban ezek a növények egyáltalán nem fejlődnek, elpusztulnak. Ugyanakkor vannak olyan gyümölcsfajok, amelyek közömbösek a mésztartalommal szemben, mint például az alma vagy a szeder.

A mész pótlása a gyümölcstermesztésben igen fontos feladat a műtrágyák káros savanyító hatásának a kompenzálása, illetve a talajszerkezet javítása céljából is. Mivel fontos tudnunk a szükséges utánpótlás mértékét, ezért mérnünk kell a mésztartalmat. A mésztartalom becslésére is van kidolgozott házi módszer, amely nem pontos, de viszonyítási alapnak megfelel.

A mésztartalom becsléséhez háztartási ecetre és egy diónyi talajrögre lesz szükségünk. Ha a rögre kevés ecetet öntünk, s az hallhatóan pezsegni kezd, de nem habzik, akkor a talaj mésztartalma éppen elegendő. Ha a reakció habzással jár, sok a talajban a mész. Előfordulhat, hogy a talajminta nem reagál az ecetre (pl. ha egyúttal agyagos is): ez mészhiányt jelez.

A mésztartalom pontos értékét csak laboratóriumi mérőműszerek segítségével tudjuk meghatározni, ezért is fontos gyümölcsösök telepítése előtt a komplex talajvizsgálat, melyet minden 3–5 évben meg kell ismételni. (Folytatjuk.)

Molnár Ádám